És a Jobbik – magát még mosolygásra is elszánó – elnöke felel, ahogyan válaszol a Magánszféra első adásának mindahány gyurmakeménységű kérdésére, hogy így végre töredelmes önvallomást tehessen: „békés, kompromisszumkereső és nyitott ember vagyok”. Vagy hogy valahára elmondhassa országnak-világnak, hogy ő igazán jámbor lélek, mentálisan nagyon stabil, az olvasás állandóan inspirálja, míg az önmagával való elégedetlenség előreviszi… Szóval hogy csupa olyasmiről beszéljen, amiről beszélnie nyilvánvalóan jólesik, és talán bizony a népszerűség szempontjából még egyenesen hasznos is.
A régi vágású ATV-néző pedig alighanem elhűlten csodálkozik a kedélyes csacsogás meg a Vonát kondizás és tetováltatás közben megmutató képsorok láttán. Visszaemlékezve azokra a nem is olyan távoli időkre, amikor a csatorna, amúgy botor módon, bojkottálta a Jobbik politikusait, most okkal furcsállhatja a műsort, amely oly sarkos riporteri megállapításokkal vág Vona elevenébe, mint például hogy ő is „pasiból van”. Persze tudhatjuk, az ATV időközben – az évszázados szép magyar hagyományokhoz híven – átesett a ló hasa alatt, s így aztán szinte már magától értetődőnek tekinthető, hogy a Magánszféra című műsor most valósággal ingyenes kampányfilm gyanánt funkcionál.
Péterfi Judit teljesítménye azonban még így is megér néhány keresetlen szót, merthogy a magyar televíziózás jószerint mindenre példát kínáló panoptikumában is ritka jelenség az a masszív szereptévesztés, amelyben a Hír24 volt hírolvasója leledzik. Az ugyan szíve joga, hogy izzó férfi-nő feszültséget képzeljen évődő pártelnöki randevúja köré, ám az alákérdezés és a felesleges, csupán önfelmutató közbevágások metódusának állandó váltogatása bizonnyal a tévés interjúkészítés klasszikus zsákutcájának ítélhető. Ahogyan egy tabukat deklaráltan nem tisztelő műsorban voltaképp az sem különösebben imponáló riporteri teljesítmény, hogy a házasságon kívüli nőügyek bátortalan firtatását Vona oly gyorsan lezárhatta az „erről nem szeretnék beszélni” fordulatával.
Persze ahogyan azt a népi bölcsességek egyik legostobábbika tartja, minden rosszban van valami jó. Ezúttal tényleg van. Az ATV kitartó hívei, soraikban az úgynevezett budapesti balliberális véleményformálókkal, akiknek sokévadnyi elborult (és elborultan jobbos) 700-as klub, Vidám vasárnap meg sokmilliónyi ilyen-olyan kormányzati hirdetés nem volt ehhez elegendő, Vona egyórás reklámblokkja láttán esetleg felismerhetik, hogy a csatorna talántán mégsem a felvilágosult, nyugatias baloldali ellenzék igazi otthona, de még csak nem is a Klubrádió tévés változata. Hogy is mondta a Jobbik tiszta tekintetű pártelnöke, bele a kamerába? Ja, igen, megvan: „nem szabad az embereket hülyének nézni”. Mélyen igaz!
ATV, szeptember 21.
