Rövid programbeszéd: előhang egy zsidó korszakváltáshoz
rabbikepzo.jpg

Rövid programbeszéd: előhang egy zsidó korszakváltáshoz

  • Vajda Károly
  • 2018. április 17.

Jó ez nekünk?

A Zsidó Egyetem sorsa közügy.

A most kezdődő időszak a Zsidó Egyetem kinyitásáról és megújításáról szól majd: együtt kell dolgoznunk a magyar egyetemi világgal, a keresztény társegyházak egyetemeivel, Izraellel, Európával és Amerikával. Fiatalítás kell, digitalizáció, a teljes közösséget szolgáló egyetem.

Néhány napja megválasztottak az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem (OR–ZSE) rektorává, egy nagy múltú, közpénzből is működő egyetem vezetőjévé. Az egyetem sorsa közügy. Tartozom tehát azzal, hogy az érdeklődő nyilvánosság előtt számoljak be röviden a rektori terveimről. Transzparensen tevékenykedő, tetteiben számon kérhető vezető szeretnék lenni.

A magyar neológ zsidóság intézményi létrejötte, megszilárdulása egybeesik az Országos Rabbiképző Intézet több mint 140 évvel ezelőtti megalapításával. Ez az egybeesés korántsem véletlen. Más országok neológ mozgalmaihoz hasonlóan (a neológia ugyanis pontosan annyira hungarikum, mint a paprika, a Duna vagy az orgonaillat május idején) a „kongresszusi” zsidóság szervezetének szíve maga a rabbiszeminárium lett. Az itt képzett rabbik judaisztikai ismeretei és a többségi társadalom szellem- vagy társadalomtudományaiban való járatosságuk jelölte ki annak a fontolva haladó fejlődésnek a pályaívét, mely a Soáig töretlennek látszik, és amely a zsidó vallásjogi szemléletmód és a modernizáció kritikai, igen: önkritikus szemléletét ötvözni volt képes, nem kis mértékben hozzájárulva Magyarország szellemtörténetéhez.

A diktatúrában, 1949 és 1990 között ez az intézmény is a puszta létéért küzdött. Az intézményi dermedtséget, tetszhalált Scheiber Sándor szellemi elevensége és a fogyatkozó nagyok ellensúlyozták némiképp.

A rendszerváltást követő szűk évtized a képzési paletta bővítését hozta, az intézmény elindult az egyetemi fejlődés útján. A zsidó szellemi közélet nem egy meghatározó alakja ekkor vértezte föl magát a munkájához szükséges tudással. Az elmúlt huszonegy évre, tehát Schőner Alfréd főrabbi rektori időszakára pedig olyan fontos eredmények esnek, mint amilyen a vallástudományi Doktori Iskola beindítása.

A most kezdődő időszak az eddigi eredmények megóvásán túl az OR–ZSE nyitásáról szól majd.

A mostani, a demokráciában született és digitális eszközök között felnőtt nemzedéknek olyan egyetemre van szüksége, mely szerves részévé tud válni a hálózatosodó honi és nemzetközi felsőoktatási térségeknek. Ahol a digitalizáltság alapkövetelmény, a külföldi részképzések mindenki számára adott lehetőségek, az oktatók kutató munkájához, kutatócsoportjaihoz való csatlakozás a legjobbak számára egyszerre szellemi kihívás és a mindennapi egyetemi munka természetéből fakadó lehetőség. Ahol a hallgatói önkormányzatiság nem írott malaszt, hanem a zsidó hagyomány gyakorlásának egyik terepe, a hallgatói felelősségvállalás és a zsidó felvilágosodás hagyományából fakadó kritikai szellem érvényesülésének meghatározó tere.

Az egyetemen épp zajló nemzedékváltás meglehetősen nagy kihívást jelent, hiszen nehéz pótolni a nyugállományba vonuló tudósok tudományos teljesítményét. Szakmai reputációjuk fájó hiánya tudatosítja majd az intézményen belüli utánpótlás-nevelés fontosságát. Már csak ezért sem halogatható tovább fiatal, tehetségüket rangos publikációkkal bizonyító, külföldi projekteket elnyerő hebraisták, kultúrtörténészek, filológusok bevonása.

Az OR–ZSE a Mazsihisz fontos intézménye: küldetése, hogy elérje a zsidóság iránt érdeklődők minél nagyobb részét. Szélesíteni kell ezt az érintkezési felületet. A szakkínálat növelésével, felnőtt- és továbbképzések indításával, az oktatás színvonalnak emelésével vonzóbbá kell tenni a zsidó vallásosság neológ alternatíváját, bővíteni kell a neológiához való tudományos, spirituális, vagy akár vallási csatlakozás lehetőségét.

Az OR–ZSE nem légüres térben létezik, közege a teljes magyar társadalom és az egész zsidó nagyvilág.

Más magyarországi egyetemekkel, vallástudományi intézményekkel, akadémiai kutatóintézetekkel, Izrael és az európai, illetve az amerikai diaszpóra hasonló tudományos intézményeivel szorosan együttműködve tudja társadalmi küldetését igazán betölteni.

A neológ zsidóság első nemzedékei német nyelvűek voltak. Az Országos Rabbiképző Intézet is ezen a nyelven kezdte meg az oktatást. Az első professzorainak előadásai zömükben ezen a nyelven férhetők hozzá. Ez kultúrtörténetileg olyan erős összekötő kapocs a német nyelvterület jelentős zsidó közösségével, melyet hiba volna az intézményfejlesztés során nem kiaknázni.

Az OR–ZSE bár budapesti intézmény, de magyar nyelvű zsidóság egészét szolgálja. Az egyetem el kívánja mélyíteni a kapcsolatát a vidéki hitközségekkel, ide értve a határon túli magyar nyelvű közösségeket is. Érzékeny kíván lenni az ő speciális igényeikre, jelenlétével, együttműködésével erősíteni igyekszik majd a helyi közösségek kulturális identitását, végső soron pedig a magyar zsidóságon keresztül, a magyar felsőoktatás sajátos részeként, Magyarországot.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.