tévéSmaci

Repeta a nyúlpaprikásból

  • tévésmaci
  • 2017. május 20.

Interaktív

 

Amikor Sztupa és Troché fáztak, akkor rendszerint hideg volt, de ezzel még valamennyire meg tudtak békülni, csak a fázás kísérőjelenségei fárasztották roppantul őket. Jószerivel mind. A legbosszantóbb természetesen a farkasordító hideg volt, mert az zajjal is járt. Akusztikusan is hideg van, szokta volt – két erősebb ostorsuhintás között – mondani Troché, bár rendszerint hozzáfűzött valami tökéletesen hiábavaló istenkáromlást is, amit több okból sem idéznénk. Leginkább azért nem, mert nem csupán az volt hiábavaló, hanem már a kijelentés is, hiszen nem hallotta senki, sem isten, sem ember, szóval a kutya sem, hiszen a farkasok ordítottak, a lovak prüszkölve vágtattak (vö. lódobogás), a hó recsegett, ropogott a szán alatt, mint apró robbanások különös ariettája, Sztupa a saroglyába kuporodva célzott lövéseket adott le ócska, ám hangos mordályából, s közben Troché mindent hallott belülről is. Hallotta, hogy ver a szíve, hogy ver a pulzusa, hogy veri a víz, hallotta kergetőzni vadabbnál vadabb gondolatait, s hallotta, hogyan ropog az ízület a karjában, amikor lecsap az ostorral. Hallotta mindezt együtt és külön is, együtt valami megfejthetetlen kakofóniának tűnt, egyenként meg valami idióta leltárnak, mintha sorba állította volna egy pedáns szervező a hangokat, elöl persze a farkasok, a sor végén talán a szél tépte fák sikolya; maga a szél persze rögtön a farkasok mögött üvöltött. Nem, a legutolsó mégis az arcába vágódó hócseppek becsapódási nesze volt, ezer apró szisszenés, törpe kések az óriás lábikrájában. Így tényleg nem lehet teljes emberként, szívvel-lélekkel fázni, csak amúgy félvállról, az meg kell fenének, hisz az ember törődhet az irhájával így is, úgy is.
Pénteken (21-én) üljük egy bizonyos Jack Nicholson 80. születésnapjának előestéjét, ezért ahelyett, mondjuk, hogy meghívnánk a felcsúti stadionba a Lakerst, a Duna tévé esti háromnegyed tizenegykor leadja a Kínai negyed című filmet, rendezte Roman Polanski. Úgy vagyok én ezzel a sokfelé nagy becsben tartott munkával, hogy szép és nemes dolog a hangulatfestő erő, de leginkább akkor, amikor a hiányával vagyunk kénytelenek szembesülni. Itt hála istennek ilyesmiről szó sincsen, úgyhogy már csak egy film kéne ebbe a rohadt nagy miliőbe ezek alá a fene jó figurák alá.
Szombaton sem állíthatjuk, hogy nem ünnepel méltóképpen a nemzeti főcsatorna, hisz gyakorlatilag ugyanebben az időben a Ragyogást adja. Hát, erről is beszélgethetnénk éppenséggel, de nem fogunk, mert nem hiányzik nekem, hogy futva meneküljek ingbe-gatyába a felbőszült szurkolók elől a faluvégen. Helyette inkább megemlítem még azt is, hogy ViaSat3 este hat után valamivel bont pezsgőt a Lesz ez még így sem! elővezetésével. Nos, a vén Jack elcsavarja a maga kiállhatatlan módján a sérült és óvatos Hunt Helén fejét – nekik legyen mondva. Ennyit Jackről. S még annyit, hogy én nyilván az Öt könnyű darabot és Az utolsó szolgálatot adnám, szemben mondjuk, a Film Mániával, ami már negyed ötkor belefog A vadászatba – ez ugyebár a művész kevés westernjeinek egyike, méltán. Hagyjuk most Marlon Brandót, végtére is Jack az ünnepelt. Szerintem mindenki akkor tévézzen legközelebb, ha Jack megint 80 éves lesz.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.