Az előbbiek ismertetésére a műsorvezető, Velti László megszólaltatja Csizmady Adrienne egyetemi docenst, aki azt állítja többek közt, hogy ezek a most néhol szürkének tűnő lakótelepek korszakalkotó változást hoztak a magyar társadalom életében, hiszen addig társbérletekben éltek vagy szűkös körülmények közt három generáció együtt, s a gang végén volt a vécé és a víz. Az első időkben igencsak nagy szó volt az összkomfort, és valami színességet is hozott. Branczik Márta főmuzeológus az óbudai kísérleti lakótelepről beszél, ahol több típusú házat is felépítettek, például kétszintes lakásokból egy sorházat, de ebből, ahogy a többi hasonlóból csak egyetlen épült; prototípusok, melyekből a leginkább beváltakat gyártják majd le a 15 éves nagy lakásépítési programban. Ahogy elkészültek, kiderült: mivel ezek téglaépítésű házak, ezen a módon nem lehet megoldani a lakáskérdést. Horváth Sándor történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa már a hetvenes években született, és lakótelepi lakásban él; megtudjuk tőle, hogy változik át az idők során a lakótelepek lakosságának összetétele: eleinte ugyanoda költözött a főmérnök és a munkás is, ám később már kialakult, hogy melyik telepre költöznek majd a szegények, és melyikre a jobb módúak, mert így kevesebb lehet az életmódból következő konfliktus.
Aztán megszólalnak az építészek; a monstre újpalotai lakótelep tervezőjének fia, ifj. Tenke Tibor és társtervezője, Callmeyer Ferenc. Rekordgyorsasággal rekordmennyiségű házat építettek meg, emberi igényeknek megfelelő lakásokkal, a szűkös anyagi keret ellenére. Méghozzá az akkor legmodernebb dán technológiával. Házgyárakat kellett telepíteni tehát a nagyobb városok szélére. 500 ezer ilyen paneles lakás épült fel Magyarországon akkor. Képeket láthatunk az elemek helyükre emeléséről, beszerelésükről - mint most az 1WTC felhőkarcolóról New Yorkból, ha nem is annyira heroikusak és nagyszabásúak.
A végére hagytuk a legendákat, akik által közelebb kerülhetünk a lakótelepek világához mi, egyszerű tévénézők. Az egyik ilyen Takáts Tamás, a magyar rock egyik legendája, aki lakótelepen él, és föl nem foghatja, mi lehet annyi fúrnivaló itt, mert a fúrógépek zaját hallja állandóan, vagy időnként valahol hangos a zene, de hál' istennek, mondja, nincs rossz ízlésük a körülötte lakóknak. A másik Karda Beáta, a popsztár, aki a kelenföldi lakótelepen lakott 15 éven át, miután Som Lajostól elvált, és időnként felkeresi régi szomszédait (jelenetek egy ilyen látogatásból; kutyáját sétáltató "tengeri medve", majd régi barátnője). Neki mindig sütött a nap, az erkélyen napozott meztelenül, neki az volt Hawaii, mondja. Aztán itt az Animal Cannibals együttes, tagjai a nyolcvanas években születtek, lakótelepi srácok a "nyóckerből", a fiatalok felnéznek rájuk, példaképek. Igazi panelpatkány volt, így QKA MC Ricsipíről. Na és ha nem volna elegendő annak bizonyítása, hogy fényre, sikerre, pénzre szert tehetünk lakótelepről is, akkor tessék, itt van a Szomszédok esete. Nemcsák Károly mesél most azokról az időkről, amikor beköltöztek a családok életébe: ő Vágási Feri volt akkor, most a József Attila Színház igazgatója.
Mondják, a lakótelepi házak 100 évre hitelesítettek, a vezetékrendszereket, szerkezeti elemeket kéne felújítani 30 évente. Amíg Németország keleti részén a megunt paneleket elhagyják és lebontják, nálunk igyekeznek felújítani. Ezek a lakótelepi lakások mint ingatlantulajdonok (szerintük) szintén röghöz kötik a magyar embereket, emiatt sem mennek el munkát vállalni máshová - mármint itthon valahová, mintha ott lenne munka.
RTL Klub, április 30.
