Amikor Sztupa és Troché kiszúrták a kémet, nem volt nehéz dolguk, a kém ugyanis tök úgy viselkedett, mint egy kém. Pont akkor járt arra, amikor Sztupa és Troché jártak arra, de még véletlenül sem nézett rájuk, nem csak csupán elfordította a fejét, de úgy félhangosan még mondogatta is, hogy nézem a tájat, nézem a tájat. Táj persze nem volt sehol, se hegy, se kilátás, se emlékmű, de még nyamvadt naplemente se sehol. A kém, ha nem jött szembe épp, akkor ült a hallban egy fotelban, és újságot olvasott. Troché agyán át is futott, hogy meg kéne nézni jobban azt az újságot, nincs-e két lyuk vágva rajta a kém szeme magasságában. Mivel nem történt semmi, a kém egyre kémesebb dolgokat csinált, egyszer például átmászott egy marha magas kőkerítésen, már-már fal volt az, de valószínűleg hiába, mert a túlsó oldalán is ugyanaz a metrólejárat volt, mint az innensőn, ahonnan hosszú mászására elindult. Nagyon kémes volt a kém részéről az is, amikor kocsiba vágta magát; feltépte az ajtót, s csikorgó gumikkal elhajtott valahová a faszba, nem kérdezte tőle senki, hogy hová. Később, miután belátta, hogy ezek a túlontúl is kémes dolgok nem vezetnek sehová, visszavett valamelyest: csak ácsorgott ballonban és kalapban az eresz alatt, és dohányzott, de ilyenkor sem nézett rájuk, ezzel a szokásával úgy látszik, képtelen volt felhagyni, pedig az eresz alatt pláne nincs táj, vagy ha van is, nem tűri maga körül a dohányzást. Sztupa egyszer úgy gondolta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, váratlanul ráköszönt az épp szembe jövő kémre. Jó napot kívánok! A kém nem lepődött meg, nem csinált semmit, csak megint máshová nézett, az tényleg ment neki remekül. De Sztupát nem lehetett holmi faragatlansággal zavarba hozni, nem köszönsz, jóvan, én sem a te kedvedért köszönök, hanem magamat szórakoztatom azzal, hogy nekem legalább volt gyerekszobám. S még azt is hozzátette, hogy seggecském.
Szombaton (4-én) este tizenegy után a Filmbox Extra elindítja a Módusz című északi krimisorozatot, melyben asszem egy püspöknőt tesznek el láb alól, de szerencsére a rendőrséget kisegíti egy ráérős pszichológiatanár, s olyannyira a helyükre kerülnek a dolgok mindössze nyolc rész alatt, hogy a második évadra már Kim Cattrallt is ki tudták hívni.
Vasárnap sem áll le a mondott Extra, akkor meg este fél tizenegykor indítanak egy nyolcrészes norvég sorozatot, A féltestvért. Nem fogják nekem elhinni, de ez nem krimi, hanem családregény, úgyhogy hagyjuk is a bánatba, leginkább azért, hogy éjfél előtt odatakarodjunk a Cinemax elé, s reggelig ki se kapcsoljuk. Mert először jön a remek című izlandi Gonoszság, ami végre még egy északi krimi, s a jó reykjavíki népek eltesznek benne láb alól egy testvérpárt, de a nyomingerek a tettes után vetik magukat. Ezután a Tiszta kézzel konkrétan egy holland krimi, ami azért mégis csak több a soknál. A történetet nem is mesélem el, mert a rémes férj nem elég, hogy kábítószerrel kereskedik, s üldözi szegény családját, de barcás trikót is hord, ami kifejezetten az alacsonyabb néposztályok viselete, illetve a gyermeki korú népességé.
Maguk se feledkezzenek meg nov. 7. méltó megünnepléséről: vigyék el a Putyilov gyárba az összes tévéjüket, ott fél óra alatt mobiltelefont csinálnak belőlük.
