Tévé

Górcső alatt

Troll

Interaktív

„Boros Bánk Levente és Szarvas Szilveszter a Trollban Dobos Marianne műsorvezetése mellett hetente a magukat BBC-etalonnak képzelő balliberális és Soros-médiumok cikkeit, irányultságát és egyoldalú látásmódját veszi górcső alá.” Ezzel a kedvcsináló szöveggel ajánlja a figyelmünkbe az Echo Tv internetes oldala a Troll című műsort, és mi tagadás, egy idegen zsoldban szolgáló sajtóhiénának ennyi bőven elegendő is ahhoz, hogy fölajzott érdeklődéssel forduljon az ismeretterjesztő célzatú stúdióbeszélgetés felé. És a Troll aztán nem is okoz csalódást, hiszen mindjárt a nyitómondat ekképp hagyja el a fiatal műsorvezető ajkát: „A 444 újságíróját a hétvégén állítólag kivezettették egy fórumról.” A ferdítések és a félretájékoztatások leleplezésére fölesküdött műsor tehát már az első pillanatban példát mutat a sajtó munkásai számára, azzal is, amit mond, de azzal is, amiről nem beszél. Mert túl azon, hogy a felvezető állítólagosnak jelzi a május 5-i incidens egészét, azért biztos, ami biztos, homályban hagyja a kérdést, hogy voltaképpen honnan is történt ez a ballib médiahazugság gyanánt tételezett kivezettetés.

Információk helyett azután a folytatás félreérthetetlenül az apológia és az ellenvád terepére rántja a témát: „De hol van a liberális média, amikor jobboldali újságírókat bántalmaznak?” A kérdés itt még egyelőre a levegőben marad, mert válasz helyett egy Rétvári Bence-interjúrészlet bejátszása következik, amelyben a kereszténydemokrata államférfi a politikusok helyébe föltolakodó újságírók legújabb kori jelenségéről és a Ron Werber-i kampányeszközökről oszt meg velünk magvas gondolatokat. Az államtitkári ékesszólás mindazonáltal kárba vész, hiszen a derűsen tudálékos Dobos Marianne rögvest ezután az „ominózus interjú” szavakkal utal vissza Rétvári megszólalására, mely fordulattal a Troll egyik visszatérő főkérdését juttatja az eszünkbe: „Teljes szakmaiatlanság, vagy direkt manipuláció?”

Alig egy percnél járunk, a két vendég eddig még meg sem szólalt, de a Troll máris teljes fordulatszámon pörög tehát. Persze a két vendég (a Pesti Srácoktól, illetve a Médianézőtől) azután ugyancsak kitesz magáért, hiszen egyikük a sajtószolidaritás csúcspontjaként így írja körül az állítólag kivezetett 444-est: „…ez a bizonyos, magát újságírónak nevező hölgy”. A netes orgánum egészének vérlázító gyakorlatáról is van aztán néhány keresetlen szavuk, elvégre ezek a bizonyos, magukat újságíróknak nevező 444-esek életvitelszerűen „odamennek sajtótájékoztatókra, sajtófogadásokra, lakossági fórumokra”. Odamennek és provokálnak a jelenlétükkel, másutt meg a 444 és a Jobbik között immár létező „technikai koalíciót” erősítik. Merthogy a Troll megszólalói a Jobbikot valamiért még annál is hevesebben támadják, mint amennyire a ballib sajtót gyepálnák: a „zsúrpubizásra” például úgy rááll a szájuk, hogy szinte alig tudják abbahagyni.

A műsorkészítők tehát láthatóan nem a pártatlanság tüntető gyakorlásával kívánnak példát mutatni a ballib média számára. A címválasztás őszintesége viszont kétségbevonhatatlan: a cikizésre összpontosítanak ugyanis, és e téren fél pontokat nyugodt szívvel meg is lehet adni nekik. A miniszterelnök-jelöltnek önként bejelentkező Lattmann Tamás sztorija (a CEU-törvény érvénytelen Semjén-aláírásának datálása) például valóban túl könnyen futott végig alig pár óra leforgása alatt az összes médiumon, majd hullt egy cáfolatot követően – legalább egyelőre – a semmibe. De azért a ballib sajtóról (amely persze vajmi ritkán baloldali, és néha ráadásul még csak nem is liberális) még mindig sokkal többet lehet megtudni „ettől az oldaltól”, mint a Troll adásaiból.

Echo Tv, május 9.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.