tévéSmaci

Piknikegér

  • tévésmaci
  • 2017. december 1.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kiszúrták a kémet, nem volt nehéz dolguk, a kém ugyanis tök úgy viselkedett, mint egy kém. Pont akkor járt arra, amikor Sztupa és Troché jártak arra, de még véletlenül sem nézett rájuk, nem csak csupán elfordította a fejét, de úgy félhangosan még mondogatta is, hogy nézem a tájat, nézem a tájat. Táj persze nem volt sehol, se hegy, se kilátás, se emlékmű, de még nyamvadt naplemente se sehol. A kém, ha nem jött szembe épp, akkor ült a hallban egy fotelban, és újságot olvasott. Troché agyán át is futott, hogy meg kéne nézni jobban azt az újságot, nincs-e két lyuk vágva rajta a kém szeme magasságában. Mivel nem történt semmi, a kém egyre kémesebb dolgokat csinált, egyszer például átmászott egy marha magas kőkerítésen, már-már fal volt az, de valószínűleg hiába, mert a túlsó oldalán is ugyanaz a metrólejárat volt, mint az innensőn, ahonnan hosszú mászására elindult. Nagyon kémes volt a kém részéről az is, amikor kocsiba vágta magát; feltépte az ajtót, s csikorgó gumikkal elhajtott valahová a faszba, nem kérdezte tőle senki, hogy hová. Később, miután belátta, hogy ezek a túlontúl is kémes dolgok nem vezetnek sehová, visszavett valamelyest: csak ácsorgott ballonban és kalapban az eresz alatt, és dohányzott, de ilyenkor sem nézett rájuk, ezzel a szokásával úgy látszik, képtelen volt felhagyni, pedig az eresz alatt pláne nincs táj, vagy ha van is, nem tűri maga körül a dohányzást. Sztupa egyszer úgy gondolta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, váratlanul ráköszönt az épp szembe jövő kémre. Jó napot kívánok! A kém nem lepődött meg, nem csinált semmit, csak megint máshová nézett, az tényleg ment neki remekül. De Sztupát nem lehetett holmi faragatlansággal zavarba hozni, nem köszönsz, jóvan, én sem a te kedvedért köszönök, hanem magamat szórakoztatom azzal, hogy nekem legalább volt gyerekszobám. S még azt is hozzátette, hogy seggecském.

Szombaton (4-én) este tizenegy után a Filmbox Extra elindítja a Módusz című északi krimisorozatot, melyben asszem egy püspöknőt tesznek el láb alól, de szerencsére a rendőrséget kisegíti egy ráérős pszichológiatanár, s olyannyira a helyükre kerülnek a dolgok mindössze nyolc rész alatt, hogy a második évadra már Kim Cattrallt is ki tudták hívni.

Vasárnap sem áll le a mondott Extra, akkor meg este fél tizenegykor indítanak egy nyolcrészes norvég sorozatot, A féltestvért. Nem fogják nekem elhinni, de ez nem krimi, hanem családregény, úgyhogy hagyjuk is a bánatba, leginkább azért, hogy éjfél előtt odatakarodjunk a Cinemax elé, s reggelig ki se kapcsoljuk. Mert először jön a remek című izlandi Gonoszság, ami végre még egy északi krimi, s a jó reykjavíki népek eltesznek benne láb alól egy testvérpárt, de a nyomingerek a tettes után vetik magukat. Ezután a Tiszta kézzel konkrétan egy holland krimi, ami azért mégis csak több a soknál. A történetet nem is mesélem el, mert a rémes férj nem elég, hogy kábítószerrel kereskedik, s üldözi szegény családját, de barcás trikót is hord, ami kifejezetten az alacsonyabb néposztályok viselete, illetve a gyermeki korú népességé.

Maguk se feledkezzenek meg nov. 7. méltó megünnepléséről: vigyék el a Putyilov gyárba az összes tévéjüket, ott fél óra alatt mobiltelefont csinálnak belőlük.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.