Tévé

A ló túlsó oldalán

Magánszféra

Interaktív

„Gábor, azt megkérdezhetem, hogy mit jelent ön számára a magánszféra?” – szegezi a kérdést Péterfi Judit Vona Gábornak, az ATV új, tabuk feltárására vállalkozó műsorának legelején.

És a Jobbik – magát még mosolygásra is elszánó – elnöke felel, ahogyan válaszol a Magánszféra első adásának mindahány gyurmakeménységű kérdésére, hogy így végre töredelmes önvallomást tehessen: „békés, kompromisszumkereső és nyitott ember vagyok”. Vagy hogy valahára elmondhassa országnak-világnak, hogy ő igazán jámbor lélek, mentálisan nagyon stabil, az olvasás állandóan inspirálja, míg az önmagával való elégedetlenség előreviszi… Szóval hogy csupa olyasmiről beszéljen, amiről beszélnie nyilvánvalóan jól­esik, és talán bizony a népszerűség szempontjából még egyenesen hasznos is.

A régi vágású ATV-néző pedig alighanem elhűlten csodálkozik a kedélyes csacsogás meg a Vonát kondizás és tetováltatás közben megmutató képsorok láttán. Visszaemlékezve azokra a nem is olyan távoli időkre, amikor a csatorna, amúgy botor módon, bojkottálta a Jobbik politikusait, most okkal furcsállhatja a műsort, amely oly sarkos riporteri megállapításokkal vág Vona elevenébe, mint például hogy ő is „pasiból van”. Persze tudhatjuk, az ATV időközben – az évszázados szép magyar hagyományokhoz híven – átesett a ló hasa alatt, s így aztán szinte már magától értetődőnek tekinthető, hogy a Magánszféra című műsor most valósággal ingyenes kampányfilm gyanánt funkcionál.

Péterfi Judit teljesítménye azonban még így is megér néhány keresetlen szót, merthogy a magyar televíziózás jószerint mindenre példát kínáló panoptikumában is ritka jelenség az a masszív szereptévesztés, amelyben a Hír24 volt hírolvasója leledzik. Az ugyan szíve joga, hogy izzó férfi-nő feszültséget képzeljen évődő pártelnöki randevúja köré, ám az alákérdezés és a felesleges, csupán önfelmutató közbevágások metódusának állandó váltogatása bizonnyal a tévés interjúkészítés klasszikus zsákutcájának ítélhető. Ahogyan egy tabukat deklaráltan nem tisztelő műsorban voltaképp az sem különösebben imponáló riporteri teljesítmény, hogy a házasságon kívüli nőügyek bátortalan firtatását Vona oly gyorsan lezárhatta az „erről nem szeretnék beszélni” fordulatával.

Persze ahogyan azt a népi bölcsességek egyik legostobábbika tartja, minden rosszban van valami jó. Ezúttal tényleg van. Az ATV kitartó hívei, soraikban az úgynevezett budapesti balliberális véleményformálókkal, akiknek sokévadnyi elborult (és elborultan jobbos) 700-as klub, Vidám vasárnap meg sokmilliónyi ilyen-olyan kormányzati hirdetés nem volt ehhez elegendő, Vona egyórás reklámblokkja láttán esetleg felismerhetik, hogy a csatorna talántán mégsem a felvilágosult, nyugatias baloldali ellenzék igazi otthona, de még csak nem is a Klubrádió tévés változata. Hogy is mondta a Jobbik tiszta tekintetű pártelnöke, bele a kamerába? Ja, igen, megvan: „nem szabad az embereket hülyének nézni”. Mélyen igaz!

 

ATV, szeptember 21.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.