Színház

Természetet játszani

Rügyek és gyökerek/Roots and Shoots

Kritika

A Markó-Valentyik Anna rendezte Rügyek és gyökerek „ökotudatos csecsemőszínház”; kérdés, hogy e jelzős szerkezet melyik tagja zavarba ejtőbb a mégoly tájékozott szülők számára is.

A csecsemőszínház műfaja több mint másfél évtizede biztosan létezik Magyarországon, állítólag a Kolibri Színház 2005-ös, TODA című, azóta is műsoron levő előadása volt az első. Kissé félrevezető azonban a műfaji megnevezés, főleg a valamennyire szintén elterjedt small size színház (színház a legkisebbeknek) kifejezéshez képest, hiszen a csecsemőszínházi darabok nem kizárólag karonülőknek szólnak. Az elnevezés inkább azokat az előadásokat fogja össze, amelyek a lármás óvodai csoportokat bevonzó, zenés előadások előtt, azaz nullától 3–4 éves korig is ajánlhatók. Ezek a legkisebbeknek szóló produkciók sok szempontból elementárisabbak, mert a színházat általában eleve a lényegre, a gyerekek, a szülők és a játszók közösen átélt élményeire csupaszítják.

A Rügyek és gyökerek sem mondanivaló-, szöveg- vagy történetközpontú, bár valamennyire mindhárom összetevő jelen van az előadásban. A történet például teljesen kerek: a játszók (Bánky Sára e. h. és Szolár Tibor) rábukkannak egy csomó kerek izére, amelyekről egy idő után kiderül, hogy magok. A magokból pedig kinőnek a fák, ehhez persze szükséges némi föld, eső, napsugár és rengeteg várakozás, az erdőt pedig benépesítik az állatok. Nem biztos, hogy a gyermekkorú nézők minden részletet dekódolnak, ők alighanem az egész előadás hangulatát meghatározó találgatások találékonyságát és játékosságát értékelik nagyra. A játszók ugyanis el is bábozzák az ötleteiket, az egyszerű „Mi ez?” kérdésre adott válaszaikat: labdáznak és telefonálnak a magokkal, csigát csalogatnak elő belőlük, megkóstolják őket, egy rendkívül bájos jelenetben pedig napsugáron hintáznak. A szöveg jelentősége ugyan eltörpül ehhez képest, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egyik színész következetesen angolul beszél. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a kétnyelvű óvodákkal szemezgető összes szülőnek rohannia kell jegyet venni; amit látunk, inkább azt a kellemes élményt erősíti meg, hogy milyen könnyű átlépni a nyelvi korlátokon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.