Amikor Sztupa és Troché sakkoztak, minden lépésüket az a biztos tudás motiválta, hogy a játék alapja a matematika. Sőt, egyre inkább meggyőződésükké vált, hogy nem csupán a sakk, de minden játék alapja a matematika. Mondjuk, a pincérmáriás esetében ez nyilvánvaló is, de sokkal észrevétlenebb például a papás-mamás esetében. A pincérmáriás ugyebár a snapszer egyik spin-offja, vagy fordítva, ilyenformán a matek teljesen kézenfekvő velejáró. Ám, mivel Sztupa és Troché a sakkot játszották, s nem a mondott játékok valamelyikét, szinte irrelevánsnak számított, hogy mi a helyzet a papás-mamással, illetve az eddig nem említett összes egyéb játékkal a világon. A falra köpő verseny éppúgy számoláson alapszik, mint a távvizelés vagy a snúr. Ilyenformán a sakkban sem az a fontos – ismerték fel –, hogy hová lép a paraszt, a csikó vagy a futár és a többiek, hanem az, hogy hogyan jön ki a számolás, első lépésben tehát elhagyták a kockák megnevezéséből a betűjelzést, majd arra is rájöttek, hogy teljesen felesleges a kockák megkülönböztetése is. Tök mindegy, hogy az egyik fehér, a másik meg fekete, jelentette ki Sztupa, és Troché már tódította is, hogy ilyenformán megszűnnek hál’ istennek a kockák is, sima lesz a terep, mindenki mehet, amerre lát, isten hírivel, természetesen a matematika megengedte keretek között. S valóban: egyre izgalmasabb játszmákat vívtak. De közben mindketten érezték, lehetne ez sokkal gyorsabb, keményebb, könyörtelenebb, feszültebb, ha mindent tényleg a matematikának rendelnének alá. Innen már csak egy lépés volt a parasztok szélnek eresztése, előbb már a játék legelején feláldozták mindet, hovatartozásra tekintet nélkül, mígnem az egyik parti előtt kispadra ültették az összeset, többre megyünk velük, ha csak nézik. De nem úszták meg a profiltisztítást a királyok, királynők, bástyák, lovak és futók sem – a matematika teljes győzelmet aratott.
Pénteken (10-én) a Paramount Channel este kilenckor levetíti Jim Jarmusch születése óta méltatlanul kezelt próbálkozását, a 2016-os Patersont. A buszvezető örömeit és bánatát tárgyaló röpdolgozat pedig nyilvánvalóan megér egy misét. Felőlem azért választhatják a misét is.
Szombaton sem változtatunk a nyerő csapaton, ha egyszer már ennyire bejött ez a Paramount Channel, akkor már délután odakapcsolunk, mert hat óra tízkor kezdődik A nyughatatlan és rögtön utána a Kegyetlen játékok. E tényekből pedig számos következtetés levonható, az első mindjárt az, hogy Reese Witherspoonnak alighanem születésnapja lehet, vagy hamarosan Kossuth-díjat kap. Magam megérdemeltnek is mondanám a díjazást, hisz az előbbi műben June Cartert, a nem csupán házassága és vonatkozó duettjei miatt népszerű countryénekest jeleníti meg, a másodikban viszont a szőke szendeséget, vagyis inkább szende szőkeséget adja, mely szerepkör úgyszólván a védjegyévé is vált egy időszakban.
Vasárnap viszont laza pát intünk a Paramount Channelnek, csá, Channel, mi húzzuk a csíkot, vissza a régi kedvenchez! A Film Café ugyanis 15.05-kor már a Marslakó a mostohámat adja, annál nincs is jobb muri egy csendes vasárnap délutánra, hát még akkor, ha rögtön utána Nyúl Péter és Nyuszi Benjámin mostohaanyja, Miss Potter lép fel ugyanitt. De még értük sem szabad túlzásba vinni a tévézést.
