tévéSmaci

Kutyakert

  • tévésmaci
  • 2016. október 29.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché hazamentek az iskolából, Sztupa kitolta öregapja biciklijét a műhelyből. Furcsa hely volt ez a műhely, azért hívták műhelynek, mert volt benne egy gyalupad, afféle munkaasztal, saját fájából kialakított satukkal a két végén, különböző – Sztupa és Troché előtt – titokzatos funkciójú vájatokkal és mélyedésekkel, továbbá kiszögellésekkel. Munka persze e műtárgy impozáns jelenléte ellenére sem folyt itt, a legjobb indulattal is csak afféle szerszámos kamra volt, szép vasajtóval, de itt tartották a szenet is. Közvetlenül, ahogy kiléptek azon a vasajtón, ott állt egy hatalmas és vénséges diófa, s ilyenkor kora ősszel a frissen behordott szén és a zöldellő dió illata összekeveredett a gyalupadból – bizonyára csak a szép emlékek hatására – áradó gyaluforgácsillattal, s ez így együtt valami mesebeli finomságú volt, bár kétségkívül a nyár mulandóságát bizonyította. Mindegy, Sztupa kitolta a francba a bringát, s a műhely falába vert vaskampókról leakasztott pecabotokat gyorsan és ügyesen odaerősítette a vázhoz. A váz elbírt minden ilyesmit, máskor kapát, gereblyét kötöztek hozzá. Sztupa – bár nyilvánvaló túlzásnak érezte; úgy fogok kinézni, mint egy büdös Huckleberry Finn – még az öregapja szalmakalapját is a fejébe nyomta, mert kora gyermekkora óta szentül meg volt győződve róla, hogy arra jönnek a halak. Troché is szedelőzködött a maga módján, összeszedte a lehullott almát, körtét, sőt, amikor teljes biztonságban érezte magát, a fáról is leszakított egyet-kettőt, belegöngyölte őket valami régi köténybe, amit lazán belelökött egy nejlonfonatú, bár több helyen már kiszakadt necchálóba. Úgyis csak a cefrében végezné – ideologizálta meg azonmód magának a falánkságát, ami voltaképpen az iskola óta kísérte, hiszen a bennmaradó napköziseknek egy nagy tálcán ki volt már készítve az uzsonna, amikor eljöttek, s csak ott lehetett, pont az alatt a rohadt ablak alatt kimenni a kapu felé. Egy szelet Hóvirág sajt volt meg egy karéj kenyér, valóban mennyeinek tűnt. Troché néha elcsodálkozott, hogy miért irigylik őket a napközisek, de az esetek többségében persze beismerte magának, hogy ők az igazán szerencsés fickók.

Szombaton (1-jén) délután fél négykor a Duna Tv egy igazán békebeli komcsi krimivel kedveskedik nyugdíjaskorú nézőinek. A hamis Izabella virtigli vérkomcsi krimi, amiben a legsúlyosabb tróger a maszek, aki nem elég, hogy maszek, de még fényképész is, tehát piszkosul nem termelőmunkát végez, mint mondjuk, egy maszek lakatos, hanem afféle ingyenélő, akit minden a csirkefogászatra predesztinál. Ha jól emlékszem, Kovács Kati – akkoriban szinte minden filmben benne volt az erős torkú táncdalénekesnő – igyekszik kideríteni a rejtély nyitját vagy a titok kulcsát. A film óriási mutatványa, hogy vannak benne téli külsők a fővárosból, Moszkvicsok parkolnak le a járdaszegély mellé a rettenetes latyakba, az egyik jelenetben egy taxi, a másikban egy rendőrkocsi, de lehet, hogy az Warszawa. El tudják képzelni, hogy milyen állat egy téli budapesti külső a hatvanas évek végéről? Hát, nagyon. E jelentős művet Bácskai Lauró István rendezte a Kitty Lauró szalonból, s a népszerű énekesnő mellett olyanok lépnek fel benne, mint Pécsi Sándor, Kállai Ferenc, Gyenge Árpád, Bárdy György (hát ő sem jó fiú, az biztos), illetve Ruttkai Éva vagy éppenséggel Máthé Erzsi. Antal Imre nyomingert ad, de van Bujtor és Sztankay, szóval mindenki. De akinek nem Kovács Kati jött be anno, hanem például Zalatnay Sarolta, annak esti negyed kilenckor az M3-ra befigyel a Szép leányok, ne sírjatok! Innen is csókoltatjuk sokszor Mészáros Mártát, a múlt hétfőn volt 85 éves. Ebben tán még a Kex együttes is fellép, s eléneklik, hogy bizony már régen volt, amikor még együtt volt a család, illetve elszállt egy hajó a szélben. Ebben speciel Bujtor István a rendőr, de ez nem krimi, hanem olyan munkásfiatalos lelkizés, aminek legkiválóbb médiuma az akkoriban ugyancsak minden filmben szereplő Zala Márk volt, aki úgy nézett ki, mint egy beteg angyal. No tv!

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?