A WHO főigazgató-helyettese a Narancsnak: jövőre is együtt kell élnünk a vírussal

Ő most a legfontosabb pozíciót betöltő magyar. Jakab Zsuzsanna szerint együtt kell élnünk a vírussal addig, míg el nem készül a védőoltás, nem találunk megbízható gyógymódot, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. A WHO főigazgató-helyettese exkluzív interjút adott a Narancs.hu-nak.

A Magyar Narancs e heti számában részletes cikket olvashatnak arról, mit tesz WHO a világjárvány kapcsán, és hogy mennyire jogosak azok a kritikák, amelyek túlzott Kína-barátsággal vádolják a szervezetet. A cikkben megszólal Jakab Zsuzsanna, a WHO főigazgató-helyettese is, aki exkluzív interjút adott a Narancs.hu-nak.

Narancs.hu: Mennyire van tisztában a WHO a valós járványhelyzettel? Csak a kormányok és a járványügyi hatóságoktól kap adatokat a WHO, vagy vannak a szervezetnek más információforrásai is? Főleg azokra az országokra gondolok, ahol gazdasági vagy politikai okokból kevésbé megbízható az adatszolgáltatás.

Jakab Zsuzsanna: A WHO minden országgal kapcsolatban van, a hat regionális és a 150 országos iroda az egész világot lefedi. Az adatokat a tagállamok szolgáltatják, de azokat a WHO hagyja jóvá. A Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (IHR) értelmében ugyanis a tagállamoknak kötelező jelenteni a WHO felé minden közegészségügyi-járványügyi információt. Emellett a WHO több, szakemberekből álló hálózatot is működtet globálisan többek között a klinikai kezelés a járványkezelés és -megelőzés, a laboratóriumi vizsgálatok vagy éppen a kutatás-fejlesztés területén.

E hálózatok jelentős kapacitását most a Covid-19 elleni védekezés köti le. Az ENSZ aktiválta a Krízis Menedzsment Csoportot is, amiben a WHO mellett az ENSZ több más szakosított szerve is képviselteti magát, például a Világbank, az UNICEF vagy az Élelmezésügyi Világszervezet (FAO). A világjárványban a WHO ezen túl segíti a kormányok eszközbeszerzését, legyen szó orvosi eszközökről, laboratóriumi tesztekről vagy védőeszközökről. De együttműködünk a különböző utazási szervezetekkel, a Nemzetközi Vöröskereszttel, illetve más civil szervezetekkel és egyházakkal is.

Narancs.hu: Sok kritika érte a WHO-t, hogy túl lassan reagált a járvány kitörésére, hogy későn hirdettek egészségügyi veszélyhelyzetet (PHEIC) majd világjárványt. Megalapozottnak tartja ezeket a bírálatokat??

JZS: A WHO a kezdetektől a hatáskörét teljes mértékben kihasználva járt el. Az első perctől a helyzet komolyságára hívta fel a figyelmet, arra, hogy gyors reagálásra van szükség és hogy nem egy enyhe, influenza-szerű megbetegedéssel állunk szemben. Január elsején, pár órával azután, hogy az első esetek a WHO tudomására jutottak, a szervezet aktiválta a váratlan helyzetek kezelésére vonatkozó eljárásokat. Január 5-én minden tagországot és a nyilvánosságot is értesítettük a járvány kitöréséről, öt nappal később kiadtuk az első átfogó ajánlásokat a tesztelésre, a potenciális esetek kezelésére és az egészségügyi dolgozók védelmére. Még aznap összeült a fertőző veszélyekkel foglalkozó stratégiai és technikai tanácsadó csapat, hogy felmérje a helyzetet.

 

Fotó: WHO

A WHO vészhelyzeti bizottsága január 22-én ült össze, majd egy héttel később újra, amikor először jelentettek Kínán kívülről is olyan eseteket, hogy emberről emberre is terjed a SARS-CoV-2 vírus. Ekkor ki is hirdettük az egészségügyi vészhelyzetet, ami a legmagasabb riasztási fokozatunk. Ekkor még csak 98 Kínán kívüli fertőzés volt, haláleset pedig egy sem. A WHO nemzetközi szakértőkből álló csoportja februárban látogatott el Kína legfertőzöttebb részeire, hogy minél többet megtudjunk a vírusról, a járványról és a kezeléséről, és hogy ezeket az ismereteket összegyűjtsük a világ többi részének. A kezdetektől azon dolgozunk, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsuk az országoknak a járvány legyőzésében, és ahová szükséges, oda a WHO szakértőkből álló missziót is küld.

Narancs.hu: Hogyan lehetne fejleszteni a WHO-t, hogy gyorsabban tudjon reagálni egy a Covid-19 világjárványhoz hasonló vészhelyzetben?

JZS: A WHO évek óta dolgozik azon, hogy miként lehet minél jobban felkészülni egy vészhelyzetre, ezeket a tapasztalatokat alkalmazzuk most, a Covid-19 kapcsán is. A felkészültség kritikus kérdés minden ország számára, és a vírus által okozott károk borzasztóak lehetnek a gyengébb egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban. Az országoknak határozott lépéseket kell tenniük a Covid-19 megállítása érdekében, a védekezési stratégiának ki kell terjedni az egész kormányra és az egész társadalomra, és a WHO ebben segíti az országokat.

Azt pedig a WHO főigazgatója, dr. Tedros már korábban elmondta, hogy a „WHO világjárvány során nyújtott teljesítményét a tagállamok és független szervezetek fogják felülvizsgálni, hogy biztosított legyen az átláthatóság és az elszámoltathatóság”. A világjárvány után mindannyian, a tagállamokkal közösen értékelni fogjuk a helyzetet, és megvizsgáljuk hogyan lehet javítani a felkészültségen, az alapvető közegészségügyi ellátáson, a járványok idején kritikus egészségügyi ellátáson, azon, hogy miként lehet fejleszteni az egészségügyi rendszereket, és azt, hogy ezek a területek összhangban legyenek egymással.

Narancs.hu: Hogyan kommentálja azokat a kritikákat, amik szerint a WHO túl puhán bánt Kínával?

JZS: Dr. Tedros szavaival élve, a vírus átpolitizálását karanténba kell zárni, most az együttműködésen van a hangsúly, mert nincs vesztegetni való időnk. Kína járványellenes intézkedéseinek elismerése tényeken alapul. Az ország komoly közegészségügyi kapacitásokat épített ki az elmúlt 20 évben a fertőző betegségek és az egészségügyi vészhelyzetek kezelésére. A reakcióképessége jelentősen javult a 2002-2003-as SARS járvány óta, ahogyan a felügyeleti kapacitása is. Ez utóbbinak köszönhetően a különböző betegségek (legyen szó influenzáról, tüdőgyulladásról vagy más betegségről) terjedését képesek követni, a szokatlan mintázatokat pedig felismerni és azokat jelenteni. Ezt a rendszert a WHO és más partnerek segítségével építette ki Kína, és ennek köszönhető egyáltalán, hogy felismerték a Covid-19 járványt Vuhanban. Ezen túl a kínai hatóságok rekordidő alatt osztották meg a WHO-val a vírus genom szekvenciáját, ezzel segítve, hogy minél előbb megkezdődhessen a tesztelés és a kutatás más országokban is. A kínai kormány átfogó intézkedéseket hozott a járvány megfékezésére, ezzel pedig a többi országot védte, hiszen időt nyert nekik a hatékonyabb felkészülésre. A kínai szakértők folyamatosan együtt dolgoznak a WHO szakembereivel a járvány megfékezéséhez szükséges különböző területeken, tapasztalataikat pedig megosztják a többi tagállammal is.

Narancs.hu: Akkor nem ért egyet azzal, hogy 2019 végén és 2020 elején Kína félrevezette volna a WHO-t a járvánnyal kapcsolatban?

JZS: Egyáltalán nem. Kína minden fronton azt tette, amit tennie kellett, ahogyan ezt az előző válaszomban is kifejtettem.

Narancs.hu: Sokan viszont megkérdőjelezik a vírussal, illetve a járvánnyal kapcsolatos kínai adatok megbízhatóságát. Mi a WHO tapasztalata a kínai adatokról?

JZS: A WHO tisztviselői a járvány kitörése óta rendszeresen találkoznak a kínai egészségügyi hatóságokkal, hogy jobban megértsék az epidemiológiai, klinikai és laboratóriumi kutatásokat. A WHO kínai irodájának, a regionális irodának és a WHO központi irodájának szekértői is igazolják Kína reagálásnak helyességét. Kína közvetlenül együtt dolgozik velünk: részletes információkat oszt meg a közegészségügyi intézkedéseiről, az epidemiológiai és biológiai kutatásokról, a klinikai kezelésről, az utazási korlátozásokról, a megelőző intézkedésekről. Ráadásul egy nemzetközi szakértőkből álló csoport is ellátogatott Kínába, ahol közvetlenül hozzáférhetett az adatokhoz és információkhoz.

Narancs.hu: Jogosak azok a kritikák, melyek szerint a WHO figyelmen kívül hagyja Tajvant és kizárja az országot a nemzetközi információ-áramlásból?

JZS: A WHO és a tajvani egészségügyi szakértők között jól működő kooperáció van a Covid-19 kapcsán is. Az IHR értelmében formális kapcsolat van a WHO és Tajvan között. A tajvani hatóságok hozzáférnek az IHR csatornáihoz, és folyamatos az információcsere a WHO központjával is. Tajvan egészségügyi szakemberei részt vesznek a WHO több kiemelten fontos programjában is, így a januárban a Covid-19 miatt létrehozott, intenzív ellátást támogató hálózatában, és a tajvaniak kapcsolatban vannak a többi tagállam szakembereivel is. A WHO szakértői rendszeresen kétoldalú megbeszéléseket a tajvani hatóságokkal a járványkezeléssel kapcsolatban, ami technikai és tudományos segítségnyújtást is jelent. Tajvan legalább annyira profitál a WHO munkájából, mint bármelyik másik ország. Tajvan jól kezelte a járványt, amit mi pozitívan értékelünk. Az pedig, hogy melyik ország vehet részt a WHO döntéshozó fórumain és eseményein, a tagországok döntésén múlik.

Narancs.hu: Az adatok begyűjtésén és megosztásán túl, mit tud tenni a WHO egy ilyen globális vészhelyzetben, mint a koronavírus-járvány?

JZS: A WHO 194 tagországával a világ legnagyobb egészségügyi szervezte, a nemzetközi közegészségügyi együttműködés vezetőjeként meglehetősen széles eszköztárral rendelkezik. A WHO egészségüggyel kapcsolatos adatokat gyűjt, elemez és azokat megosztja a tagjaival. Az adatokat a tagállamok szolgáltatják, de azokat a WHO helyi irodái hagyják jóvá. A WHO vezet, illetve koordinál számos kutatást, irányelveket, stratégiákat és ajánlásokat dolgoz ki. Ha egy tagország kéri, a WHO szakértői tanácsot adnak vagy technikai segítséget is nyújtanak konkrét intézkedésekkel kapcsolatban, mint például a járványra való felkészülés vagy az egészségügyi rendszerek fejlesztése.

A WHO konszenzuson alapuló szervezet, de néhány, korlátozott területen – ide tartoznak a vészhelyezetek is – vannak eszközei, amik a tagországokra is rónak kötelezettséget. Ilyen a járványügyekben is érvényes Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok is (IHR). A közegészségügyi intézkedésekről maguk a tagországok döntenek, az egyes államok egyedi körülményein múlik, hogyan veszik figyelembe a WHO ajánlásait. A WHO-nak nincsen ellenőrzési jogköre, erre egyszerűen nincs felhatalmazása. Az, hogy milyen jogkörei vannak a WHO-nak, a tagállamok döntésén múlik: ha a világjárvány után nagyobb felhatalmazást szeretnének adni, a mostani keretek között is meg tudják tenni. Ugyanez vonatkozik a szervezet finanszírozására is.

Amióta tudomásunkra jutottak az első, akkor még ismeretlen eredetű tüdőgyulladásos megbetegedések Kínából, öt fő területre koncentrálunk. Segítjük az országokat abban, hogy egészségügyi rendszerüket fel tudják készíteni a járványra. A világ vezető kutatói a legkülönbözőbb területekről (epidemiológia, virológia, társadalomtudományok, statisztika stb.) segítenek, hogy pontos, tényeken alapuló információkat tudjunk közölni a vírusról, a járványról és minden, a védekezéshez kapcsolódó területről. A WHO abban is komoly szerepet vállal, hogy a megfelelő védőeszközök a vírus ellen küzdő egészségügyi dolgozók rendelkezésére álljanak, mintegy 4,5 millió különböző védőfelszerelést juttatunk el 106 országba, és egymillió tesztet 126 országba. Emellett folyamatosan tartunk online képzéseket egészségügyi dolgozóknak több nyelven is, ezzel kétmillió embert érünk el. Végül pedig a vírus jobb megismerése, a védőoltás mihamarabbi kifejlesztése érdekében számos kutatást és fejlesztést is támogat a WHO.

Narancs.hu: Több ország, mint például az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok vagy Svédország kevéssé hajlandó megfogadni a WHO járványkezeléssel kapcsolatos ajánlásait. Miként tudja rávenni az együttműködésre a WHO a tagállamokat?

JZS: A WHO tanácsot tud adni, és be tudja mutatni azon országok példáit, melyek viszonylag rövid idő alatt korlátozni tudták a járvány terjedését. Dél-Korea és Németország példájának bemutatása – ahol a fizikai távolságtartás, a tesztelés, a kontaktkutatás és izoláció kombinációjával sikereket értek el – befolyásolhatja a többi ország döntéseit is. Ugyanakkor a vírus terjedésének dinamikája országról országra eltérő, így a különböző országok más-más eszközöket vetnek be. Az ön által említett országok között is van olyan, amelyik változtatott a kezdetben alkalmazott megközelítésén. A WHO továbbra is elkötelezett a tudomány, a megoldáskeresés és a szolidaritás mellett.

Narancs.hu: Visszatérhet a világ a „normális”élethez, mielőtt elkészülne a vírus elleni védőoltás, vagy bizonyos korlátozásokkal mindenképp együtt kell élnünk? Mely korlátozások lehetnek azok, amiket a legtovább érvényben kell hagyni?

JZS: Arra számítok, hogy még jövőre is együtt kell élnünk a vírussal, míg el nem készül a védőoltás, nem találunk megbízható gyógymódot, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. Addig pedig az első számú prioritás az emberek egészségének és életének megvédése kell hogy legyen, de eközben újra kell indítanunk a gazdaságot és újra működésbe kell hozni az országokat. Óvatosan kell értékelni a kockázatokat, és megvizsgálni az egyes intézkedések hasznos és káros hatásait. Ennek megfelelően kell minden társadalomnak kialakítania azokat a stratégiákat, melyekkel a vírus terjedését legjobban akadályozni tudják az újabb járványhullámok elkerülése érdekében. Ha viszont mégis kialakulnak újabb hullámok, akkor további, a fizikai távolságtartást elősegítő intézkedésekre lehet szükség. Ez azonban nem egyenlő a társadalmi távolságtartással.

Biztatónak tartom, hogy néhány ország már a korlátozások lazítását tervezi. De nagyon fontos, hogy a lazításoknak csak fokozatosan szabad megtörténni. A lezárások feloldása sehol nem jelenti azt, hogy véget ért volna a járvány. Az országoknak biztosítaniuk kell,hogy minden fertőzöttet fel tudnak deríteni és el tudnak különíteni, és hogy megtalálnak és letesztelnek mindenkit, akikkel a fertőzöttek kapcsolatba kerültek. Fontos azonban, hogy minden döntésnek tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, amik az egészségügyi megfontolások mellett figyelembe veszik nem csupán a gazdasági hatásokat, de az emberi jogi, a biztonsági vagy éppen az élelmiszerellátási szempontokat is.

A WHO-ról szóló teljes cikket a Magyar Narancs e heti számában olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.