tévéSmaci

Vásárló malacok

  • tévésmaci
  • 2015. május 3.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché felkeresték Mátyás király országát, már az előkészületek is rengeteg vesződséggel jártak. Afféle inspiciáló körútra szólt a megbízatásuk, hogy tudniillik néznének már utána, hogy nevezett Mátyás király tényleg álruhában járta-e az országot, hogy segítsen a szegényeknek ügyes-bajos dolgaikban. Nyilvánvaló volt például, hogy Sztupának és Trochénak is muszáj lesz ugyancsak álruhát ölteniük, hiszen mindennapi viseletükben fokozottnak tűnt a lebukás, dekonspirálódás veszélye. Troché akkoriban leginkább egy svédzsebes Super Rifle márkájú farmernadrágban, s egy Perfetto típusú, ma már tán klasszikusnak mondható, kuszacipzáros bőr­dzsekiben járt, mely összeállítását rendszerint valami különösen színes és köldökig kigombolt, rövid ujjú inggel egészítette ki. Sztupa legtöbbször egyszerű, kétrészes, kobaltkék munkásruhát viselt, de nem azt a csehszlovák gyártmányút, hanem a kínait. Rendesen svájcisapkával, s öv helyett egy drótdarabkával fogta össze az elején. Valóban elég hülyén néztek volna ki Mátyás udvarában. Ami azt illeti, a nyolcvanas években is elég hülyén néztek ki így, amikor az expedíciót szervezték. Álruháért először a Lumumba utca valamelyik raktárába mentek, mert Sztupa úgy emlékezett, mintha Darvas Ivánt látta volna Mátyás király szerepében egy filmben, s ahol ott a király, ott nyilván ott vannak a többiek is, és bizonyosnak tűnt, hogy többieknek kell öltözni, mert az a legkevésbé feltűnő. Troché ráadásul ki­fejezetten nem akarta magát szegény parasztnak markírozni, mondván, mi van akkor, ha minden igaz, s szembejön vele az álruhás Mátyás, és azt mondja, hogy hajtsál fel, te szegény ember, száz csikasz kutyát Budára. Hajtson a faszom, ezt mégsem mondhatja egy királynak, ha mégoly álruhás is az illető; az tuti, hogy nem volt effélékhez semmi kedve. Legjobban azt rühellte, ha kérdezik. Azt mondja neki a király, hogy mennyi még a mennyi, oszt’ törheti a fejét. Harminc, mi harminc? – ugyebár. Sztupának nem voltak ilyen előzetes félelmei, s simán vállalt volna extra feladatokat, némi többletmunkát is a küldetés sikeréért, de a Lumumba utcában elég nagy baj érte őket, csak egy rajzfilmet találtak ugyanis Mátyás királyról, rajzolni meg mégsem rajzolhattak maguknak jelmezeket. Na, tán a tévében lesz valami.

Szombaton (április 4-én, szép öcsém, emlékszel-e még?) már vadul folynak a nagy húsvéti televíziós murizás előkészületei, ezért alig találni valamit a műsorban. Mondjuk, a tv2-n este tizenegy előtt a Monty Python Az élet értelméről dalol, az lehet, hogy érdekes, állítólag azt ajánlják benne, hogy sokat kell sétálni, amivel a magam részéről teljes mértékben egyet is értek. De így is csak tíz percig tudom nézni, mert tizenegykor húzok az RTL II-re, ahol Vinny, az 1 ügyű lép fel. Nézzék meg, nem fognak csalódni, ezért kapta Marisa Tomei az Oscar-díját. S azóta úgy is hívják, az Oscar-díjas Marisa Tomei. Tök odavagyok érte húsz éve, szakadatlan.

Vasárnap betámad a nyúl, talán hozzá is a Monty Pythont kéne kihívni, de délután inkább a Tulipános Fanfan érkezik, sajnos azonban 2009-ből. Én először azt hittem, hogy hollandus a csóka, de nem az. Sőt, a másik sem az, aki este tíz előtt teszi tiszteletét a Dunán, ti. a Fekete tulipán. De belőle legalább az igazi érkezik – holnap meg is locsolhatják. S ha már fekete, lesz A sötét lovag is kilenckor a ViaSat3-on. Tudják, a denevér/vakegér/tupilák.

Hétfőn Álom luxuskivitelben Skodri Hebbörnnel, lehet megint énekelni, lulabizni este a Dunán. Nekem, mint a napokban, csak egy negyedórát, mert egyszerre Három testőr is befut háromnegyed kilencre a Film+-ra, s abból minimum kettő Ray Stevenson és Matthew MacFadyen, akiket módfelett komálok. Akinek pedig van Cinemax-előfizetése, tíztől tolhatja a Foglalkozása: riportert – ezredszer, nyilván.

Kedden a Duna c. retrócsatornán Van, aki forrón szereti este fél tízkor.

Csütörtökön pedig a Filmbox Premiumon tarthat skandináv estet, akinek nincs jobb dolga (Max Manus; A harcos; Egyszer régen északon). Tévézni oly cikis.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.