tévéSmaci

Ürgetánc

  • tévésmaci
  • 2018. november 4.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché forradalmasították a lópatkolást, a házi papucs viselete lebegett a szemük előtt, az adta alapját az egész kísérletsorozatnak, mely végül a nagyszerű végeredményhez vezetett. Az elgondolás lényege tehát az volt, hogy szegény lónak ne kelljen minduntalan patkón járnia, mert ugyan a patája kopékony, de ha csak az istállóban csövez vagy kicsapják a legelőre szabadidős tevékenységet végezni, akkor semmi szükség a patkóra, mert egyfelől a vadlovak sem hordanak patkót, másfelől a patkó is hosszabb életű lesz, ha levetik időnként. Az ötéves tervbe és az újító mozgalomba szigorúan illeszkedő terv e pontján a központban még arra is láttak lehetőséget, hogy Sztupa és Troché rövid tanulmányutat tehessenek Przsevalszk városába, s nagyon sajnálták, amikor – épp Sztupától – megtudták, hogy Przsevalszkij egy cári tábornok neve, s nincs is ilyen város. Vagy ha van, nem laknak benne lovak. De a pénz már megvolt rá, ezért Sztupa és Troché a prágai állatkertbe utaztak, dús napidíjjal, ami persze egy jelentősebb sörözésbe fulladt az állatkerti és egyéb elvtársakkal, elvtársnőkkel. Ittak, mint a lovak. A szállodába (Zlata Husa, ma Ambassador) reggelre visszaérve Sztupa pont úgy rúgta le a cúgos cipőjét, mint a művésznő a tűsarkúját a bárban, ahol az estét befejezték. Látod, erről van szó, kiáltott fel Troché: így kellene a patkót is lerúgni, s így kéne aztán felvenni. Az állandóságot ugyebár a patkószeg biztosítja, attól kell megszabadulni, éljen a cúgos patkó! Mielőtt teljesen kidőltek volna, Troché gyorsan meg is rajzolt egy szerkezetet, amelybe a ló csak beleteszi a lábát, s az finoman leveszi az érzékeny patáról a patkót. Másnap kijózanodván ezt a megoldást elvetették, de évek múlva ebből szabadalmaztatták a tépőzárat, s azt a furcsa kis szerkezetet is, amivel az áruházak pénztárában a kasszás leszedi az áruról a lopásgátló csipogót.

Pénteken (5-én) tovább szenveszti nézőit a Duna tévé a Bergman-sorozattal, melyben este tíz után adják ma a Szenvedélyt. A méltán világhírű dolgozat a mobiltelefon elterjedése előtti időkbe kalauzolja figyelmes nézőjét, tehát úgymond kosztümös film, mely azt a csodálatos alaphelyzetet igyekszik kibontani, amikor a szerelem csak úgy becsenget hozzád. Biztos történt már mindenkivel olyan, mint a jó Maxszal (von Sydow), hogy becsenget hozzá Liv Ullmann, hogy megcsengetne már valakit, ha lenne itt egy szabad teló. Hozzám mondjuk Bibi Andersson is becsengethetett volna, de nekünk, magyaroknak, mindig pechünk van, mert hozzánk a Generál együttes csengetett be mint afféle jó barát. Nem mintha Max és Liv, vagyis Andreas és Anna szerelmének jobb vége lenne, pedig oda tényleg befut Bibi (nem az, hanem az igazi, az Andersson). Én 23.20-kor lelépek a Szelíd motorosokra, amit most a Cinemax ad. A többiek fél kilenc óta A keresztapát nézik a Cinemax 2-n. Azért ez egy választék.

Szombaton éjjeli fél tizenkettőkor az HBO vetíti a Testről és lélekrőlt. Előtte kilenctől a Paramount Channelen meg lehet épp nézni A hírek szerelmeseit, ha másért nem, csupán azért, hogy újra megcsodáljuk, hogy Michelle Pfeiffer és Robert Redford mennyire szép emberek voltak. De a legjobb az, hogy a nemzet gyásznapján (október 6.) Andy Vajna tévéje főműsoridőben a Pappa Piával emlékezik. Én speciel megértem őket. De ezért tévézni?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.