tévéSmaci

Kocsi, ló

  • tévésmaci
  • 2019. október 5.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché versenyt futottak a gepárdokkal és a leopárdokkal, a felkészülési szakasz volt a legnehezebb. Maga a verseny már kismiskának tűnt hozzá képest, pedig akörül is akadtak dilemmák – például kiéhezett vagy jóllakott vadakkal álljanak-e ki? Az éhes gepárddal szemben több aggály is felmerült, elsősorban állat- és embervédelmi szempontokból. Mert ugye mitől lesz egy leopárd (vagy gepárd) kiéhezett? Ha nem eszik. Mikor nem eszik? Ha nem tud vadászni vagy nem etetik. A versenyre készülő gepárdokat a legkiválóbb szovjet cirkuszművészek készítették fel a nagy megmérettetésre, földrajzilag mondjuk, a Luzsnyiki stadionban, úgyhogy vadászásról szó nem lehetett. De azért persze volt szó róla, rendeltek is nekik Jerevánból négyvagonnyi háromsebességes ipari nyulat, de a vasút akkoriban nagyon lassú és valljuk be, kicsit megbízhatatlan is volt, nemcsak a Szovjetunióban, de világszerte, sőt tulajdonképpen a Szovjetunióban volt a legmegbízhatóbb, de a nyulak mégis eltűntek útközben. Volgográdnál még megvoltak, aztán a fene tudja, hol bóklásztak el – hagyjuk most az olyan rosszízű vicceket, hogy a Mihajlovkai járásban a farkasok még két hónap múlva is anyacsavarokat szartak, mert szartak ők csappantyúkat is, pedig azokat csak repülő tyúkokba építettek. Ezért is hívták csappantyúknak őket és nem csappanfarkasoknak, bár ami azt illeti, pont Mihajlovkában a farkasállomány is erősen megcsappant akkoriban, szürke farkasokról lévén szó, szürkeállománynak is nevezték, de csak otthon, a négy fal között. Szóval a leopárdoknak rendelni kellett így valamit, pizzát sajnos akkoriban még nem lehetett Moszkvában (és a világ egyéb tájain sem, leszámítva Certaldo városát, amelyről még a Dekameron is feljegyzi, hogy pizzában nagyon erős vár). Ilyenformán tehát a gepárdok a teknősök, papagájok és guppik élelmezésével foglalkozó nagyvállalattól kaptak enni, érthetően teknősöket, papagájokat és guppikat. Nem csoda, hogy fél percen belül futották a négyszázat.

Szombaton délután hatkor a Film+ levetíti az
Arthur király – A kard legendája című filmalkotást, melyben az arcszőréről méltán híres Sir Arcszőrt Charlie Hunnam alakítja a reá jellemző átéléssel.

Hétfőre megszabadulunk a lovagkorból (vesd össze: Bálint István A lovagkor vége), s éjjel azon vesszük észre magunkat, hogy megpróbáljuk felakasztani Sigourney Weavert a slozin. Igen, 3.20-kor a Paramount Channel levetíti 1995 harmadik, sokak szerint negyedik legjobb filmjét, a Tökéletes másolatot. Itt szólunk, hogy a Ponyvaregény 1994-esnek számít, bár a Cinemax 2 23.15-kor ennek ellenére is levetíti. Rögtön a Luther első évadának az első része után (ne mulasszuk el megjegyezni, hogy a mondott sorozat egyetlen nézhető évadáról beszélünk).

Kedden az HBO 3 este nyolc előtt belefog a Szemtanúk című hatrészes norvég krimisorozatba, melyben két tinédzser szemtanúja lesz a barakkoknál egy gyilkosságnak, az egyikük meleg, a másiknak rendőr az anyja, s nyomukban a gyilkos, szép kilátások, mondhatom. Kis hatásszünet után lenyomják itt a 2019-es Deadwood című érettségi találkozót is, amit nyilván merő tévedésből nem a sarki fényképész készített, hanem a jó David Milch.

Csütörtökön Árvácska (1976) éjjel a Dunán. Önök is inkább szedjenek árvácskát a tévézés helyett. Úgy értem, éjjel.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.