Méghozzá azzal a megengedő kiegészítéssel, hogy a közreműködőknek voltaképpen nem is föltétlenül kell celebeknek lenniük. Mert ha most a második évad beharangozói kilenc sztárpárt ígértek is, annyira azért mégsem tágíthatjuk ki akár a sztár, akár a celeb szó jelentéskörét, hogy azt az Operettszínház hasznos művészére, Sánta Lászlóra vagy épp Szegedi Ferenc „Fecsó” építészmérnökre kiterjeszthessük.
S ezzel nincs is semmi baj, hiszen a lényeg úgyis a párokat próbára tévő, továbbá megosztó és gyakran még meg is alázó feladatok sora. Igaz, a néző öröme kétségkívül kajánabb, amennyiben egy valóban jól ismert közéleti alakot pofoznak fel, öntenek le trutyival vagy hajtanak fel a magasba, egy roppant ingatag lengőhídra. De azért az ilyen megpróbáltatások minden jel szerint önmagukban is számot tarthatnak a közérdeklődésre, s ráadásul a feladatokat környező könnyfolyamok és hisztihegyek sokat tesznek azért, hogy megismerjük – és szenvedésre (vagy ritkább esetben győzelemre) érdemeseknek ítéljük – még a „nevesincs” résztvevőket is.
Merthogy a műsoridő tékozlóan elpazarolt másik felét a szűnni nem akaró csoportnyűglődés teszi ki. Vigyázzatok, emberek, ott van egy komplett tévéstáb a szobátokban! – a néző legszívesebben így figyelmeztetné a vetélkedő párokat, akik az adásokat indító első öt-tíz percben rendszerint a hálószobájukban sutyorognak egymással a követendő taktikáról meg persze a többi párról. S aztán ugyanez megy tovább napra nap, csak immár nagycsoportos foglalkozásban. A „miért nem szerettek minket, amikor mi sem szeretünk titeket” jellegű szemrehányások meg a nyelvújító érdemű beolvasások („napraforgó emberek”) végeredményben alighanem komolyabb megterhelést és nagyobb megaláztatást jelenthetnek az értelmesebb és szimpatikusabb játékospárok számára, mint rágcsálókkal összezárva lenni egy dobozban.
A nyitottságából ezúttal valósággal sportot űző Veiszer Alinda (és férje, László Pál) például egyenesen a nagybani önleértékelés számottevő kockázatát vállalja szereplésével. „Szerintem ennél nagyobb butaságot még életemben nem hallottam” – szakadt ki Veiszerből a nyilvánvalóan túlzó, de mégis indokolt megállapítás tévés kollégája, az ismeretlenségből épp most kiemelkedő Tokár Tomi kibogozhatatlan logikájú monológját hallgatva. Csakhogy itt rövid úton épp az észszerűség válik komikussá, elvégre nem sok szerepe lehet ott a józan észnek, ahol egy alkalmi szobacsere, s egyáltalán egy tévés vetélkedő kapcsán elhangozhat a könnyes panasz: „Nagyon nehéz így élni.” Vagy ahol a bennmaradásért korteskedő egyik pár férfi tagja azzal a sunyi érvvel kéri egyenként a többiek szavazatát, hogy ő és kedvese gyengébb ellenfelek lennének a jövőben. Ez így tiszta: „Ha játszunk, akkor játszunk!” Ezek után nem csoda, hogy Veiszer is be-beszáll a körkörös káderezésbe, és feltoluló igazságérzetének paródiáját felvillantva így kommentálja két, egymással évtizedes barátságban álló pár összetartását: „Ez egy klasszikus kirekesztés.”
Mi tagadás, ilyen helyzetekben Gáspár Laci földközelibb észjárása és embersége határozottan jobban teljesít. Neki nem esik nehezére önazonosnak tűnni, s ezért aztán nem is éri el őt a Nyerő páros belvilágának legsúlyosabb vádja, az „őszintétlenség”. Mert bizony, a műsorban, amit végigkísér Sebestyén Balázs műsorvezetői kacaja, s ahol Kefir „élete legnehezebb napjának” nevezheti a kiesését, nincs is nagyobb fétis az őszinteségnél.
RTL Klub, szeptember 5., 6. és 7.
