A többször ismételt fordulat persze meghatóan szerény, hiszen valójában győzik, méghozzá nagyon is győzik a hangsúlyozást az M1 keményen dolgozó kisemberei, s így aztán hazátlan bitang legyen a talpán, aki nem érzi át a hírekből kiáradó derűt. Fokozódó lendület, látványos eredmények, a növekedés hajtóereje – csupa kedvező hír és mosolyra görbülő gazdasági mutató bukkan a hajnali tévénéző elé a gyors egymásutánban következő híradókból, ahol rendre alig 4-5 hír ismétlődik imamalom gyanánt, s ahol a nem kormánypárti oldal létezését mindössze az Altus Rt. emlegetése engedi sejtenünk. A Nemzeti Szalonban mindeközben „új törekvések és új gondolatok” szárba szökkenését nyugtázhatjuk, s megelégedéssel vehetjük észbe azt a Kövér László-citátumot is, mely szerint bevált az Országgyűlés új ülésezési rendje, s fokozódott a kormány feletti parlamenti ellenőrzés mértéke…
Szombat reggel ebből a kincstári optimizmusból mindemellett természetesen a közszolgálati tévécsatornák szaporodásának is kijutott egy tisztes adaggal, elvégre épp ekkor érkezett el a „sajtótörténeti pillanat”: a magyar sport csatornájának beindulása. A testvéradó stúdiójába átinvitált M4 főszerkesztője, bár megküzdött az „interaktív” szó emlékezetből való előhívásáért, ám egyebekben gördülékenyen adta le „nagyon optimista” szövegét. Különösképpen a palettát emlegette előszeretettel, s már-már a Nemzeti Szalon tematikáját elirigyelvén, de egyszersmind méltán, hiszen eltökélt a szándék: „szélesre nyitni a palettát”. S ki tudja, ha az ellenzéket is látvány- vagy küzdősporttá sikerülne átminősíteni, talán még nekik is jutna hely a közszolgálati csatornák szélesre nyitott palettáján.
„Bakikból idővel kevesebb lesz, kialakul egyfajta rutin, a műszaki személyzet nagyobb sikerrel bonyolítja majd le a körkapcsolásokat. […] Pár hét múlva alighanem kevesebb okunk lesz kacagni az M1 műsorán. De ettől még nem lesz kevesebb bajunk vele.” Négy hónapja, a végképp ivar- és műsortalanított M1 első adásnapjáról írván kockáztattuk meg a fenti előrejelzést, s ha nem is pár hét, de pár hónap alatt tényleg kialakult valamiféle működési rutin ezen a tájékon. Bakiból és technikai összeomlásból például ma már az M1-en csak alig valamivel akadhat több, mint, mondjuk, az RTL Klub esti híradójában, habár ehhez a relatív fölzárkózáshoz kétségkívül az utóbbi csatorna adásmenetében mostanság látványosan össze-összesűrűsödő zavarok is kellettek. Igaz, a közutakra kiküldött Orsós Róbert ma is váltig belegabalyodik szertelen merészséggel rögtönzött mondataiba, s Imre Balázs reggeli váltótársának, Hevér Lórántnak az arcvonásait sem sikerült még képernyőképesnek elfogadnunk, azonban mindez egyre mellékesebb. Az a párhuzamos univerzum a fontos, amelyről reggel, délben, este tudósítja hű nézőit az M1, s amely egyes részleteiben mintha még fancsali módon emlékeztetne is a körülöttünk észlelhető, bár vajmi ritkán derűs valóságra.
M1, július 18.
