A középkor dúskál az intrikákban, rájöttek erre már régen a regényírók, a sorozatkészítők és a regényből sorozatot készítők is. A fehér hercegnő éppen ilyen vállalkozás, az alapja Philippa Gregory néhány éve megjelent bestsellere, a megénekelt kaotikus korszak pedig a rózsák háborújának kissé alulreprezentált érája. Pontosabban a lezárása ennek: egy előző minisorozat (A fehér királynő, amelyet még a BBC vitt képernyőre) szól a Yorkok és Lancasterek csatározásáról, jelen nekibuzdulás már csak a levezetés (s már amerikai gyártmány, a stáblistán is csekély az átfedés). A Yorkok odalettek, a trónra VII. Henrik (1457–1509) lép, feleségül pedig a bukott ház hercegnőjét, Elisabeth of Yorkot választja. Dehogy választja: elveszi kötelességből, hogy egyesüljön, aminek egyesülnie kell, legyen egységes Anglia, legyen vége a háborúnak és a többi. Persze valahogy így is lesz, tudjuk ezt a történelemkönyvekből, felemelkedik majd a Tudor-ház, annak történetét meg már ismerjük egy másik sorozatból. De amíg eljutunk addig, dúskálhatunk a bőséges történelmi szappanban. Járványok, ármánykodás, merényletek, szerelem, intrika, némi mágia is (hajaj), és főleg a cselekményszálat a háttérből és kevésbé a háttérből uraló erős (és erősnek látszani akaró) női figurák (ez mostanában divat). Ha valami érdekes lehet, az az ifjú királyi pár és az anyák viszonya, a lojalitás dinamikája, minden egyéb a megszokott sémákat követi. A rend kedvéért persze a sorozat figyelmeztet: nem minden történelemazonos (ki gondolta volna?).
Az HBO műsorán
