rés a présen

„Szépen elfér”

  • Artner Sisso
  • 2024. október 9.

Interaktív

Vörös András zenész, könyvkiadó

rés a présen: Melyik volt előbb nálad, a zene vagy a szöveg, az irodalom szeretete?

Vörös András: Olvasni biztosan előbb tudtam, mint énekelni, pláne, ha belátjuk, hogy énekelni igazán most sem tudok. Viszont nagyon szeretem csinálni mindkettőt, annak ellenére, hogy egyikre sem készültem tudatosan gyerekkoromban. Fogyasztottam mindent, ami elém került, a Micimackótól a Népszabadságig, Ozzy Osbourne-tól a Public Enemyig, de fel sem merült, hogy zenész vagy könyves legyek, bár anyám már az volt akkor is, de a Műszaki Könyvkiadóban szerkesztett, onnan meg olyan veretes művek jöttek, mint a Hid­rau­likus emelőrendszerek lexikona vagy a Lada 2103-as gépjármű karbantartása házilag. Ezek olyan nagyon nem inspiráltak, a szakmáról annyit tudtam, hogy a kiadó üzemi étkezdéje mellett volt fent a Várban a híres Fortuna diszkó, ahova elszöktünk néha péntekenként.

A gimi vége felé viszont alakítottunk mi is zenekart pár iskolatárssal, és bár semmi affinitásunk nem volt az egészhez, dacból beleragadtunk valahogy, és addig gyúrtuk, amíg aztán évekkel később lett belőle valami. A másik fronton pedig anyám idővel elindította a saját kiadóját, ahova sokáig csak alkalmilag dolgoztam be ezt-azt, de végül csak beszippantott a dolog, és nagyon örülök neki, hogy így lett.

rap: Miért tudott szerinted sikeres lenni a Superbutt, és miért lett belőle Ørdøg?

VA: Fene tudja, hogy mennyire volt sikeres, egyszerűbb abban maradni, hogy a saját szemétdombján volt kiskakas. Az említett első zenekart, a FreshFabrikot az akarat meg a kora huszonéves fiatalság lendülete vitte, a Superbuttot meg már harminc körül alakítottuk, és nem a nulláról kellett kezdeni. Az is fontos tényező volt, hogy a kétezres években már itt volt minden az angol–amerikai popkultúrából, de azt személyesen még sokkal nehezebb volt átélni, mert eredeti nyelven legfeljebb moziban láthattál filmet, külföldi nagy zenekarok jóval ritkábban jöttek el idáig, és Londonba se járt napi négy járat húszezerért. Így hát javarészt az angolul éneklő, a műfajokon belül viszonylag friss zenét játszó, és már egész tisztességesen meg is szólaló hazai produkciók közvetítették mindezt annak a vékony rétegnek, amelyiknek igénye volt rá. Ma már ez nagyon nincs így, aki szeretné, mindent megkap eredetiben, amit egyáltalán nem bánok, mert magyarból csak mi magyarok lehetünk eredetiek, és sokkal izgalmasabb a saját kultúránkkal bíbelődni, mint másolni valaki másét. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám, hogy ezért lett Ørdøg a Superbuttból, ha meg kicsiket, akkor egyszerűen így láttuk jónak, mert nem akartunk a saját kis örökségünk paródiájává válni.

rap: Mikor jött létre az akusztikus verzió, a Diabolus In Musica?

VA: Öt éve lehetett, hogy Csepelyi Adrienn megkért, játsszunk el pár dalt a Belemenés című regénye bemutatóján. Elsőre bután néztem, hogy nem lesz-e az oda hangos, ő meg rávágta, hogy semmi gond, legyen akusztikban. Próbáljuk meg, lesz, ami lesz, gondoltuk, és az lett, hogy beleszerettünk. Annyira, hogy most már a Diabolusnak is van saját lemeze, egy ideje nem is hívjuk magunkat Ørdøg-akusztiknak, mert a két műsorban szinte nincs átfedés, és szépen elfér egymás mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.