Hatalmas tűz pusztított a brazil filmintézet raktárában

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. július 30.

Katasztrófa

Az elmúlt években két másik brazil kulturális intézet is súlyos károkat szenvedett.

Tűzvész pusztított csütörtökön a brazil filmintézet, a Cinemateca Sao Pauló-i raktárában, ahol mintegy 2000 filmet és dokumentumokat tárolnak. A tűzoltóság 15 tűzoltóautóval, 50 emberrel igyekezett az épület minél nagyobb részét megmenteni a lángoktól.

A Cinemateca őrzi Dél-Amerika legnagyobb filmgyűjteményét, ezek között cellulóz-nitrát szalagok is vannak, amelyek rendkívül gyúlékonyak. A raktárban tárolt filmek nem az eredeti kópiák, hanem mozis bemutatásra szánt másolatok - mondták el az illetékesek. Arról egyelőre nem tudtak tájékoztatni, hogy hány film esett a tűz áldozatául.

De ne ma mostani az intézményt sújzó első súlyos kár: tavaly a raktár egy részét áradás rongálta meg, 2016-ban pedig a Cinemateca a város másik részébe költöztetett székhelyén szintén tűz pusztított.

Az ügyészek már egy tavaly benyújtott keresetben figyelmeztettek arra, hogy a Cinemateca raktára tűzveszélyes, és azzal vádolták meg a szövetségi kormányt, hogy elhanyagolta az épület karbantartását. A dokumentumban az is szerepelt, hogy késedelmesen fizették ki az intézet közüzemi számláit és a dolgozók béreit. Áprilisban a Cinemateca dolgozói nyílt levelet írtak, amelyben bírálták az intézmény bezárását, és követelték, hogy nyolc hónap után nyissák meg újra.

Sao Paulo állam kormányzója, Joao Doria, Jair Bolsonaro elnök politikai ellenlábasa a közösségi médiában a tüzet az ország kultúrája elleni bűncselekménynek nevezte. A brazil kulturális tárca e-mailben fejezte ki sajnálkozását a tűz miatt, és felkérte a szövetségi rendőrséget az ügy kivizsgálására. Azt írták, fontosnak tartják az intézmény fenntartását, és ezt igazolja az is, hogy a légkondicionáló-rendszeren egy hónapja végeztek teljes karbantartást.

Az elmúlt években két másik brazil kulturális intézet is súlyos károkat szenvedett. 2018-ban leégett a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeum. 2015-ben pedig Sao Paulóban lett lángok martaléka a Portugál Nyelv Múzeuma.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.