Tévé

Górcső alatt

Troll

Interaktív

„Boros Bánk Levente és Szarvas Szilveszter a Trollban Dobos Marianne műsorvezetése mellett hetente a magukat BBC-etalonnak képzelő balliberális és Soros-médiumok cikkeit, irányultságát és egyoldalú látásmódját veszi górcső alá.” Ezzel a kedvcsináló szöveggel ajánlja a figyelmünkbe az Echo Tv internetes oldala a Troll című műsort, és mi tagadás, egy idegen zsoldban szolgáló sajtóhiénának ennyi bőven elegendő is ahhoz, hogy fölajzott érdeklődéssel forduljon az ismeretterjesztő célzatú stúdióbeszélgetés felé. És a Troll aztán nem is okoz csalódást, hiszen mindjárt a nyitómondat ekképp hagyja el a fiatal műsorvezető ajkát: „A 444 újságíróját a hétvégén állítólag kivezettették egy fórumról.” A ferdítések és a félretájékoztatások leleplezésére fölesküdött műsor tehát már az első pillanatban példát mutat a sajtó munkásai számára, azzal is, amit mond, de azzal is, amiről nem beszél. Mert túl azon, hogy a felvezető állítólagosnak jelzi a május 5-i incidens egészét, azért biztos, ami biztos, homályban hagyja a kérdést, hogy voltaképpen honnan is történt ez a ballib médiahazugság gyanánt tételezett kivezettetés.

Információk helyett azután a folytatás félreérthetetlenül az apológia és az ellenvád terepére rántja a témát: „De hol van a liberális média, amikor jobboldali újságírókat bántalmaznak?” A kérdés itt még egyelőre a levegőben marad, mert válasz helyett egy Rétvári Bence-interjúrészlet bejátszása következik, amelyben a kereszténydemokrata államférfi a politikusok helyébe föltolakodó újságírók legújabb kori jelenségéről és a Ron Werber-i kampányeszközökről oszt meg velünk magvas gondolatokat. Az államtitkári ékesszólás mindazonáltal kárba vész, hiszen a derűsen tudálékos Dobos Marianne rögvest ezután az „ominózus interjú” szavakkal utal vissza Rétvári megszólalására, mely fordulattal a Troll egyik visszatérő főkérdését juttatja az eszünkbe: „Teljes szakmaiatlanság, vagy direkt manipuláció?”

Alig egy percnél járunk, a két vendég eddig még meg sem szólalt, de a Troll máris teljes fordulatszámon pörög tehát. Persze a két vendég (a Pesti Srácoktól, illetve a Médianézőtől) azután ugyancsak kitesz magáért, hiszen egyikük a sajtószolidaritás csúcspontjaként így írja körül az állítólag kivezetett 444-est: „…ez a bizonyos, magát újságírónak nevező hölgy”. A netes orgánum egészének vérlázító gyakorlatáról is van aztán néhány keresetlen szavuk, elvégre ezek a bizonyos, magukat újságíróknak nevező 444-esek életvitelszerűen „odamennek sajtótájékoztatókra, sajtófogadásokra, lakossági fórumokra”. Odamennek és provokálnak a jelenlétükkel, másutt meg a 444 és a Jobbik között immár létező „technikai koalíciót” erősítik. Merthogy a Troll megszólalói a Jobbikot valamiért még annál is hevesebben támadják, mint amennyire a ballib sajtót gyepálnák: a „zsúrpubizásra” például úgy rááll a szájuk, hogy szinte alig tudják abbahagyni.

A műsorkészítők tehát láthatóan nem a pártatlanság tüntető gyakorlásával kívánnak példát mutatni a ballib média számára. A címválasztás őszintesége viszont kétségbevonhatatlan: a cikizésre összpontosítanak ugyanis, és e téren fél pontokat nyugodt szívvel meg is lehet adni nekik. A miniszterelnök-jelöltnek önként bejelentkező Lattmann Tamás sztorija (a CEU-törvény érvénytelen Semjén-aláírásának datálása) például valóban túl könnyen futott végig alig pár óra leforgása alatt az összes médiumon, majd hullt egy cáfolatot követően – legalább egyelőre – a semmibe. De azért a ballib sajtóról (amely persze vajmi ritkán baloldali, és néha ráadásul még csak nem is liberális) még mindig sokkal többet lehet megtudni „ettől az oldaltól”, mint a Troll adásaiból.

Echo Tv, május 9.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.