tévéSmaci

Macska gágog a forró tetőn

  • tévésmaci
  • 2015. április 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elmentek rendet rakni a mesékben, nem várt akadályba ütköztek. Az történt ugyanis, hogy Sztupa lett a szegény ember, Troché meg a királyfi, így aztán alig is találkoztak. Mert ugyan a szegény embernek szinte minden mesében volt három gyermeke, legtöbbször fiúk, a legkisebb közülük sűrűn szerzett is királyi címet (bár az esetek szignifikáns többségében csak felet), de a származási dolgokat nem lehetett csak úgy átugrani. A szegény emberrel legfeljebb Mátyás király fraternizált, de ő sem királyfi korában, csak beérkezett felső vezetőként. A dolog az „egyszer egy királyfi mit gondolt magában” kezdetű és tartalmú dalköltemény mentén látszott rendeződni végre, s mi tagadás, Trochén jól is állt a kocsisi gúnya, viszont teljes egészében a sünszamár meséjében teljesedett ki. Nem ismerik a sünszamár meséjét? Egyszer volt, hol nem volt egy szegény ember. Sztupa. De olyan szegény volt ez a szegény ember, hogy csak egy szamara volt neki, annak sem mindig tudott enni adni, s amikor már a combjából vágott ki neki egy darabot, megszánta a szamár. Ne búslakodj, édes gazdám, van itt az erdő végiben egy kaktuszültetvény, oda kimegyek legelni, oszt’ jól élek. Szamár vagy, szamár, mondta erre a szegény ember, a kaktusz oly tüskés, hogy nem veszi be senkinek a gyomra. Meglátjuk, vonyított vállat a szamár, majd kiment a kaktuszligetbe, s úgy bezabált, mint egy disznó. Így ment aztán mindennap, tényleg gargantuai étvágya volt a szamárnak, hízott is, pofásodott is, mint akit húznak. Oly formás lett, hogy megtetszett a közelben gazdálkodó zsíros paraszt szerfelett válogatós bakszamarának, aki rögtön a lényegre is akart térni. De mondta neki a szegény ember szamara, hogy nem addig a’, gyertyafény, vacsora, virág, s akkor talán lehet szó némi etyepetyéről is. Hát a zsíros paraszt szamara is jól bépofázkodott a kaktuszból, még tequilát is szerzett valahonnan, hogy oldottabban menjenek a dolgok, ha elfújták a gyertyát. Meddig vemhes egy szamár? Na, mert azután született egy szamárcsikó, aki pont olyan tüskés volt, mint egy közönséges sündisznó. Na, annak a híre eljutott a királyig is! A szegény ember megcsinálta vele a szerencséjét, jól keresett, mert a király kihirdette, hogy aki meg tudja ülni a sünszamarat, elnyeri fele királyságát. Még jó, hogy a lánya kezét nem ígérte oda, mert a királyfi (Troché) tudta egyedül megülni a sünszamarat, így viszont a király halála után másfélszeresen is király lett, ami ma négy és fél harmados többségnek felelne meg, de ez is belefért, mert így legalább a sünszamár révén újra találkozhatott Sztupával, s rendbe tehették végre a mesék dolgát is. Mi meg a tévében teszünk rendet.

Pénteken (27-én) délután a Film Mánián egy 1970-ben készült brit történelmi filmet, a Cromwellt vetítik, Richard Harrisszal a címszerepben, elég zsír volt, s Charlest is lefejezték benne gyorsan. Este kilenckor A bombák földjén a Film+-on, így 23.30-kor a Film Caféra érkezve már teljesen offék leszünk bombafronton, s meg sem fog kottyanni a Bombaklón c. film. Éjjel fél kettő előtt meg vár a Film Mánián Az erőszak városa. Spoiler: ebben sajnos nem fejezik le Charlest, ami azért lehet, mert ő Bronson és nem Stuart.

Szombaton a Cool adja A bombák földjént, este tizenegytől. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy délután négy előtt a tv2-n A házibuli folytatódik. Persze, Sophie Marceau-ba mindenki szerelmes, Stux, maga veszedelmes, de az a helyzet, hogy az úton még poroszkál, nemde néhány olyan korosztály is, akik Brigitte Fossey-ba lettek halálosan szerelmesek a mondott alkotást látva. S most is így vannak ezzel az egész hóbelevanccal. Fél hét előtt a másik marha nagy generációs élmény megy majd a ViaSat3-on, A cápa! Én spec’ egy siófoki diszkóban láttam először szuper 8-ason, s azt mondtam valakinek, hogy nem is olyan nagy szám, hogy nagyobb fiúnak lásson – nem dicsekedni akarok, de be is jött.

A többit hagyhatjuk is, mert csak szerdán lesz legközelebb A bombák földjén a Film+-on, este 11-kor. No tv!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.