„Ó ti emberek, kik engem mogorvának, bolondnak vagy embergyűlölőnek néztek, mennyire igazságtalanok vagytok hozzám! Nem ismeritek a látszat rejtett okát. Szívem és kedélyem gyermekkorom óta hajtott gyengédségre, még nagy tettekre is megvolt bennem a hajlam. De gondoljátok meg, hogy hat év óta szörnyű baj lett úrrá rajtam, melyet a tudatlan orvosok még súlyosbítottak. Évről-évre hitegetett a gyógyulás csalóka reménye, míg végre rá kellett jönnöm, bajom hosszan tartó és gyógyulása talán évekig is eltarthat, ha ugyan nem teljesen reménytelen; s így én, aki élénk, tüzes vérakarattal születtem és fogékony voltam a társasélet szórakozásai iránt is, kénytelen voltam korán elkülönülni a többiektől és magányosan élni életemet. Mert ha időnként mindezen túl akartam magam tenni; ó mily kegyetlenül kijózanított, hogy ilyenkor kétszeres súllyal kellett éreznem hallásom megromlását! Mégsem bírtam azt mondani az embereknek: beszéljetek hangosabban, kiáltsatok – hiszen süket vagyok. Hogyan is vallhattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, melynek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban s mely egykor valóban tökéletes is volt, oly tökéletes, mint csak keveseké pályatársaim közül – nem, ezt nem tehetem!”
E sorokkal indul Beethoven alighanem legnevezetesebb és oly szívszorító vallomása, az úgynevezett heiligenstadti végrendelet, amely 1802 októberéből maradt az utókorra. A siketülés, majd a siketség drámája, tudjuk, végigkísérte a géniusz életének második felét, ám ha betegsége a társasélet örömeitől nagyobbára elzárta is Beethovent, az alkotástól nem. Erre lesz bizonyság e napokban többek közt az Auer Trió, vagyis Fülei Balázs, Kováts Péter és Varga István hangversenye is, amelyet szeptemberi felvétel gyanánt hallhatunk majd szombaton: az első komoly tüneteket megelőzően komponált „Gassenhauser”, valamint az 1809-es „Szellem” és az 1811-es „Főherceg” melléknevű triókkal a műsorán (Bartók Rádió, december 5., öt óra tíz). Ugyanitt hétfőn este az első Razumovszkij-vonósnégyes, vagyis az F-dúr hangzik majd fel, méghozzá a remek Belcea Quartet előadásában (december 7., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
