„Az emberek mindenkor és minden kultúrában harcoltak a földjükért, nem véletlen, hogy a Tóra is megerősíti: a terület elvesztése nagy bűn” – mondta az elnök a Krím-félsziget orosz megszállásával kapcsolatban. Ismerjük el, hogy a vallásos zsidókat büszkeséggel tölti el, ha egy „nagy ember” a Tórát idézi, és a zsidó hagyományból tanulságokat von le.
A „tóra” szó maga is a „lőni” igéhez kapcsolódik, miért ne lehetne használni a törvényt retorikai fegyverként? Azért, mert van itt egy kisebb probléma, méghozzá az, hogy ilyen mondat nincs a Tórában. Sőt, még hasonló üzenetet hordozó verssort sem találhatunk benne. A Tórában Kánaán földje ugyanis egy nomád népnek tett ígéretként, a vágy földjeként szerepel csak. Hogy tudott volna elveszíteni valamit egy nép, ami még nem is volt a tulajdonában?
Kíváncsi vagyok, mire gondolhatott az orosz elnök, mert úgy tűnik, valamit erősen félreérthetett. A tanácsadói vezethették félre? Mindenesetre, a hozzá közel álló rabbiknak, mint például a chábádos Berel Lazar moszkvai főrabbinak (aki egyébként a magyarországi rokonokkal is büszkélkedhet), némi felelőssége lehet abban, miként idézi az elnök a zsidóság legszentebb iratát. Ha ez igaz, akkor a Krím-félsziget bekebelezése nem először talál személyében, az „orosz zsidó főmuftiban”, támogatóra.
Láttuk, és nem felejtjük el, amint Lazar rabbi állva tapsolja meg a Krím-félsziget annektálását. Nem azért zavar ez minket, mert szabadságharcosok volnánk, vagy az ukrán fennhatóság hívei. (Bár olyan katonai akcióról van szó, amelynek során zsidóknak, köztük rabbiknak is menekülniük kellett a félszigetről.) Hanem azért, mert ilyet egy vallási vezető ennyire ellentmondásos ügyben nem tehet.
Nem ritka, hogy a vallás a politika szolgálatában áll, de ennyire feltétlen odaadással talán utoljára a cárok idejében szolgálták a lubavicsi rabbik a fennálló hatalmat.
| ||
Szerintem a világi és egyházi hatalom – bizonyos mértékű – közelsége teljesen rendben van, mert a hétköznapok rendjéhez tartozik a két közeg összefonódása. A zsidó hagyomány azonban inkább Jesájá (Ézsaiás) próféta, Nátán próféta (és a többi próféta) példáját követi, akik, bár a hatalmi centrum közelében voltak, mégis a moralitás mellett álltak ki, királyuk cselekedeteivel szemben.
A világi hatalom (Dávid király, Hizkijáhú király, stb.) pedig rettegve hallgatta szavaikat. Nem azért keresték a királyok a próféták véleményét, mert igazolást kerestek a cselekedeteikre. Hanem azért, mert tükörre volt szükségük. A próféták szavai mennydörgésként hatottak, és a királyok szívéig hatoltak, de csak azért élték túl a krízishelyzetet, mert hallgattak erre a rettenetes, fegyelmező hangra. Melyet őt maguk kívántak hallani. Amely hang lényegében azt mondta a nemzet vezetőjének: ne élj vissza a hatalmaddal!
Vajon képes-e ma is egy rabbi és egy politikus úgy beszélgetni, hogy ne csupán egymás feltétlen támogatását keressék?
Képesek-e olyan párbeszédre az egyházi és világi vezetők, mely dialógusban a bűn és megbánás legalább ugyanolyan súllyal szerepel, mint a pénz és a hatalom? Minden bizonnyal, ahogy a bibliai példák is mutatják. Területszerzési célok igazolására, a zsidó hagyományt használni rendkívül veszélyes, nem csak azért, mert a tradíciót elnyomás igazolására használjuk. Magára a zsidó közösségre is hatással lehet egy ilyen kijelentés. Hogy miért, arról szól a 20. század egy nagy zsidó filozófusa is.
Franz Rosenzweig szerint az a nép, amely a földet tekinti permanensnek, nem marad meg, mert így „a föld válik állandóvá, a nép létezése pedig végessé”. Mit érthetett ezen? A föld, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a politikai hatalom, lényegében mindig kizárólagosan valakié, bár sokkal többen vágynak rá. Ha Isten teremtett egy olyan dolgot, amely eltúlzott versenyhelyzethez, az egészségesnél erőszakosabb rivalizáláshoz, vérontáshoz vezet, akkor azt csakis azért tette, hogy próbára tegyen minket, próbára tegye emberi mivoltunkat. Nem pedig azért, hogy a győztesekkel táncot ropjanak az angyalai. Hiszen a föld megmaradása a bűn és megtérés függvénye, pont fordítva, mint ahogy az orosz elnök tudja (Mózes IV. könyve, 35:33-34).
Talán pont a győzelem hozza el a legnagyobb tragédiát: emberi mivoltunk bukását! Azon rabbiknak, akik nagyhatalmú politikusok társaságát keresik, valójában erre kéne figyelmeztetniük „uraikat”.
És arra, hogy az újabb területekre vágyóknak, vagyis a földi hatalom birtoklásáért küzdőknek ott a figyelmeztetés, az örök hang, mely Káinnak szól: „Az ajtónál hever a bűn, hozzád van vágyakozása, te pedig uralkodjál rajta.”
Nagyon is reméljük, hogy a Tóra tanítása továbbra is közkincs marad. De inkább nemesebb, kegyesebb célokra használják a szavait.
A szerző a Páva utcai körzet rabbija.
