Rádió

Ócsáról, szeretettel

Napközben

Interaktív

Nem mondhatja senki, hogy nem szóltak előre szakértők, társadalomtudósok, építészek és tulajdonképpen bárki, akinek csak egy csöppnyi józan esze is volt, amikor a tervpályázatot kiírták (lásd a tervekről szóló cikkünket: Szomorú Kert-Magyarország, Magyar Narancs, 2012. február 2.).

Csakhogy a józan ész aligha számít ma, ha az Akarat mást diktál. Most tehát van egy valóságtól elrugaszkodott, retró-népies műfalu a magyar ugar közepén, amelyet a leszálló ágban lévő makoveczi gondolat fénye világít be - és ahová nem akaródzik a bedőlt devizahiteleseknek áthurcolkodni. Ami tökéletesen érthető.

"csa neve mára, egészen rövid idő alatt, egybefonódott a légből kapott, felesleges és indokolatlanul költséges, mindenféle racionalitást nélkülöző beruházás fogalmával, pedig maga "csa erről aligha tehet. Habár a településhez tartozik a devizahitelesek lakóparkja (a szkeptikusabbak, illetve a valóságra érzékenyebbek szerint: gettója), az a falutól mintegy öt kilométerre és egy autópályán is túlra esik. A Kossuth rádió péntek délelőtti Napközbenje egészen ambiciózus fél órát szánt a projektnek, amennyiben a nyilvánvaló kudarc ellenére is fényes sikernek, mélységesen emberbarát ügynek igyekeztek beállítani a telep felépítését. Vita, de még csak élesebb párbeszéd sem alakult ki az ügyről. Nehéz is lett volna, hiszen a stúdióba P. Kiss Zsuzsa műsorvezető mellett csak ketten nyertek bebocsátást: Soltész Miklós államtitkár és Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetője. Kevéssé meglepő módon egyikük sem fordult maga ellen, P. Kiss nemigen szegezett nekik kínos kérdéseket, a számtalan kritikát pedig mintha mindannyian elegánsan átsasszézták volna, mondván, a kritikusok bármin képesek fogást találni.

Mielőtt a stúdióvendégek szót kaphattak volna, Pusztai Balázs riporter a helyszínről jelentkezett be röviden, őslakosokat és telepeseket is megszólaltatva. "Az ismeretlentől fél az ember" - mondja egy ó-ócsai azzal kapcsolatban, hogy az építkezés bejelentését viszonylag nagy felzúdulás kísérte a helyiek között. "Az infrastruktúrával nem lesz gond" - ezt már "csa polgármestere teszi hozzá. "Egy környékbeli kiszolgáló intézmény már félig vegyesbolttá is alakult." Való igaz - bár az ottlakók a Faház büfét továbbra is kocsmának hívják.

Az infrastrukturális problémák aztán a stúdióban is szóba kerülnek, hasonló cizelláltsággal. P. Kiss felveti, hogy a fanyalgók szerint mégsem olyan nagyon jó az, hogy az óvoda öt, az iskola majdnem hét, a tüzép négy és fél kilométerre van. Az amúgy jó szándékúnak tűnő Morva Emília erre igen idillikus választ ad: "van olyan helyzet, amikor minden messze van, ha alszik a csecsemő, ötszáz méter is messze van, de ilyenkor megkéri az ember a szomszédot meg a két házzal vagy öt házzal odébb lévő barátnőjét, és összefog a közösséggel". Már ha van olyan szerencsés az illető, hogy a barátnője is bedőlt hiteles, aki épp ugyanezen a telepen talált menedéket, vagy ha már ismeri a szomszédját, sőt, egyáltalán van neki szomszédja. Most úgy áll a helyzet, hogy az elkészült nyolcvan házból húszba találtak beköltözni hajlandó családot. Tehát hatvan kulcsrakész ház továbbra is üresen áll, várva az újabb, könnyített második pályázati fordulót, hátha. Ez pedig, akárhogy is nézem, azt jelenti, hogy egyelőre sokan maradnak szomszéd nélkül, ami a gyerekek Morva által szorgalmazott közösségi ellátását is akadályozza cseppet. Soltész a maga fáradt-kimért módján ehhez nem is fűz hozzá egyebet, mint hogy kikéri a vidéki emberek nevében a "világvége" emlegetését, hiszen "ott is van élet, ott is az emberek termelnek, mezőgazdasággal foglalkoznak". Rendben, eszerint vidéken mindenki mezőgazdasággal foglalkozik. De azt már tényleg senki nem mondta, hogy az egész magyar vidék világvége. Ez a telep viszont az. Még akkor is, ha elhatározta a minisztérium és a szeretetszolgálat, hogy létrehoznak egy játszóteret. Ami, teszi hozzá Morva, "azért nagyon fontos és jó hír, mert kétszáz gyerek fog oda költözni, kétszáz gyerek pedig minden erőfeszítést megér". Igen, talán némi gondolkodást és körültekintést is.

MR1-Kossuth rádió, április 26.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.