rés a présen

„Sok tennivaló van”

  • rés a présen
  • 2021. március 31.

Interaktív

Javier Valdivielso Odriozolával, a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk 

rés a présen: Honnan érkeztél Budapestre, az itteni intézet élére?

Javier Valdivielso Odriozola: Baszkföldön, San Sebastiánban születtem, ott éltem és ott tanultam az egyetem jogi karán. Baszk az anyanyelvem, és gyerekkoromtól tanultam a spanyolt. San Sebastián egy kulturálisan meglehetősen élénk város, jelentős film- és dzsesszfesztivállal, remek klasszikus zenei szcénával. Fiatalkorom óta részt vettem a város kulturális életében, és mindig is kulturális területen szerettem volna tevékenykedni. 1999-ben kezdtem el a Cervantes intézethálózatnak dolgozni, először Casablancában mint ügyintéző, de bedolgoztam levelezőként a római és a New York-i intézetnek is. Elsőként a szófiai kirendeltségen lettem igazgató, és 2019 szeptembere óta vezetem a budapesti intézetet.

rap: Mik a Cervantes Intézet fő tevékenységei?

JVO: Az intézet alapvető célja a spanyol nyelv és a spanyol kultúra népszerűsítése, szem előtt tartva azt a pánspanyol tényt, hogy a világ huszonegy országának hivatalos nyelve a spanyol. Mindezek érdekében a spanyol tanfolyamok szervezése a fő tevékenységünk. Nálunk minden korosztály tanulhatja a nyelvet, ugyanakkor szervezzük a hivatalos DELE nyelvvizsgát és a köz rendelkezésére bocsátjuk a spanyol irodalommal jól felszerelt könyvtárunkat, meg a spanyol, illetve latin kultúrá­hoz kötődő programjainkat.

rap: Hogyan jut el a spanyol nyelv, a kultúra most az érdeklődőkhöz?

JVO: Tavaly március óta, sok más intézményhez hasonlóan, mi is áthelyeztük az összes oktatási és kulturális tevékenységünket a virtuális térbe. A hirtelen váltáskor viszont azzal szembesültünk, hogy újra ki kell találnunk magunkat. Korszerűbb kommunikációs formákat kell felfedezni és alkalmazni egy korszerűbb közönség igényei szerint. Úgy gondolom, rengeteget tanultunk. Alig várjuk, hogy visszatérhessünk a személyes találkozásokhoz, de tudjuk, hogy ezután is fenn kell tartanunk, sőt fejlesztenünk kell az internetes aktivitásunkat és a közösségi hálózatainkat. A kulturális szféra sokat szenved a pandémia alatt. Minden támogatás szükséges a túléléshez. Ebben az időszakban nagyon fontos leszögeznünk, hogy a kultúra az életünk szerves része és a társadalom alappillére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.