„Rengeteg varrógép hever parlagon országszerte”

Interaktív

Csapatával évek óta tart workshopokat közösségi varrodájukban Kudron Anna ruhatervező. Első jelmeztervezői munkája a Budapest Bábszínházban most bemutatott, Jane Goodall koncepciójára épülő darabhoz készült. Ennek kapcsán beszélgettünk a gyerekábrázolásról és az élő ruhákról.

magyarnarancs.hu: Hogy találtatok egymásra Markó-Valentyik Annával, a Rügyek és gyökerek rendezőjével?

Kudron Anna: Atipikus módon. Általában a rendezők és a tervezők hosszú ideig közösen dolgoznak, így később már nehéz csatlakozni. De most Anna, miután megkapta a felkérést erre az ökológiai neveléssel foglalkozó darabra, elkezdett munkatársakat keresni a nagykönyv szerinti online kereséssel. Ekkor a színpadi látványvilág már készen volt a fejében.

Sok megkötés volt, rögtön az, hogy egy csecsemőszínházi előadásnál viszonylag korlátozott a játéktered. Úgy kellett a feladatot megoldani, hogy az idősebb testvérek és a szülők is élvezzék: senki nem unatkozhat, mindenkihez szólnunk kell. Ráadásul az adott díszlet színes textilekből állt. Milyen anyaggal dolgozzak, hogy elkülönüljön a jelmez a díszlettől? Végül különböző színű és vastagságú farmer felületeteket hoztam létre. A farmernek ugyan van színe, hagyományosan a kék, de meglátásom szerint ezt a fajta farmer-kéket máshogy értelmezzük. A gyerekek pedig különféle nem szokványos struktúrákat észlelnek általuk. Semmiképp nem szerettem volna olyan jelmezeket, amelyekről ordít, hogy egy fenntartható előadáshoz készültek. Az is célom volt, hogy ne úgy ábrázoljam a gyerekeket, ahogy azt megszokhattuk a színpadokon és a mesefilmekben, így egyenesen odáig mentünk, hogy nem tudjuk, hogy pontosan hol vannak, hány évesek és kik ők, így több irányból lehet velük azonosulni. Maga a tér is tágabban értelmezhető.

magyarnarancs.hu: A ruha tehát a kommunikáció eszköze. 

KA: Fontos szempont a kényelem, hiszen ebben csúsznak, másznak, ugrálnak, a funkcionalitás elsődleges szempont volt. Erre külön figyelek, sok olyan jelmezt láttam, ami nem működött, nem volt olyan barátságos a testtel, nem segítette a mozdulatokat, felcsúszott. A lányon egy overál, a fiún egy nadrág és egy kabátszerű felső van, formailag elkülönülnek, de megkockáztatom, hogy fordítva is fel tudnák venni őket, mert olyan ruhaformákat próbáltam választani, amelyek teljesen neutrálisak. És nagyon fontos volt számomra a bennük lévő zártság-nyitottság játék: lehet nyitni és csukni őket. Mert látnunk kell, hogy amíg a gyerekekre általában cuki nyitott kis lényekként gondolunk, a valóságban nagyon sok nehézségük van a kommunikációban, a megnyílásban. Nem akartam egyértelműen helyeskéknek mutatni őket.

magyarnarancs.hu: Nulladik lépés a tudatosítás, mondjátok. 

KA: Edukálni többféleképpen lehet. Egyfelől taktilis érzékelés által:

az anyagok érzékeléséről, az anyagok és a testünk viszonyáról keveset beszélünk, holott  rengeteg információ megy át a szervezetünk irányából, nemcsak a látvánnyal, érintéssel is kommunikálunk.

Ha alapvető kifejezéseket, szavakat egészen kicsit korban elkezdünk használni, ha a témára korán reflektálunk, az beépül. Amikor én voltam általános iskolás, a környezetvédelem kérdése kimerült abban, hogy petpalackból szemétszörnyeket építettünk és papírt gyűjtöttünk. Most már mindez diverzebb. Minket is egyre több intézmény és önkormányzat keres meg, kezdik nagyon komolyan venni a lakosságot érzékenyítő programokat.  

magyarnarancs.hu: A vírusválság alatt elhittem, hogy jöhet szemléletváltás. 

KA: A számok meglepő módon azt mutatják, hogy nem megy át az üzenet. Azt hinnénk 2021-ben, a Covid után gyökeresen megváltozik minden, de ijesztően hamar visszaugrott a fogyasztás mértéke a vírusválság előttire. Persze a problémákról egyre több fórumon beszélnek, de azért a többségnek ez még mindig csak egy zavaró információ. Úgy tűnik, a tudatosítás nem elég, ezzel nem tudunk a mentalitásban gyors változásokat elérni. Hiába figyelmeztetem a szülőket, hogy ne vegyék a műanyag pólókat, mert attól a gyerekük rövid úton allergiás lehet, ha egy-egy ilyen mindössze pár száz forintba kerül. Ilyenkor nem tűnik fenyegető problémának, hogy egy kínai folyóban épp kipusztulnak a halak. Ráadásul sok nagy lánc csalogatóan odaírja, hogy a termékeik biopamuttal készülnek, de az már csak nagy utánajárással derül ki, hogy ez mindössze négy-öt százaléknyi biopamutot jelent. De pár éven belül nekünk is testközelből szembesülnünk kell a klímaváltozás következményeivel. Az ökoaktivizmus és a divataktivizmus egyre inkább összefonódik, Greta Thunberg is elkezdett beszélni erről, nemrég a Vogue Scandinavia címlapján is szerepelt, újfajta esztétikai megjelenítést hirdetve. A workshopok erős tapasztalata, hogy az üzenet leginkább a gyakorlattal megy át. A tényleges változás akkor történik, amikor valaki már három órája varrja a biopamut pólót. És rájön, hogy elfáradt. Aztán az anyag még egy éve múlva se veszíti el a formáját, és nem büdös vegyszerszagú.

magyarnarancs.hu: A Varroda-vissza című projekt keretében legutóbb a bátonyterenyei nehéz sorsú gyerekeknek tartottatok workshopokat. Hogyan közelítetek a gyerekek felé?

KA: Beszélünk a fenntarthatóság kérdéséről, de a lényeg inkább azon van, hogy bemutassuk egy ruha elkészítésének folyamatát, nem támadunk az elmélettel. Érdekes volt megtapasztalni, országszerte mennyi rejtett tudás van, hány varrógép hever parlagon. Fel szeretnénk térképezni, kiknek jelenthet karrierlehetőséget mindez, megmutatjuk a gyerekeknek, hogy ez is lehet az útjuk, hiszen a szűk környezetük a pályaorientálásra nem mindig alkalmas. Sokan szeretnének divattervezők lenni, de egy-egy nagy amerikai név van csupán a fejükben. Mindez oly távoli, hol lehetne elkezdeni? Végigvesszük, mit csinál a tervező, mit a kivitelező, így felismerhetik a saját szerepüket a folyamatban. Van, aki rettentően ügyesen varr. Másvalaki a színek megkomponálásban jó, a harmadik a rajzolásban. Önismereti út is ez. 

magyarnarancs.hu: Mit csinál a PINKPONILO közösségi varroda?

KA: 2015-ben már lehetett sejteni, hogy a környezettudatosság a nyugati trendekhez hasonlóan itthon is központi téma lesz. Eleinte csak egy teret szerettünk volna létrehozni találkozásokra és az alkotásra, bérelhető munkaállomásokkal. De  aztán folyamatosan tágítottunk az oktatás és a kommunikáció felé, itthon is sok előadást tartunk, de külföldre is hívnak minket. Nemrég dolgoztuk ki az új irányvonalat, amelyet a tudatos tervezés, a tudatos művészet és a tudatos életmód hármasa határoz meg, ehhez kapcsolódva vállalunk projekteket.

magyarnarancs.hu: Benne vagy egy kutatásban, fotoszintetizáló, élő pamutot fejlesztetek, s Nagy Emese táncművész segítségével egy helyspecifikus performance-on mutattátok be. Túlélte a ruha a bemutatót?

KA: Igen, itt fotoszintetizál mögöttem, reggelente le kell spriccelnem, figyelem, milyen fényviszonyok között érzi legjobban magát. Kicsit fakul a háta, elől a kis mikroorganizmusok jobban érzik magukat. Jelenleg egy kutatás közepén tartunk. Az utóbbi években ugyanis sokan kísérleteznek gombákkal, algákkal, ezek az anyagok egyre inkább bekerülnek a nagyipari felhasználás körébe. 

 
Kudron Anna
Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: El tudod képzelni, hogy locsolom a gardróbomat?

KA: Nem feltétlenül kell: ha hordod, érintkezik elég nedvességgel. Épp az most a feladatom, hogy a megfigyeléseimmel segítsem a kutatást. Elképzelhető, hogy öt év múlva már neked is ilyen inged lesz, és nem lesz vele ennyi baj. 

magyarnarancs.hu: Mennyire tartós?

KA: A pamut lebomlik egy idő után, de ez a színt adó réteg elvileg örökké élhet, ha nem vasaljuk száz fokon és nem tesszük tűző napra.

magyarnarancs.hu: Együttműködtetek a Pradával is, mikor nálunk forgatták a divatanyagukat. Ők azért más szellemiséget képviselnek. 

KA: Nem tudtunk volna nemet mondani, a tanulás és a gyakorlat részeként fogtuk fel. Persze nem kell túldimenzionálni: a helyi kiszolgáló személyzet része voltunk, a stylistoknak segítettünk a jelenetekhez előkészíteni vagy átalakítani a ruhákat, ez gyors és szakmai döntéseket kíván. A semmiből jött a levél, ők is kereséssel találtak ránk. Ez a csapat hívott aztán a COS kampányába is minket. És igen, a COS is, bár magas nívójú, de fast fashion márka, ám látnunk kell, hogy ők is kezdenek nyitni az organikus anyagok felé.

Ha nagyobb cégek elkezdenek felvásárló piaccá válni, elkezdődhet a műanyag ruhák visszaszorulása.

Ráadásul volt transznemű modelljuk, s ez fontos üzenet a kulturális és társadalmi fenntarthatóság szempontjából, legalább annyira életbevágó kérdés, mint a természetvédelem. 

magyarnarancs.hu: Erősödik a funkcionális, kompakt, azaz a kapszulagardróbok időszaka – vizionáljátok. Neked milyen a gardróbod?

KA: Szörnyű állapotban van jelenleg. A leszűrést pár éve megcsináltam, és csak egy-két innovatív, tervezői darabbal bővült. Vásárolok tervezőbarátoktól egy-egy darabot, illetve szeretnék több fenntartható márkát kipróbálni. A budapesti végtelen biciklizések határozzák meg egyelőre a ruhatáram, de van két nagy stócom a műhelyben izgalmas szétvágott organikus és gyűjtött anyagból, amik várják, hogy magamra szabjam őket. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk