Amikor Sztupa és Troché a zelifánok és a kohlschmeckerek ellentéteit igyekeztek elsimítani, először nem tűnt rózsásnak a helyzet. De kik is azok a zelifánok? Nagyjából ugyanolyanok, mint a kohlschmeckerek, csak nekik van ez a vesszőcske az a-n, mert fanok, rajongók ők, fanatikusak a nyomorultak, csak valami kiejtésbeli slendriánság vagy az isten tudja, mi miatt ott ragadt nekik az a vessző az a-n. Persze kezdetben kicsit rá is játszottak a zelifán és az elefánt oly közeles hangzására, a korabeli karikatúrák például egyöntetűen elefántokkal azonosították a zelifánokat, vagy úgy, hogy elefántháton lovagolt a zelifán, vagy az elefánt maga zabált egy nagy rakás káposztát, ügyesen, az ormányát segítségül hívva igyekezetében, s természetesen szerfelett elégedett pofával. Értelemszerűen a kohlschmeckerek szamárként vagy maguk is szamárháton jelentek meg ugyanezeken a karikatúrákon, például egy pecabottal a szamár orra elé tartva répa helyett egy egészséges fej káposztát. Elég az hozzá, hogy akkora ellenségeskedés lett mindebből, hogy a híre a legfelsőbb vezetésig is elért, akik személyesen kértek segítséget a magyar partnertől. (Alkalmasint Walter Ulbricht és Antonín Novotný is tisztában voltak vele, hogy jobb ez így, mintha a Szovjetunióhoz fordulnának; Sztupa és Troché praxisát illetően sem voltak illúzióik, de ez így mégis enyhébb lefolyásúnak tűnt, mint a Vörös Hadseregnél erre a célra rendszeresített protokoll.) Mindazonáltal sietni kellett, mert a zelifánok már a frontvonalon túráztatták legkorszerűbb Jawa típusú motorkerékpárjaikat, míg odaát már vadul felszikráztak az MZ-tek, s mögöttük fenyegetően felsorakoztak az NDK-s határőrség épp’ szabadnapos tagjainak alkalmilag kölcsönvett nyitott tetejű harci Trabantjai is. A helyzet tehát pattanásig feszült, zelifánok szemben a kohlschmeckerekkel, nézni is rossz volt, amikor végre megérkeztek a mieink, Sztupa mint kohlschmecker, Troché mint zelifán.
Pénteken (27-én) Malling és Pilmark Søren, kedvenc dán színművészeink lépnek fel éjfél után az HBO 2-n A kísértet című, Prágában forgatott filmben, mely egy apa-fiú háborút önt kétségtelenül nézhető formába. S ha már a vidéken forgatott fővárosi filmek így szóba kerültek, esti fél kilenckor volt a Cinemax 2-n a München is, amiben Budapest adta a bőrnadrágos fővárost. Mondjuk, ismerek én Spielberg mesteren kívül is olyanokat, akik azt szeretnék, hogy Budapest egy kis München legyen.
Szombaton a München előzményfilmjét, a Münchhausen báró kalandjait adja logikusan a főcinemax, délután négy előtt valamicskével, hogy aztán éjfél előtt ugyanennyivel elvergődjünk egész Londonig! Ám mielőtt rohanna mindenki a ViaSat3-ra, sajnálattal kell közölnöm, hogy a Portobello Roadot ezúttal nem az Ecseri út játssza, hanem valami műterem. Igen, önök ismét kitalálták: a Sztárom a párom tízezredik honi vetítéséről van szó, figyeljék erősen Kutyák és Lovak című mellékletünket, képes beszámolóval jelentkezik az eseményről.
Vasárnap elszakadunk a fővárosoktól, mert a Paramount Channelen este tízkor vár a Fargo, s hát, ha van kedvenc amerikai színészünk, az kétségkívül az árnyalt jellemábrázolásra mindenkor azonnal kapható Peter Stormare az. Szóval csak semmi tévé!
