Tévésorozat

Kegyetlen tánc

Interaktív

Szex és drog és balett. Ráadásnak pedig a test és lélek teljes ki- és felhasználása; az önmagunkon és másokon vett erőszak fokozatai. Valahogy így lehetne összefoglalni mindazt, amit a készítők mutatni akarnak a kissé elsötétített és közhelyesre roncsolt New York-i szcénákban. Mindaz a mögöttes, amit hol nem, hol csak kevéssé sikerül képileg és dramaturgiailag megragadnia a sorozatnak: erős, éles, tényleg húsba maró, akár egy tökéletes spicc. De mindez képi és egyéb közhelyekbe csúszik. Az erőszakos múlttal terhelt, Bambi-szerűen naiv vidéki balerina belép a nagynevű társulatba, és lesz vetélkedés, játszmák, küzdelem egymás és önmaguk, főleg saját testük ellen. A baj az, hogy az elmúlt idők felkapott balettfilmjei ezt a párosítást épp ilyen jól hozzák – a diszkó vagy a sztripbár vegyítése a klasszikusan nemes mozgásvilággal már senkit nem lep meg. A lélek és test leigázása a társulaton belül, a teljes önfelszámolódás, a szexuális zak­latás mind-mind olyan szólamok, amelyeket jobban is kiénekeltek már. Mégis kapunk valamit, vannak nem meglepő, de jól tálalt karaktereink, mint egy kiégett társulatvezető, vagy egy létfilozófus hajléktalan. A legnagyobb baj az, hogy a balett itt csak díszlet. Ott vannak a mozdulatok persze, próbák, szép és kimunkált erőfeszítések sora, de a tánc nem lesz szerves és jelentés­al­kotó rész. Pedig ebben lehetett volna erőset, ügyeset hozni. Így aztán minden vér, mocsok és dráma ellenére csak a felszínen kapir­gálunk.

Az HBO sorozata

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.