mi a kotta?

Pitaval

  • mi a kotta
  • 2021. január 6.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/01. hétre

1764. október 23-a reggelén, hat óra tájban a párizsi Le Marais negyed északi részén, közel a Temple erősségéhez Jacques Paysant kertész nyitva találta gazdája házát, s a kapu előtt ott lelte annak parókáját és sétapálcáját. Néhány szomszédot riasztva Paysant behatolt a házba, ahol holtan találták a 67 esztendős Jean-Marie Leclairt. A ház urát kétségkívül leszúrták: a hátán három szúrt sebet láttak, körülötte pedig dulakodás nyomait. A nyomozást Párizs rendőrségének vezetője, vagyis maga Antoine Gabriel de Sartine gróf irányította, s az ellentmondásokba keveredő, sőt nyilvánvalóan hamisan valló kertészt kisvártatva őrizetbe is vették. Perdöntő bizonyítékra azonban nem leltek, s hamar kiderült az is, hogy gyanúsítottból több is van a kelleténél. Egy dühös vő, egy féltékeny unokaöcs, egy bosszúszomjas volt feleség, de még egy herceg is a nyomozó hatóság látókörébe került, ám az eset végül megoldatlan maradt, jóllehet a közvéleményt erősen foglalkoztatta a gyilkosság.

A Pitavalba (tulajdonnév), illetve pitavalba (köznév) illő bűneset e rovatban persze csakis azért kerülhetett szóba, mivel az áldozat korának egyik jeles zeneszerzője és egyszersmind virtuóz hegedűse volt, akit épp mostanában kezdünk újra fölfedezni. Például és kiváltképpen Kokas Katalinnak és Kelemen Barnabásnak köszönhetően, akik nemcsak lemezre rögzítették a francia barokk mester több művét, de vasárnapi zeneakadémiai koncertjükön is el­játsszák majd Leclair (az idősebb) kéthegedűs F-dúr szonátáját (Zeneakadémia, január 10., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”