rés a présen

"Nőlényű blues, murva diszkó"

Rutkai Bori előadó

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 19.

Interaktív

rés a présen: A Katlanban főzőprogramod lesz. Szakácsművész is vagy? Rutkai Bori: Mostanában mindenki séf. Én csak szeretek főzni, kreatív, vega agglegénykonyhát vezetek. Otthon általában minimál büdzséből alkotok egy adag finomat két főre. A Katlanban lesz egy "Traktoriánk", traktorgarázsból kialakított szoba-konyhánk.

Kiállítás a melóinkból, úgymint Bori-képek és Nemes Peti (a férje - rap) szobrai, fotói. És ott fogunk kutyulni. Traktor Tapasokat, azaz kézbe vehető, sült-főtt krémmel kent falatokat, egyben lenyelhető desszerteket, helyi fröccsel öblítve. De maximum 20 főre kalibrálva, hogy ne a gasztróság és a gurmandia legyen az előtérben, hanem a halk figyelem és a csendes ájtatosság. Az olyan szavakat, hogy "zaba" és "kaja", most elfeledjük kicsit. A Traktor amúgy Petivel a közös motívumunk, több munkánkban szerepel e gép kedves lénye.

rap: Milyen más programjaid lesznek a fesztiválon?

RB: Elsején lesz Specko Jedno-koncert, felnőtt mese-funk, nőlényű blues, murva diszkó, amit akarsz. Szép szövegek, pörgős meg elszállós számok. Gyerekek is jöhetnek, főleg, akik már kinőtték a Vackát. Akik még nem nőtték ki, azoknak lesz "igazi" gyerekkoncert 2-án. Ide meg várjuk a nyugdíjasokat, mert ők is szeretik a Vacka-dalokat. Egyébként azt nagyon bírom, hogy mindkét együttesem generáció-free. A fesztivállazaság meg odasodorja a potenciális új rajongókat és a régi barátokat.

rap: Egy közös festésbe is bekapcsolódsz. Annak mi a lényege?

RB: Évek óta festődik egy ház, a nagyharsányi falumúzeum szomszédságában. Kiss Tibi a fővezír, Háy János, ef. Zámbó Öcsi, Cseh Andris már megfestette az Ördög vs. Faluszépe leány legendáját - most engem is vár a freskórészem és a kollektív munka.

rap: Van-e kötődésed korábbról a Katlanhoz, illetve a környékhez? Van-e kedvenc helyszíned, eseményed vagy kirándulóhelyed?

RB: Az egyik kedvenc helyszínem a beremendi hotel, amit egy lakótelepi házból alakítottak ki. Tavaly a földszinti nászutas lakosztályt kaptuk meg mint friss házasok, valószínűleg eredetileg ez a biciklitároló lehetett. Nagyon kedves hölgyek vezetik, a recepcióspult mögül mosolyogtak, és becéztek már az első ottlétünk után. A kontinentális reggeli is nagyon finom a panelhotelben. Tudod, nekem betonfixációm van. És ez a szálloda nagyon is beleillik a Kovácsné Gyapjas Betonka, Beton Totem, Bass-Beton dal- és festménytémák sormintájába.

A másik kedvenc helyszínem a nagyharsányi falumúzeum, ahol Kanász Imre tanár úr csodálatos gyűjteménye burjánzik. Egy év se lenne elegendő, hogy mindent megnézzek.A legjobb a fesztiválban, hogy jó embereket lehet megismerni. A programok csak (jó) ürügyek arra, hogy rokon lelkekkel találkozz.

rap: Merre jársz még a nyár hátralévő részében?

RB: Lesz egy kis szigetes jelenlét a sajátjaimmal (Specko Jedno) 9-én 16.00-kor az Irodalmi Sátorban, 17-én pedig eljutunk Szentendrére az Elevenkertbe. Augusztus 30-án a Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga akusztikáját fogjuk koncertszerűen tesztelni a Zsidó Nyári Fesztivál meghívására. Az MR2-Petőfi akusztikáját már rögzítettük, valamikor szeptemberben leszünk kisugározva.

rap: Pihensz-e valahogy a nyár végén? Hosszú távú tervek vannak-e?

RB: Van egy kis házunk egy titkos kis kerttel. Sok munkát ad, de ebben jó fáradozni. Van közben egy festményes-dalszöveges könyvem, amit NKA-s támogatással, a Scolar Kiadó gondozásában készítek épp elő. Remélem, tél elejére elkészül. A Specko-lemez is halad a maga kis útján, egy-két hónap, és hallható lesz. Nagyon szeretjük, ezért sokáig dolgozunk vele. Továbbá szeretném eladni zuglói napfényes, kis rezsijű kétszobás lakásomat. Ha valakit érdekel egy lakás, ahol R. B. élt és alkotott, jelentkezzen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.