Amikor Sztupa és Troché forradalmasították a lópatkolást, a házi papucs viselete lebegett a szemük előtt, az adta alapját az egész kísérletsorozatnak, mely végül a nagyszerű végeredményhez vezetett. Az elgondolás lényege tehát az volt, hogy szegény lónak ne kelljen minduntalan patkón járnia, mert ugyan a patája kopékony, de ha csak az istállóban csövez vagy kicsapják a legelőre szabadidős tevékenységet végezni, akkor semmi szükség a patkóra, mert egyfelől a vadlovak sem hordanak patkót, másfelől a patkó is hosszabb életű lesz, ha levetik időnként. Az ötéves tervbe és az újító mozgalomba szigorúan illeszkedő terv e pontján a központban még arra is láttak lehetőséget, hogy Sztupa és Troché rövid tanulmányutat tehessenek Przsevalszk városába, s nagyon sajnálták, amikor – épp Sztupától – megtudták, hogy Przsevalszkij egy cári tábornok neve, s nincs is ilyen város. Vagy ha van, nem laknak benne lovak. De a pénz már megvolt rá, ezért Sztupa és Troché a prágai állatkertbe utaztak, dús napidíjjal, ami persze egy jelentősebb sörözésbe fulladt az állatkerti és egyéb elvtársakkal, elvtársnőkkel. Ittak, mint a lovak. A szállodába (Zlata Husa, ma Ambassador) reggelre visszaérve Sztupa pont úgy rúgta le a cúgos cipőjét, mint a művésznő a tűsarkúját a bárban, ahol az estét befejezték. Látod, erről van szó, kiáltott fel Troché: így kellene a patkót is lerúgni, s így kéne aztán felvenni. Az állandóságot ugyebár a patkószeg biztosítja, attól kell megszabadulni, éljen a cúgos patkó! Mielőtt teljesen kidőltek volna, Troché gyorsan meg is rajzolt egy szerkezetet, amelybe a ló csak beleteszi a lábát, s az finoman leveszi az érzékeny patáról a patkót. Másnap kijózanodván ezt a megoldást elvetették, de évek múlva ebből szabadalmaztatták a tépőzárat, s azt a furcsa kis szerkezetet is, amivel az áruházak pénztárában a kasszás leszedi az áruról a lopásgátló csipogót.
Pénteken (5-én) tovább szenveszti nézőit a Duna tévé a Bergman-sorozattal, melyben este tíz után adják ma a Szenvedélyt. A méltán világhírű dolgozat a mobiltelefon elterjedése előtti időkbe kalauzolja figyelmes nézőjét, tehát úgymond kosztümös film, mely azt a csodálatos alaphelyzetet igyekszik kibontani, amikor a szerelem csak úgy becsenget hozzád. Biztos történt már mindenkivel olyan, mint a jó Maxszal (von Sydow), hogy becsenget hozzá Liv Ullmann, hogy megcsengetne már valakit, ha lenne itt egy szabad teló. Hozzám mondjuk Bibi Andersson is becsengethetett volna, de nekünk, magyaroknak, mindig pechünk van, mert hozzánk a Generál együttes csengetett be mint afféle jó barát. Nem mintha Max és Liv, vagyis Andreas és Anna szerelmének jobb vége lenne, pedig oda tényleg befut Bibi (nem az, hanem az igazi, az Andersson). Én 23.20-kor lelépek a Szelíd motorosokra, amit most a Cinemax ad. A többiek fél kilenc óta A keresztapát nézik a Cinemax 2-n. Azért ez egy választék.
Szombaton éjjeli fél tizenkettőkor az HBO vetíti a Testről és lélekrőlt. Előtte kilenctől a Paramount Channelen meg lehet épp nézni A hírek szerelmeseit, ha másért nem, csupán azért, hogy újra megcsodáljuk, hogy Michelle Pfeiffer és Robert Redford mennyire szép emberek voltak. De a legjobb az, hogy a nemzet gyásznapján (október 6.) Andy Vajna tévéje főműsoridőben a Pappa Piával emlékezik. Én speciel megértem őket. De ezért tévézni?
