Forget it Jake, it’s Chinatown – híres zárómondat egy híres filmből, a Kínai negyedben van még néhány ilyen, ha eredetieskedni akarunk, innen idézzünk, ne A Keresztapából. Robert Towne biztosan nem akart eredetieskedni, ő csak chandlerezni akart, meg is írta a maga magánhekusos sztoriját, benne egy kispályás, de első osztályú öltönyökben feszítő Los Angeles-i magánzóval, aki a 30-as évek Los Angelesében magánzik. Házasságtörési ügyekben jár el, mígnem alaposan csőbe húzzák, s csövekből kijut a későbbiekben is, mert a szálak nem csak patinás szekrényekben lakó csontvázakhoz, de vízügyi machinációkhoz is vezetnek. Érdekességét vesztett érdekesség, hogy a Kínai negyed úgy a legjobb – na, jó, az egyik legjobb – Chandler-adaptáció, hogy a fiúk (Towne mellett Polanski és Nicholson) nem is Chandlert adaptálták. Átvettek minden mozdíthatót, bútort, kocsit, kalapot; hozták a nagyzenekart (zene: Jerry Goldsmith); megvárták, míg a legszebb a narancsfák felett a naplemente, és szépen, kimérten, nagy műgonddal hagyták, hadd veszítsen minden földönfutó. A Polanski-team belülről bomlasztott, így cselezte ki Chandler világának híres megfilmesíthetetlenségét, ugyanezt a csatát Robert Altman, a másik nagy chandlerező, a távolodás művészetével nyerte meg. Egy autón kívül semmit sem tartott meg Chandler szép holmijai közül, pedig ő egy létező regényt, A hosszú búcsút adaptálta – egy évvel Polanskiék előtt. A kettő között helyezkedik el valahol Tandori Dezső, aki úgy fordította le Az emeleti ablakot, hogy abban talán több a Tandori, mint Chandler.
Duna Televízió, július 6., 00:50
