Erős vár a mi Istenünk: ezzel a – 46. zsoltártól ihletett, lutheri – mottóval lehet talán a legérzékletesebben felhívni a figyelmet egy olyan épületre, amely immár hetvenöt éve áll kihasználatlanul, önmagában, egykori közössége nélkül a kőszegi Evangélikus templom tőszomszédságában.
Ha Kőszegen sétál az ember, úgy érezheti, hogy nem egy, hanem két vár is található a városban.
Az egyik, a híresebb, a Jurisich-vár, amely 1532 óta a hősies önfeláldozásnak állít emléket, a másik igazából nem is vár, hanem csak egy várszerű épület.
A kőszegi zsinagóga, amely elsőre egy kéttornyú vadászkastélyra emlékeztet, a maga elzártságában és elrejtettségében néz szembe a rácsodálkozó utazóval.
| ||
A zsinagóga épületét 1858-ban kezdték el építeni és 1859-ben avatták föl. Az építés költségeit a kor nagy mecénása, báró Schey Fülöp fedezte, aki nem csak a kőszegi hitközségnek, hanem az Országos Rabbiképzőnek is jótevője volt.
A zsinagóga 1944, a helyi zsidó közösség elhurcolása után hetvenöt évvel még mindig áll, nem omlott össze, mintha a fenti mottót hirdetné a világnak:
„Még itt vagyok, várom vissza a népemet!”
Az épület annak ellenére áll, hogy már a „Zsinagógát vegyenek” című, 2006-os dokumentumfilm elkészültekor is át voltak ázva a falai, már akkor is siralmas, omlásközeli állapotok uralkodtak a belső tér vakolatain, a karzat azóta is életveszélyes.
Mindezek mellett mégis miért érdemes akkor a zsinagógával foglalkozni? Miért kellene megmenteni egyáltalán? Hiszen a város központi helyén, gondolom, értékes telken áll…
| ||
De akinek volt szerencséje már meglátogatni az épületet, látni belső tereit, átérezni az atmoszférát, minden bizonnyal szabatosan és átszellemülten tudna ezekre a kérdésekre válaszolni.
Mivel az épület nem hitközségi tulajdonban – és rettenetesen rossz állapotban – van, nem látogatható, így nem adatik meg ez a lehetőség, hogy személyesen is beléphessünk. Maradnak a képek, a leírások, és ezekből is nyilvánvalóvá válik, hogy a kőszegi zsinagóga az ország egyedülálló gyöngyszeme, olyan kuriózuma, amely megérdemelné, hogy törődjünk vele, hogy megmentsük.
A képek tanúsága szerint nem csak az épület kereszt alakú alaprajza unikális, hanem a belsőépítészeti tartalom is, amelynek révén megteremtették és megtöltötték a zsinagógai funkció világát: a Tóra-szekrény – ami a keleti apszisban kapott helyet, és ami fölött egy óriási fából faragott Dávid-csillag van, benne az Örökkévaló nevével – mostanra siralmas állapotban van, akárcsak az egyedülálló barokkos festett mintázat (Gerő 1989), amely a kupolateret gazdagítja, és amihez hasonlók egyedül a rohonci zsinagógában volt, és ami most vészesen közelít a megsemmisülés felé.
Egyedülállóak ezek a díszítések, nem jellemzőek a zsinagógák világára és nincs is belőlük több talán ebben az országban. Leginkább a barokk keresztény templomok díszítéseinél látni ilyen belsőfestészeti formavilágot.
| ||
A kőszegi zsinagóga olyan, mint egy kis ékszeres szelence, a két várszerű tornyával, barokkos elemeivel, finom íveivel, kupoláival és apszisaival. Ha végképp veszni hagynánk a kőszegi zsinagógát, eltűnnének ezek a festészeti különlegességek, kulturális örökségünk, az, ami épp sokszínűségéből hozza létre a nemzeti közösséget, Magyarországot.
A szerző az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem könyvtárának munkatársa.
