Társasjáték

Világuralom középhaladóknak

Sid Meier: Civilization

  • Kovács Bálint
  • 2013. január 19.

Interaktív

A népszerű számítógépes játék alapján megalkotott, de annak ismerete nélkül is játszható Civilization a táblás társasjátékok királya. Nem csak azért, mert remekül és újszerűen egyesíti az elmúlt évek korszakalkotó játékainak - mint a Rizikó, a Catan, a Dominion vagy a 7 Csoda - mechanizmusait, és nem is csak azért, mert felülmúlja őket kivitelezésében, a játékosoknak kínált lehetőségeiben, játékidejében (még középhaladóknak is legalább három órát kell rászánniuk). Hanem mert gyakorlatilag az egész világ működését próbálja modellezni - megdöbbentően nagy sikerrel.

A játékosok egy-egy civilizáció uraként törekszenek arra, hogy fokozatosan fejlődő társadalmuk legyen a világ vezető hatalma. A győzelemhez technikai fejlettségre, rendkívüli kulturális teljesítményre, gazdasági fölényre vagy a hadsereg sikeres bevetésére van szükség. Az elsőre riasztóan összetett, de játék közben azonnal világossá váló szabályok úgy vannak megalkotva, hogy minden mindennel összefüggjön: a technika fejlődése nélkül semmit nem lehet elérni, ahogyan nem képzelhető el a civilizáció felemelkedése a kultúra virágzása nélkül sem - ritkaság, hogy egy társasjáték jobban átlássa a világ folyamatait, mint egy kelet-közép-európai demokrácia kormánya. Ahogy a nagy egész, úgy az apróbb elemek is logikusak és átgondoltak: az egyes találmányok hatása birodalmunkra, a civilizációk szinte sztereotip alaptulajdonságai (városfal Kínának, nagy hadsereg Oroszországnak, köztársaság Rómában), a technikai fejlődés lépései vagy az államformák előnyei és hátrányai - ha például demokráciát kívánunk bevezetni az országunkban, vállaljuk, hogy nem támadunk meg másokat, a kommunizmusban nagyobb hangsúlyt kap az ipar.

Épp ugyanennyire összetett a játékmenet is: mintha több stratégiai és gazdasági játékot játszanánk egyszerre. Megvan a "klasz-szikus", pályát felderítő, nyersanyagokat begyűjtő, bábuval lépdelő szakasz, jelen van az építkezés, az üzletelés és vásárlás, ahogy harc is van, és persze szerencsekártya is. A Civilizationben a lehető legjobb sorrendben vegyül a társasjátékok három fő eleme: elsősorban stratégiára, másodsorban interakcióra és csak némi szerencsére van szükség.

A játék megunhatatlan: amennyiféleképpen meg lehet próbálni nyerni, ahány különböző útját lehet választani a fejlődésnek, ahány módon kísérletezni lehet a civilizációk egyes alkotóelemeinek ignorálásával, és ahány lehetőség van a pálya összeállítására, más és más társadalom vezérlésére, ami gyakorlatilag korlátlan újrajátszást tesz lehetővé. Csak hab a tortán, hogy mind a remek magyar szabálykönyv olvasása, mind játszma közben a játékon jóval túlmutató történelmi-politikai elméleti kérdéseken is el lehet rágódni, és hogy még a grafikai kivitelezés is meny-nyire szemet gyönyörködtető.

Magyarországon forgalmazza a Delta Vision, 14 990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.