Ha igazán jó magyar dokusorozatot keresünk a tévében, valószínűleg gondban leszünk, mert bár akadnak kivételek (ha az On the Spot vagy a Kicsi ország, kicsi Kína jut eszünkbe, jó helyen keresgélünk), és a hazai dokumentumfilmesek is ontják magukból a jobbnál jobb darabokat, ám ezek a legritkább esetben akarnak beszivárogni a magyar csatornák kínálatába. Ezért is lehet örülni, amikor jön egy olyan sorozat, mint a Spektrumon futó Tabukról tabuk nélkül.
Tabukról tabuk nélkül – A halál
Minden társadalomban léteznek tabu témák, melyekről ugyan mindenki tud, mégsem szívesen beszélnek róla vagy foglalkoznak vele az emberek. Itt, Közép-Európában gyakran találkozhatunk például azzal a jelenséggel, hogy alkoholfüggő van a családban vagy egy munkahelyi közösségben, de amíg nem nagyon súlyos a helyzet, addig nem szembesítjük őt, sőt gyakran magunkat sem ezzel a problémával.
Ahogy a műsor címe is mondja, itt valóban tabukról beszélnek. Olyan témák kerülnek elő epizódról epizódra, amelyeket nem szokás említeni, főleg nem tévében, mert él a félelem, hogy jaj, ezektől biztosan megijednek a nézők, és az biztosan nem vonzó, ha már az első részben azt mutatjuk be, mi történik velünk a halálunk után, hogyan dolgozik a kihűlt testen a halottkozmetikus, vagy éppen milyen elveszíteni az egyetlen gyerekünket. Utóbbiak nem kitalált példák, a Tabukról tabuk nélkülben tényleg ilyen történeteket ismerünk meg.
| ||
Aki kételkedne a tartalom komolyságában, annak elég az első részt megnézni, ez ugyanis a halálról szól. Nem azt mesélik el, hogyan temetkeztek az ókori egyiptomiak, de megszólal a halottkozmetikus, s a lehető legtermészetesebben beszél arról, hány ezer holttesten végezte már el a szokásos teendőket, és most előttünk hajtja végre a szükséges tennivalóit. Aztán ott van az anyuka, aki elkezdett azzal foglalkozni, mi történne a családjával a halála után, és ezt a folyamatot az indította el benne, hogy közölni kellett a gyerekével: meghalt egy barátja.
Ha valakinek mindebből ne lenne egyértelmű: a Tabukról tabuk nélkül nem könnyű darab. De ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre világosabb, hogy mennyire természetes, hétköznapi dolgokról is van itt szó, amelyekről szimplán csak nem szeretünk beszélni. Pedig ahogy ebből a műsorból is kiderül, kevés égetőbb téma van annál, mint hogy mit tudunk kezdeni a gyásszal, vagy éppen a szenvedélybetegségünkkel. A Spektrum műsora pedig rettentően izgalmas embereket és élettörténeteket mutat be, amelyek olykor jól gyomorszájon vágják a nézőt. Itt van például a nő, akit gyerekkorában nemcsak az apja, hanem az unokatestvére is zaklatott szexuálisan, s hosszú évekig senkinek nem tudta elmondani, mert „úgysem hitték volna el”. Eltemette magában, de nem ment, egyszer csak úgy érezte, nyom a mellkasa, szorong, majd elment pszichológus, és elkezdett beszélni arról, ami történt.
| ||
Amiért kedvelhető vállalkozás a Tabukról tabuk nélkül, az pont az a tény, hogy nem a Fókusz vagy a Hajdú Péter-féle Frizbi szintjén akarják bemutatni a történeteket. Persze, ez nem túl nagy érdem, és hatásvadászat azért itt is zajlik (hangos aláfestő zene, sétálgatás a temetőben és hasonlók), de még éppen olyan szinten, hogy ne legyen visszatetsző, és a látottak hatására elkezdjünk beszélni ezekről a témákról. Thuróczy Szabolcs (a vele készült interjúnkat ide kattintva lehet elolvasni) nem is annyira műsorvezető, mint inkább érdeklődő ember, akit láthatóan foglalkoztatnak ezek a kérdések, és ugyanúgy megkérdezi az orvostól, hogy milyen közölni a halálhírt, ahogy mi tennénk.
Amiatt viszont lehet sajnálkozni, hogy egy-egy történetre olykor csupán néhány perc jut, ami olyan érzetet kelt, mintha csak az lett volna a lényeg, hogy minél több megszólaló vonuljon fel.
A Tabukról tabuk nélkül epizódjait a Spektrumon vetítik.
