Színház

Természetet játszani

Rügyek és gyökerek/Roots and Shoots

Kritika

A Markó-Valentyik Anna rendezte Rügyek és gyökerek „ökotudatos csecsemőszínház”; kérdés, hogy e jelzős szerkezet melyik tagja zavarba ejtőbb a mégoly tájékozott szülők számára is.

A csecsemőszínház műfaja több mint másfél évtizede biztosan létezik Magyarországon, állítólag a Kolibri Színház 2005-ös, TODA című, azóta is műsoron levő előadása volt az első. Kissé félrevezető azonban a műfaji megnevezés, főleg a valamennyire szintén elterjedt small size színház (színház a legkisebbeknek) kifejezéshez képest, hiszen a csecsemőszínházi darabok nem kizárólag karonülőknek szólnak. Az elnevezés inkább azokat az előadásokat fogja össze, amelyek a lármás óvodai csoportokat bevonzó, zenés előadások előtt, azaz nullától 3–4 éves korig is ajánlhatók. Ezek a legkisebbeknek szóló produkciók sok szempontból elementárisabbak, mert a színházat általában eleve a lényegre, a gyerekek, a szülők és a játszók közösen átélt élményeire csupaszítják.

A Rügyek és gyökerek sem mondanivaló-, szöveg- vagy történetközpontú, bár valamennyire mindhárom összetevő jelen van az előadásban. A történet például teljesen kerek: a játszók (Bánky Sára e. h. és Szolár Tibor) rábukkannak egy csomó kerek izére, amelyekről egy idő után kiderül, hogy magok. A magokból pedig kinőnek a fák, ehhez persze szükséges némi föld, eső, napsugár és rengeteg várakozás, az erdőt pedig benépesítik az állatok. Nem biztos, hogy a gyermekkorú nézők minden részletet dekódolnak, ők alighanem az egész előadás hangulatát meghatározó találgatások találékonyságát és játékosságát értékelik nagyra. A játszók ugyanis el is bábozzák az ötleteiket, az egyszerű „Mi ez?” kérdésre adott válaszaikat: labdáznak és telefonálnak a magokkal, csigát csalogatnak elő belőlük, megkóstolják őket, egy rendkívül bájos jelenetben pedig napsugáron hintáznak. A szöveg jelentősége ugyan eltörpül ehhez képest, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egyik színész következetesen angolul beszél. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a kétnyelvű óvodákkal szemezgető összes szülőnek rohannia kell jegyet venni; amit látunk, inkább azt a kellemes élményt erősíti meg, hogy milyen könnyű átlépni a nyelvi korlátokon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk