Színház

Természetet játszani

Rügyek és gyökerek/Roots and Shoots

Kritika

A Markó-Valentyik Anna rendezte Rügyek és gyökerek „ökotudatos csecsemőszínház”; kérdés, hogy e jelzős szerkezet melyik tagja zavarba ejtőbb a mégoly tájékozott szülők számára is.

A csecsemőszínház műfaja több mint másfél évtizede biztosan létezik Magyarországon, állítólag a Kolibri Színház 2005-ös, TODA című, azóta is műsoron levő előadása volt az első. Kissé félrevezető azonban a műfaji megnevezés, főleg a valamennyire szintén elterjedt small size színház (színház a legkisebbeknek) kifejezéshez képest, hiszen a csecsemőszínházi darabok nem kizárólag karonülőknek szólnak. Az elnevezés inkább azokat az előadásokat fogja össze, amelyek a lármás óvodai csoportokat bevonzó, zenés előadások előtt, azaz nullától 3–4 éves korig is ajánlhatók. Ezek a legkisebbeknek szóló produkciók sok szempontból elementárisabbak, mert a színházat általában eleve a lényegre, a gyerekek, a szülők és a játszók közösen átélt élményeire csupaszítják.

A Rügyek és gyökerek sem mondanivaló-, szöveg- vagy történetközpontú, bár valamennyire mindhárom összetevő jelen van az előadásban. A történet például teljesen kerek: a játszók (Bánky Sára e. h. és Szolár Tibor) rábukkannak egy csomó kerek izére, amelyekről egy idő után kiderül, hogy magok. A magokból pedig kinőnek a fák, ehhez persze szükséges némi föld, eső, napsugár és rengeteg várakozás, az erdőt pedig benépesítik az állatok. Nem biztos, hogy a gyermekkorú nézők minden részletet dekódolnak, ők alighanem az egész előadás hangulatát meghatározó találgatások találékonyságát és játékosságát értékelik nagyra. A játszók ugyanis el is bábozzák az ötleteiket, az egyszerű „Mi ez?” kérdésre adott válaszaikat: labdáznak és telefonálnak a magokkal, csigát csalogatnak elő belőlük, megkóstolják őket, egy rendkívül bájos jelenetben pedig napsugáron hintáznak. A szöveg jelentősége ugyan eltörpül ehhez képest, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egyik színész következetesen angolul beszél. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a kétnyelvű óvodákkal szemezgető összes szülőnek rohannia kell jegyet venni; amit látunk, inkább azt a kellemes élményt erősíti meg, hogy milyen könnyű átlépni a nyelvi korlátokon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.