Amikor Sztupa és Troché szembeszálltak a természet törvényeivel, az elég jól hozott a konyhára. Már annyira, amennyire az egy – engedjük meg, nagy nemzetközi elismertségű – vándorcirkusz adta keretek között lehetségesnek volt mondható akkoriban. S a Circo Sigurcello épp ki tudja, hányadik fénykorát élte, amikor Sztupa és Troché velük utazott. Volt fellépésük a párizsi Olympia színpadán is, de persze az egész trupp jobban szerette a hagyományos, sátras előadásokat. Sztupának volt ott egy világszáma! El tudta tolni a vízcseppeket. Simán odébb tolta őket, ameddig csak akarta. Amikor rájött, hogy ilyet tud csinálni, Troché javasolta a cirkuszt. Fel is keresték rögtön, Troché mint impresszárió, Sztupa mint világszám Porfirio Sigurcellót, a messze földön híres direttorét, aki épp a város sportplatzán verte fel a sátrát. Sztupa kicseppentett az asztalára néhány csepp vizet, s elkezdte fel s alá toligálni őket, mintha csak valami kicsiny bábuk lennének. Nyom nem maradt, a cseppek nem hullottak atomjaikra, tényleg lenyűgöző volt. De Porfirio direttore csak felkacagott, nohát, szépöcsém, ezzel maximum a bolhacirkuszban léphetnél fel, de azt ki látja? Vagy a Ki Mit Tud?-on mint mikromágus, de az meg mit számít! Különben is van egy lengyel artistanőm, aki csomót tud kötni a szappanbuborékokra. Sztupa és Troché ekkor tagadhatatlanul fancsali képet vágott. De nem volt veszve minden, mert Porfirio arcberendezése egyszer csak felragyogott. Tudnád ezt nagyban is, komám? Sztupa mindent tudott. A Circo Sigurcello következő előadásán, amikor a bohócok, Szojúz és Azumi lejátszottak, volt egy erotikus számuk, csak esti előadásokon adták, hát az tényleg infernális volt, nos, miután lejátszottak, nem mentek ki a manézsból, hanem egy kötélen felmásztak egészen a kupolába. A kupola meg épp a csúcsánál szétnyílt és egy gigantikus cseppentő ereszkedett alá, olyan, mint amivel a szemcseppeket vagy a Naphazolint csöpögtetjük a szemünkbe, orrunkba, csak ménkű nagy, százszoros életnagyságú. Szojúz átölelte, Azumi a lábával kulcsolta át, s nagyon vicces erőlködések közepette kipréseltek belőle egy hatalmas vízcseppet. A közönség szabályszerűen felhördült, amikor Sztupa elkapta a zuhanó cseppet, s óvatosan lehelyezte a fűrészporra. Utána már ide-oda taszigálni nem is tűnt akkora mutatványnak, a publikum viszont tombolt. Troché a takarásban a lengyel művésznőt vigasztalta hevesen. Tévé.
Péntek (6-a) köztudomásúan az erkélymászás világnapja, ezért a nagy arculatváltásra készülő nemzeti főadó egy 2013-as, olasz gyártmányú Rómeó és Júlia első felét adja le este fél kilenckor. Persze a Duna Tv is reagál a körülöttünk felbuzgó aktuális eseményekre, ezért 23.10-kor hozzáfognak a világ legjobb című filmje, az El Paóban nő a láz vetítéséhez. De nem ám a jó cím itt a lényeg, hanem a főszereplő, a Gérard Philipe. Értik, nem? Kilenckor volt az HBO-n, mi is? Ősz. Legalábbis a Majd újra nyár lesz c. angol filmet adták, abból következtettem, szerintem helyesen, a lombhullató évszakra.
Szombaton Putyin, Merkel és Arnold Schwarzenegger után Robert Redford is Budapestre látogat, közelebbről a tv2-re (mert biztos a Simicskával van), Brad Pitt meg úgyszólván hazajár közénk. A Kémjátszma tele van budapesti jelenetekkel, bár azt aligha íbereli, amikor Eddie Murphy a Lánchíd tetején eltüntet egy vadászgépet.
Hétfőn az ifjú Tom Hardy dobogtatja a lópatákat, s ahogy mondani szokás, a női szíveket is A szűz királynő c. brit sorozat nyitányában a Film Cafén, este húsz húsztól.
Kedden sem ejtjük a brit sorozati szálat, kábé ugyanebben az időben röccenti be az AXN White a Candlefordi kisasszonyok szekerét, melyben nehéz sorsú vidékieket játszanak híres angol színészek, s könnybe lábad az ember szeme, mert olyan jók és meghatóak.
Csütörtökön dugunk. Vagyis dugnak szerfelett festői körülmények között a Zabriskie Point közismert hősei a sivatag homokjában a TCM-en, este. Azt már nem is mondom, hogy kicsivel utána A postás is becsenget vagy kétszer. De minek ehhez tévé?
