Kivonul Magyarországról az Axel Springer

  • narancs.hu
  • 2021. július 28.

Interaktív

A Ringier vásárolja fel a Blikk kiadójában is érdekelt cég részvényeit.

Elhagyja a magyar médiapiacot a német Axel Springer, ahogy Szerbiában, Szlovákiában és a balti államokban is a vele eddig is szorosan együttműködő Ringier-nek adja el a részvényeit - írja a Média 1.

Magyarországon az Axel Springer és a Ringier vegyesvállalata adta kie ddig többek között a Blikket, a Kiskegyedet és a Glamour-t. Ha az ügyletet jóváhagyja a Gazdasági Versenyhivatal, a kiadványok teljes egészében a svájci székhelyű Ringier-hez kerülhetnek.

Az Axel Springer azzal indokolta a lépést, hogy digitális kiadványaira és fő piacaira, tehát az USA-ra, Németországra és Lengyelországra szeretne koncentrálni a jövőben. 

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.