tévésmaci

Szerecsensólyom

  • tévésmaci
  • 2020. december 2.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché az elveszett holmik után kutattak, szimpla, bár elég intenzív keresgélés volt az csupán. Nem egy konkrét tárgyra mentek, mint az ember általában, amikor hirtelen nem találja a máskor mindig a keze ügyében lévő tárgyait, jellemzően a szemüvegét vagy a fésűjét.

Ellenkezőleg, kerestek, kutattak, tűvé tettek mindent, hátha kiderül valamiről, hogy elveszett. Maga a mechanizmus különben ugyanaz volt, kihúzni a fiókokat, benézni a bútorok alá, átvizsgálni rég nem viselt ruhák zsebeit, s hát ugyanolyan idegőrlő is volt, mint az elveszett kulcsok, tollak utáni hajsza. Pedig itt racionális magyarázata is volt annak, ha adott esetben nem találtak semmit, hisz a semmit keresték. Persze valamit mindig talál az ember, pláne, ha módszeresen dolgozik, Sztupa és Troché esetében ilyesmivel pedig sosem volt hiba. Most is szerfelett akkurátusan túrták fel a közeli világvárosban álló székházuk minden zegét-zugát. Sztupa még a liftekbe is bekukkantott, pedig azokat csak a legritkább esetekben használták. Maguk a „találatok” legtöbbször jelentéktelen apróságok voltak, Ómafa feljegyzései tartalmaznak erre igen ékes példát: Troché tök triviális helyen, az íróasztala alatt megtalálta Don Schollander Tokióból küldött kézírásos levelét, melyben azt magyarázza, hogy a váltóban szerzett aranyak simán érnek annyit, mint az egyéniek. Ebben volt ugyan némi képmutatás, de Troché tudott erről sok mindent, úgyhogy amikor először olvasta, csak annyit gondolt róla, hogy nekem zenélsz, Beethovennek? A lelet maga mégis érdekes volt, hiszen Sztupa és Troché egyáltalán nem dokumentálták a tevékenységüket, hogy is tehették volna. Tehát nem valami irányadó kifejezéssel, röhögni kell: kódnévvel felcímkézett dossziéból „veszett el”, inkább csak leesett valamikor, s utána – feltehetően hosszú-hosszú időn át – kicselezte a Troché szerint a kelleténél még sűrűbben is arra lábatlankodó takarítókat. De most rajtvesztett! S azért találtak ennél fontosabb dolgokat is olykor.

Pénteken (4-én) mintegy előrevetítendő kedvenc időtöltésünk egész heti alakulását, aki szereti századszor is megnézni egy kedves filmjét, kilenckor odaülhet a Film Café elé, mert kezdődik a Kutyaszorítóban. Persze az ilyesmit úgy nézi az ember, hogy belenéz, és rajtaragad, még akkor is, ha nem a mondott csatorna műsora megy egész nap háttértévéként a nappaliban. A magam részéről merő óvatosságból kivárok még bő fél órát, s a Cinemaxon kezdek a Vakító fénnyel, mely műalkotás azért is érdekes, mert jelentős része Lutonban játszódik. Mi az ördögöt keres valaki Lutonban, ha épp le nem száll a fapadosa, és húz tovább Londonba? Persze, ha az illető pakisztáni bevándorlók gyermeke a Tha­tcher-érában, és az ajtajuk levélrésén feszt bevizelnek a kis mélybritek, az merőben más kérdés. Persze azt sem tagadhatom le, hogy az azonos című Manfred Mann-szám is motivál, megvan, ugye: Blinded by the light / Revved up like a deuce / Another runner in the night…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.