tévésmaci

Majomparádé

  • tévésmaci
  • 2021. március 31.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché árulták a szörnyeket, szereztek egy szőnyeget.

Már hogy arra tegyék ki az árut, mint afféle gyékényre. Itthon még nem lehetett szörnyeket kapni, nyugatról kellett behozni, kamionosoknak volt, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút egy dolgozóját pedig le is kapcsolták a fináncok, amikor egy táskányi szörnyet akart észrevétlenül behozni. De Sztupának és Trochénak volt mindenféle szörnye, a többségük igazi, természetben fellelhető szörny, de akadt szép számmal japán mechanikus szörny is, a megszólalásig olyanok, mint az igaziak, de amikor megszólaltak, japánul nyomták a sódert, s olyanokat kiabáltak, hogy „dózó!”.

Ez valami tesséket vagy gyerünköt jelentett, na de most már aztánt vagy ilyesmit, mint amikor a rendező a forgatáson felkiált, hogy action vagy tessék. Igen, volt olyan gépszörny, amely ilyenkor toppantott is a kis lábacskájával, s úgy vágta ki a dózót, mintha az az irgum-burgum tizennyolc éven felülieknek szóló alakja lenne.

A természetes szörnyetegek nem voltak ennyire izgága alakok, csak bámulták a szájtáti vevőjelölteket, de tudták, hogy nem kell különösebben majrézni tőlük, hiszen legfeljebb karácsony környékén kockáztatnának meg ekkora beruházást, akkor meg a legdögletesebb nyár volt, a nyugati holmi meg nyáron a legdrágább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.