Tévé

Vidám vasárnap

Híradó, A lényeg

Interaktív

„Máma itt, holnap ott…” – idézhetik ezekben a napokban a drasztikus átalakítás előtt álló M1 műsorkésztői a Cirkuszhercegnő híres áriáját, s a tévénéző közönség erre maga is bemondhatja Mister X. belépőjének következő fordulatát: „…oly mindegy”.

Persze a közszolgálati médiamunkások egy része megússza a hurcolkodást, hiszen a formálódó ellen-Hír Tv a hírműsorok eddigi készítőivel lódul majd neki a nonstop üzemmódnak. Azt, hogy milyen is lesz a tájékoztatás „Akkor. Amikor.”, azért már most is megsejthetjük, elég hozzá megnézni, mi is történik vasárnap este az M1-en, a nőnapi Elvált nők klubja előtt és után.

Nos, ha a győzelmi jelentések dominanciájához hozzá is szokhattunk az elmúlt pár esztendő közszolgálati hírműsorait nézve, azon azért picit meglepődhetünk, hogy a vasárnap esti Híradó vezető híre egy klasszikus „nem hír”: nagy körítésű visszautalás a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújára, s benne a nemzeti érdekek megvédésének törhetetlen álláspontjára, most épp az EU–USA szabad kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban. Azután persze jönnek szép rendben a megszokott és elvárt sikerbeszámolók és más jó hírek a rokonszenvesen szürke Borsa Miklós felvezetésében: „megkapták a gyorssegélyt”, „egyre több nőnek van munkája” (nőnapi aktualitás!), s egy nosztalgikus húrokat megpendítő fordulat: „a Szabó családhoz hasonlókon segít most a kormány”.

Jut azért némi hely a bűnügyi szakasznak is, elvégre a „szocialista brókerbotrány” kellős közepén járunk, ráadásul „a Híradó megta­lálta Antali Károlyt” (a Buda-Cash felügyelő­bizottságának egykori elnökét). Látjuk is a házából kicsengetett Bajnai-kádert, akinek a Fidesz-sajtótájékoztatók részleteiből összerakott híradós anyagban végül alig kétmondatnyi megszólalásra nyílik módja. De hát többre nincs idő, hiszen már nyakunkon a másik brókerbotrány (ez vajon melyik ellenzéki párté lesz?), s annak bilincses, vezetőszáras beszámolója után azon melegében kapcsolják is a Markó utcát, hogy megtudjuk: „Mi vár most a három úriemberre?” A kiküldött tudósító tapintatosan korrigál: az őrizetbe vett három vezető közül kettő nő. Afféle spontán nőnapi adalék: nemcsak egyre több nő dolgozik, de még az üvegplafon is megszűnőben…

Kétszer másfél percben azért az ellenzéki pártok meg a civilek létezéséről is értesülünk, de a főfogás mégis az M1 önpromója: a díszletről elmesélik, hogy csodás lett, s mi el is hisszük bemondásra, épp csak az kelt kis csalódást, hogy a „nehéz, de érdekes projekt” megvalósításához még mindig nyugati agyakra és alapanyagokra volt szükség.

Pedig mindeközben csapataink váltig harcban állnak, erről már A lényeg című hírháttér-műsor ad bizonyságot – a megunhatatlan rezsibiztossal. Igaz, őt az adás végére tartogatja a napfényes mosolyú Gulyás István, addig még itt is sorjáznak a derült hírek: „megvalósulhat a teljes foglalkoztatottság”, „újabb siker”, „merész vízió” – természetesen a miniszterelnöké. S aztán jön végre Németh Szilárd, hogy egy EU-s eljárás kapcsán, amely még a felvezető szerint is csupán csak „érintheti” a rezsiharcot, üdvösen leegyszerűsítse közönségének a képletet: „a magyar családokat támadja Brüsszel”. Nos, hát március 15-étől ez vár ránk a nap mind a 24 órájában, adásszünet nélkül.

M1, március 8.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.