Amikor Sztupa és Troché kijöttek Bielek elvtárs irodájából, kicsit tanácstalannak mutatkoztak, legyen ez bárminő ellentmondás is a Fővárosi Tanács épületében. Elnök elvtárs termében ugyanis elég hajmeresztő dologgal hozakodtak elő a szép számban összegyűlt fejesek. Egyáltalán így indítani, hogy „nézze, Sztupa elvtárs”, hát, biztosan nem kellett volna, mert Troché eztán szétröhögte az egész szeánszot. Nem volt nagy kunszt, mert tudta, hogy már megteheti, de hát van az úgy, hogy az ember nagyon élvezi azt, amit „már” megtehet. Szóval a „nézze, Sztupa elvtárs” azt volt hivatott bevezetni, amitől még akkor is leszakadt kicsit, de már rohadtul nem egészen a plafon, hogy tudniillik, innen hamarosan kimennek az oroszok. Nem ám a szovjetek vagy pláne a szovjet elvtársak, per az oroszok. Az ellenzék (micsoda? ellenzék? hol vagyunk?) már veri a készülőt, lesz itt majális, hejehuja, összeáll a Beatles, de nekünk meg kell őriznünk a méltóságunkat, európaiak vagyunk és kultúremberek, egy televíziós etűdre gondoltunk, ami kifejezi a megmaradó barátságunkat éppúgy, mint a nemzeti függetlenségünket. Én beszarok, szaladt ki Troché száján, s hogy leplezze hirtelen jött zavarát, gyorsan hozzáfűzte: videoklipre tetszettek gondolni? Igen, így mondják ma – hallatszott valahonnan a cigarettafüst mögül. Zenét is javasolnánk hozzá, s onnantól magukra bízunk mindent. Azt ismerik, hogy mit viszünk az útra, kapitány uram? És az elvtársak azt, hogy két zsidó utazik vonaton? – vetette közbe Troché. Csak Sztupa nem nevetett, de az et.-k is inkább csak kényszeredetten, úgy tűnt, ki lett nekik adva, hogy mindent nyeljenek le ettől a két szarházitól. Troché persze nem adta fel, Troché sosem adja fel: ha valaki eldúdolná, akkor biztosan beugrana, melyik az. Erre már egy kicsit megemberelték magukat, s a cigarettafüst azt mondta, hogy nézzenek utána, majd mondjanak egy összeget. A hangsúlyból Sztupa arra következtetett, hogy akkorát, amekkorát nem szégyellnek. Kilépve persze nem sokáig tartott a tanácstalanság, a Váci utcán haladva Troché már torkaszakadtából énekelte, hogy mikor masszírozunk, kapitány uram. A masszírozás a hanyatló GMK-korszak kétségkívül üdítő színfoltjának számított, hovatovább a női munkáskezek diadalának. De Sztupát egyéb, bár ugyancsak materiális kérdések foglalkoztatták, mikor kasszírozunk, kapitány uram?
Pénteken (17-én) este tizenegy előtt a Film Mánia Az Anderson-magnószalagokat adja a hetvenes évek Sean Conneryjével. A maga nemében úttörőnek minősíthető műdarab a prehistorikus szakmázós krimik közül való: marhára felkészülnek csórikáim a nagy balhéra, csupa szakelem, s csupa szakelem az ellenoldalon is, mikrofonok, kamerák, poloskák: kinézel az ablakon, s látod, a hetvenes éveket mintha meg sem tartották volna. Önök szerint Sean olyan fiú, aki visszamegy a sittre? S a jó nevű Dyan Cannon megvárja? Mindegy, a Kölyök szerepében a kölyökkorú Christopher Walken is megcsodálható itt.
Szombaton pedig a kölyökképű Bud Spencer egy hatvanas évek végéről szalasztott spagettiben zúzza kilenckor a Film Mánián. Az a címe, hogy Ötfős hadsereg. A Budapesten tartózkodó Jonathan Pryce viszont direkt bekötteti szállodai szobájába a Story 4-et, hogy megnézhesse a Ronint ugyanekkor.
Vasárnap, a szocializmus nyitottságának ünnepén, Mr. Hello hazaérkezik nyitott tetejű Ford Mustang személygépkocsiján az USA-ból, hogy megvegye öccse, Holló et. víz nélkül működő ruhatisztító berendezését. Ám mindenki sajnálatára, Dinners kártyájára ráteszi a kezét az elnyomott öcsi, s lelepleződik a szocializmus. A veréb is madarat 19.40-től adja az M3. 23.25-kor a Duna egy Lewis Carroll-adaptációt ad, konkrétan a Jabberwockyt.
Kedden Marcello Mastroianni találkozik este fél tizenegy előtt Hanna Schygullával az M3-on, s a Miss Arizona kerekedik ki a dologból.
Szerdán a Dunán is lebontjuk a szocializmust, méghozzá az urizálós feléről, a bátor Karinthy C. Házszentelő c. kisregényét Fábry Z. vitte vászonra, és a Duna adja késő este, Gyertek el a névnapomra címmel. No tévé!
