Amikor Sztupa és Troché elmentek rendet rakni a mesékben, nem várt akadályba ütköztek. Az történt ugyanis, hogy Sztupa lett a szegény ember, Troché meg a királyfi, így aztán alig is találkoztak. Mert ugyan a szegény embernek szinte minden mesében volt három gyermeke, legtöbbször fiúk, a legkisebb közülük sűrűn szerzett is királyi címet (bár az esetek szignifikáns többségében csak felet), de a származási dolgokat nem lehetett csak úgy átugrani. A szegény emberrel legfeljebb Mátyás király fraternizált, de ő sem királyfi korában, csak beérkezett felső vezetőként. A dolog az „egyszer egy királyfi mit gondolt magában” kezdetű és tartalmú dalköltemény mentén látszott rendeződni végre, s mi tagadás, Trochén jól is állt a kocsisi gúnya, viszont teljes egészében a sünszamár meséjében teljesedett ki. Nem ismerik a sünszamár meséjét? Egyszer volt, hol nem volt egy szegény ember. Sztupa. De olyan szegény volt ez a szegény ember, hogy csak egy szamara volt neki, annak sem mindig tudott enni adni, s amikor már a combjából vágott ki neki egy darabot, megszánta a szamár. Ne búslakodj, édes gazdám, van itt az erdő végiben egy kaktuszültetvény, oda kimegyek legelni, oszt’ jól élek. Szamár vagy, szamár, mondta erre a szegény ember, a kaktusz oly tüskés, hogy nem veszi be senkinek a gyomra. Meglátjuk, vonyított vállat a szamár, majd kiment a kaktuszligetbe, s úgy bezabált, mint egy disznó. Így ment aztán mindennap, tényleg gargantuai étvágya volt a szamárnak, hízott is, pofásodott is, mint akit húznak. Oly formás lett, hogy megtetszett a közelben gazdálkodó zsíros paraszt szerfelett válogatós bakszamarának, aki rögtön a lényegre is akart térni. De mondta neki a szegény ember szamara, hogy nem addig a’, gyertyafény, vacsora, virág, s akkor talán lehet szó némi etyepetyéről is. Hát a zsíros paraszt szamara is jól bépofázkodott a kaktuszból, még tequilát is szerzett valahonnan, hogy oldottabban menjenek a dolgok, ha elfújták a gyertyát. Meddig vemhes egy szamár? Na, mert azután született egy szamárcsikó, aki pont olyan tüskés volt, mint egy közönséges sündisznó. Na, annak a híre eljutott a királyig is! A szegény ember megcsinálta vele a szerencséjét, jól keresett, mert a király kihirdette, hogy aki meg tudja ülni a sünszamarat, elnyeri fele királyságát. Még jó, hogy a lánya kezét nem ígérte oda, mert a királyfi (Troché) tudta egyedül megülni a sünszamarat, így viszont a király halála után másfélszeresen is király lett, ami ma négy és fél harmados többségnek felelne meg, de ez is belefért, mert így legalább a sünszamár révén újra találkozhatott Sztupával, s rendbe tehették végre a mesék dolgát is. Mi meg a tévében teszünk rendet.
Pénteken (27-én) délután a Film Mánián egy 1970-ben készült brit történelmi filmet, a Cromwellt vetítik, Richard Harrisszal a címszerepben, elég zsír volt, s Charlest is lefejezték benne gyorsan. Este kilenckor A bombák földjén a Film+-on, így 23.30-kor a Film Caféra érkezve már teljesen offék leszünk bombafronton, s meg sem fog kottyanni a Bombaklón c. film. Éjjel fél kettő előtt meg vár a Film Mánián Az erőszak városa. Spoiler: ebben sajnos nem fejezik le Charlest, ami azért lehet, mert ő Bronson és nem Stuart.
Szombaton a Cool adja A bombák földjént, este tizenegytől. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy délután négy előtt a tv2-n A házibuli folytatódik. Persze, Sophie Marceau-ba mindenki szerelmes, Stux, maga veszedelmes, de az a helyzet, hogy az úton még poroszkál, nemde néhány olyan korosztály is, akik Brigitte Fossey-ba lettek halálosan szerelmesek a mondott alkotást látva. S most is így vannak ezzel az egész hóbelevanccal. Fél hét előtt a másik marha nagy generációs élmény megy majd a ViaSat3-on, A cápa! Én spec’ egy siófoki diszkóban láttam először szuper 8-ason, s azt mondtam valakinek, hogy nem is olyan nagy szám, hogy nagyobb fiúnak lásson – nem dicsekedni akarok, de be is jött.
A többit hagyhatjuk is, mert csak szerdán lesz legközelebb A bombák földjén a Film+-on, este 11-kor. No tv!
