Színház

Természetet játszani

Rügyek és gyökerek/Roots and Shoots

Kritika

A Markó-Valentyik Anna rendezte Rügyek és gyökerek „ökotudatos csecsemőszínház”; kérdés, hogy e jelzős szerkezet melyik tagja zavarba ejtőbb a mégoly tájékozott szülők számára is.

A csecsemőszínház műfaja több mint másfél évtizede biztosan létezik Magyarországon, állítólag a Kolibri Színház 2005-ös, TODA című, azóta is műsoron levő előadása volt az első. Kissé félrevezető azonban a műfaji megnevezés, főleg a valamennyire szintén elterjedt small size színház (színház a legkisebbeknek) kifejezéshez képest, hiszen a csecsemőszínházi darabok nem kizárólag karonülőknek szólnak. Az elnevezés inkább azokat az előadásokat fogja össze, amelyek a lármás óvodai csoportokat bevonzó, zenés előadások előtt, azaz nullától 3–4 éves korig is ajánlhatók. Ezek a legkisebbeknek szóló produkciók sok szempontból elementárisabbak, mert a színházat általában eleve a lényegre, a gyerekek, a szülők és a játszók közösen átélt élményeire csupaszítják.

A Rügyek és gyökerek sem mondanivaló-, szöveg- vagy történetközpontú, bár valamennyire mindhárom összetevő jelen van az előadásban. A történet például teljesen kerek: a játszók (Bánky Sára e. h. és Szolár Tibor) rábukkannak egy csomó kerek izére, amelyekről egy idő után kiderül, hogy magok. A magokból pedig kinőnek a fák, ehhez persze szükséges némi föld, eső, napsugár és rengeteg várakozás, az erdőt pedig benépesítik az állatok. Nem biztos, hogy a gyermekkorú nézők minden részletet dekódolnak, ők alighanem az egész előadás hangulatát meghatározó találgatások találékonyságát és játékosságát értékelik nagyra. A játszók ugyanis el is bábozzák az ötleteiket, az egyszerű „Mi ez?” kérdésre adott válaszaikat: labdáznak és telefonálnak a magokkal, csigát csalogatnak elő belőlük, megkóstolják őket, egy rendkívül bájos jelenetben pedig napsugáron hintáznak. A szöveg jelentősége ugyan eltörpül ehhez képest, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az egyik színész következetesen angolul beszél. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a kétnyelvű óvodákkal szemezgető összes szülőnek rohannia kell jegyet venni; amit látunk, inkább azt a kellemes élményt erősíti meg, hogy milyen könnyű átlépni a nyelvi korlátokon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.