Tv/film

Kínai negyed

  • - kg -
  • 2017. július 29.

Interaktív

Forget it Jake, it’s Chinatown – híres zárómondat egy híres filmből, a Kínai negyedben van még néhány ilyen, ha eredetieskedni akarunk, innen idézzünk, ne A Keresztapából. Robert Towne biztosan nem akart eredetieskedni, ő csak chandlerezni akart, meg is írta a maga magánhekusos sztoriját, benne egy kispályás, de első osztályú öltönyökben feszítő Los Angeles-i magánzóval, aki a 30-as évek Los Angelesében magánzik. Házasságtörési ügyekben jár el, mígnem alaposan csőbe húzzák, s csövekből kijut a későbbiekben is, mert a szálak nem csak patinás szekrényekben lakó csontvázakhoz, de vízügyi machinációkhoz is vezetnek. Érdekességét vesztett érdekesség, hogy a Kínai negyed úgy a legjobb – na, jó, az egyik legjobb – Chandler-adaptáció, hogy a fiúk (Towne mellett Polanski és Nicholson) nem is Chandlert adaptálták. Átvettek minden mozdíthatót, bútort, kocsit, kalapot; hozták a nagyzenekart (zene: Jerry Goldsmith); megvárták, míg a legszebb a narancsfák felett a naplemente, és szépen, kimérten, nagy műgonddal hagyták, hadd veszítsen minden földönfutó. A Polanski-team belülről bomlasztott, így cselezte ki Chandler világának híres megfilmesíthetetlenségét, ugyanezt a csatát Robert Altman, a másik nagy chandlerező, a távolodás művészetével nyerte meg. Egy autón kívül semmit sem tartott meg Chandler szép holmijai közül, pedig ő egy létező regényt, A hosszú búcsút adaptálta – egy évvel Polanskiék előtt. A kettő között helyezkedik el valahol Tandori Dezső, aki úgy fordította le Az emeleti ablakot, hogy abban talán több a Tandori, mint Chandler.

 

Duna Televízió, július 6., 00:50

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.