„Boros Bánk Levente és Szarvas Szilveszter a Trollban Dobos Marianne műsorvezetése mellett hetente a magukat BBC-etalonnak képzelő balliberális és Soros-médiumok cikkeit, irányultságát és egyoldalú látásmódját veszi górcső alá.” Ezzel a kedvcsináló szöveggel ajánlja a figyelmünkbe az Echo Tv internetes oldala a Troll című műsort, és mi tagadás, egy idegen zsoldban szolgáló sajtóhiénának ennyi bőven elegendő is ahhoz, hogy fölajzott érdeklődéssel forduljon az ismeretterjesztő célzatú stúdióbeszélgetés felé. És a Troll aztán nem is okoz csalódást, hiszen mindjárt a nyitómondat ekképp hagyja el a fiatal műsorvezető ajkát: „A 444 újságíróját a hétvégén állítólag kivezettették egy fórumról.” A ferdítések és a félretájékoztatások leleplezésére fölesküdött műsor tehát már az első pillanatban példát mutat a sajtó munkásai számára, azzal is, amit mond, de azzal is, amiről nem beszél. Mert túl azon, hogy a felvezető állítólagosnak jelzi a május 5-i incidens egészét, azért biztos, ami biztos, homályban hagyja a kérdést, hogy voltaképpen honnan is történt ez a ballib médiahazugság gyanánt tételezett kivezettetés.
Információk helyett azután a folytatás félreérthetetlenül az apológia és az ellenvád terepére rántja a témát: „De hol van a liberális média, amikor jobboldali újságírókat bántalmaznak?” A kérdés itt még egyelőre a levegőben marad, mert válasz helyett egy Rétvári Bence-interjúrészlet bejátszása következik, amelyben a kereszténydemokrata államférfi a politikusok helyébe föltolakodó újságírók legújabb kori jelenségéről és a Ron Werber-i kampányeszközökről oszt meg velünk magvas gondolatokat. Az államtitkári ékesszólás mindazonáltal kárba vész, hiszen a derűsen tudálékos Dobos Marianne rögvest ezután az „ominózus interjú” szavakkal utal vissza Rétvári megszólalására, mely fordulattal a Troll egyik visszatérő főkérdését juttatja az eszünkbe: „Teljes szakmaiatlanság, vagy direkt manipuláció?”
Alig egy percnél járunk, a két vendég eddig még meg sem szólalt, de a Troll máris teljes fordulatszámon pörög tehát. Persze a két vendég (a Pesti Srácoktól, illetve a Médianézőtől) azután ugyancsak kitesz magáért, hiszen egyikük a sajtószolidaritás csúcspontjaként így írja körül az állítólag kivezetett 444-est: „…ez a bizonyos, magát újságírónak nevező hölgy”. A netes orgánum egészének vérlázító gyakorlatáról is van aztán néhány keresetlen szavuk, elvégre ezek a bizonyos, magukat újságíróknak nevező 444-esek életvitelszerűen „odamennek sajtótájékoztatókra, sajtófogadásokra, lakossági fórumokra”. Odamennek és provokálnak a jelenlétükkel, másutt meg a 444 és a Jobbik között immár létező „technikai koalíciót” erősítik. Merthogy a Troll megszólalói a Jobbikot valamiért még annál is hevesebben támadják, mint amennyire a ballib sajtót gyepálnák: a „zsúrpubizásra” például úgy rááll a szájuk, hogy szinte alig tudják abbahagyni.
A műsorkészítők tehát láthatóan nem a pártatlanság tüntető gyakorlásával kívánnak példát mutatni a ballib média számára. A címválasztás őszintesége viszont kétségbevonhatatlan: a cikizésre összpontosítanak ugyanis, és e téren fél pontokat nyugodt szívvel meg is lehet adni nekik. A miniszterelnök-jelöltnek önként bejelentkező Lattmann Tamás sztorija (a CEU-törvény érvénytelen Semjén-aláírásának datálása) például valóban túl könnyen futott végig alig pár óra leforgása alatt az összes médiumon, majd hullt egy cáfolatot követően – legalább egyelőre – a semmibe. De azért a ballib sajtóról (amely persze vajmi ritkán baloldali, és néha ráadásul még csak nem is liberális) még mindig sokkal többet lehet megtudni „ettől az oldaltól”, mint a Troll adásaiból.
Echo Tv, május 9.
