tévésmaci

Majomparádé

  • tévésmaci
  • 2021. március 31.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché árulták a szörnyeket, szereztek egy szőnyeget.

Már hogy arra tegyék ki az árut, mint afféle gyékényre. Itthon még nem lehetett szörnyeket kapni, nyugatról kellett behozni, kamionosoknak volt, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút egy dolgozóját pedig le is kapcsolták a fináncok, amikor egy táskányi szörnyet akart észrevétlenül behozni. De Sztupának és Trochénak volt mindenféle szörnye, a többségük igazi, természetben fellelhető szörny, de akadt szép számmal japán mechanikus szörny is, a megszólalásig olyanok, mint az igaziak, de amikor megszólaltak, japánul nyomták a sódert, s olyanokat kiabáltak, hogy „dózó!”.

Ez valami tesséket vagy gyerünköt jelentett, na de most már aztánt vagy ilyesmit, mint amikor a rendező a forgatáson felkiált, hogy action vagy tessék. Igen, volt olyan gépszörny, amely ilyenkor toppantott is a kis lábacskájával, s úgy vágta ki a dózót, mintha az az irgum-burgum tizennyolc éven felülieknek szóló alakja lenne.

A természetes szörnyetegek nem voltak ennyire izgága alakok, csak bámulták a szájtáti vevőjelölteket, de tudták, hogy nem kell különösebben majrézni tőlük, hiszen legfeljebb karácsony környékén kockáztatnának meg ekkora beruházást, akkor meg a legdögletesebb nyár volt, a nyugati holmi meg nyáron a legdrágább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.