Esemény

Szomszédok - bérháztörténetek

  • - urfi -
  • 2012. július 16.

Interaktív

"Aki nem fér be, kap pálinkát!" - hangzik el a felolvasóest elején. Ízlelgessük meghatva, hálásan ezt mondatot. Két szokatlan eleme van: egyrészt az irodalmi rendezvényeken a helyszűke nem mondható általános problémának, de a közönséggel szembeni figyelmesség sem tartozik az állandó kellékek közé.

Az unalmas és köldöknéző író-olvasó találkozók hagyományával határozottan, programszerűen szakító, a könyvhéttel párhuzamosan futott Margó Fesztivál viszont épp erről szól: közönségbarát, eladható programokat kínál a rendszeresen felolvasásokra járóknál jóval szélesebb körnek.

A Fogasház nevű romkocsma belső udvarát megtöltő fiatal és outsider publikum a fikciós kerettörténet szerint kiadó lakásokat néz meg a pincében és az emeleten. A finoman szólva is lelakott terekben egy-egy író, vagyis illegális lakásfoglaló meséli el, mi történt vele ezen a helyen egy megadott évben. Házmester vezet körbe: Scherer Péter magával ragadó duzzogása és kötözködése pillanatok alatt feledtet minden kellemetlenséget - sorban állást, tömegnyomort, technikai bakikat. Az úgynevezett "JAK Allstars", azaz Aaron Blumm, Erdős Virág, Maros András, Papp Sándor Zsigmond, Garaczi László és Nemes Z. Márió alkalmi és helyspecifikus, de nem egyszer használatos szövegeket olvas, mindegyik szórakoztató és mindegyiknek van tétje - nem kis dolog ez. Nekem utóbbi kettő tetszett a legjobban: Garaczit és Nemes Z. Máriót is bélyegezték már érthetetlennek sokan, de újfent bizonyították, hogy a dehumanizált brutalitás, illetve a posztmodern metafikció elsöprően mulatságos lehet. Tényleg.

A kétórás túra végén a közönség és az írók körbeállnak, körbemosolyognak, taps. Szerintem a "dedikált puszik" osztogatása már fölösleges jópofizás volt, de annyi baj legyen, kedvünk nem szegi semmi sem - ötletes, kedves, hangulatos este volt.

Margó Városi Irodalmi Fesztivál, Fogasház, június 8.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.