tévésmaci

Vágtázó medvék

  • tévésmaci
  • 2021. január 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megszervezték a bendőlázadást, sok örömük nem tellett a munkában. Már ez a hülye név is, meg ahogy kezdődött.

Kedvetlenül bandukoltak a pártbizottság végtelennek tetsző folyosóján az agit-prop osztály felé, már a páternoszter sem okozta a régi örömöt, ’faszt akarnak, mit kavarnak már me­gint a komcsik? Óvári et. a szokott marhaságokkal fogadta őket, kóla, kávé vagy valami erősebb? Nézzék, a jólét már rendben van, azt megteremtettük, most az emberek ideológiai fejlődésére, köztünk szólva fejlesztésére van szükség, de ne mi kezdeményezzük. Fel kell ébrednie az igénynek a népben, vagy hogy fogalmazzak, tudják, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Éhséglázadás helyett jóllakottság-lázadást akar? Mondjuk, azzal a jelszóval, hogy „A tele bendő / nem elegendő” – vetette fel Troché, némi nagyon is rosszul leplezett iróniával. Ne beszéljen marhaságokat, ez nem vicc, replikázott Óvári et., de már amikor kimondta, látszott az elvtársias arculatán, hogy megtetszett neki az ötlet, vagyis hát az ötletparódia. Nem is olyan baromság, mint amilyennek elsőre hallatszott, túrt gyér hajzatába némi kínos hallgatás után. Együtt maradhatnának a május elsejei felvonulás után néhányan, úgy a felvonulók harmada, és a pártszékház elé vonulhatnának ezzel. Azt a nyugati sajtó is felkapná: tüntetés a pártszékház előtt! Igen ám, de néznének is nagyot, mert értünk és nem ellenünk szólna. Tudja maga, mi történik itt, ha egy tömegrendezvény után „együtt maradnak néhányan”? – nézett fel töprengéséből Sztupa. De Óvári et. már döntött, szeméből kihunyt az érdeklődés, s vele az értelem utolsó szikrája is, ám Sztupa nem törődött vele: „Megmondom én magának, Pesten sör és virsli, vidéken bicskázás a kultúr előtt, tehát pontosan az ellenkezője annak, amire maga vágyik, ideológiai éhséglázadás, beszarok.” De Óvári nem figyelt már, agyában zakatolt a számológép, s a homlokán zöldes villódzással meg is jelentek a számok, egyre magasabbak. Sztupa és Troché kivártak egy darabig még akkor is, amikor már lassulni kezdett az emelkedés, aztán bólintottak. Megoldható, de blama lesz, mi szóltunk. Blama lett, persze, de csak kicsi, blamának is kicsi. Egy lábjegyzet „bendőlázadás” címszóval, ám a történelem körforgás, így ez sem maradt repríz nélkül.

Pénteken (8-án) a Duna tévé franszia vígjátékoknak szenteli az estéjét, bár a Pierre Richard nevével fémjelzett 2016-os Elveszve Párizsban nem is annyira vígáték, mint inkább végjáték, s hát PR felléptetése is jobbára valami pr-akció, mintsem szükségszerű választás. Ellenben közvetlenül utána az 1980-as, Szeretlek benneteket című dolgozatot adják, amelyben a tagadhatatlan fénykorát élő Gérard Depardieu játszik, olyan kiváló és érdemes művészek oldalán, mint Catherine Deneuve, Jean-Louis Trintignant vagy éppenséggel Charlotte Gainsbourg papája, a rekedt hangú Serge. A szto­rit talán hagyjuk, anyu felidézi régi szerelmeit, s ma is csordultig a szíve irányukban: szeress, te rekedt Szerzs! A Viasat 3-on min­den­esetre tizenegykor lesz a Támad a Mars!, tehát a napnál is világosabb, hogy mindenhonnan van kiút. Nyolckor meg az HBO nyomatta a Golden Eye-t, az is valami, pláne ha eszünkbe jut róla a lidérces Tina Turner. Mi, hogy is mondjam, izé, cinephilek nyilván a fél tizenegykor a Cinemax 2-n kezdődő lett drámát választjuk, hova is lenne a tévés évkezdet egy jó kis lett dráma nélkül, kérdezem én, a cinephil. Mindazonáltal a Lélekvihar az első vh. idején játszódik, s talán nem árulok el meglepetést, ha a látottakat megelőzve közlöm: akkor sem volt könnyű lettnek lenni. Mára tán könnyebb lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”