90 éve működik és most a kormány szétveri, mi az?

Katasztrófa

Segítünk: a járványügy.

Azt lassan megszokjuk, hogy a magyar egészségügy katasztrofális helyzete minden nappal egy kicsit még katasztrofálisabb lesz. Úgy tűnik, ide kapcsolódik be az egészségügyi háttérintézmények kálváriája is: bürokráciacsökkentés címszóval beolvasztották az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt (OTH) az Emmibe, hozzácsapva az Országos Epidemiológiai Központ járványügyi szakmai osztályait és mi lett az eredmény?

Káosz, még több bürokratikus ügyintézés, külföldi utazások (és így a külföldi szakmai szervekkel való kooperáció) elmaradása, a járványügyi adatok publikálásának megszűnése, a projektek lelassulása, majd elhalása, a szakemberek elvándorlása. Gyakorlatilag a járványügy szétverése úgy, ahogy van. Erről már írtunk korábban is.

Szögek a koporsóba

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal április 1-jével az emberminisztériumba olvadt. Az átalakítás óriási káosszal jár, szakemberek hagyják el az intézeteket, a megmaradt munkatársak nem tudják, mi a feladatuk, sokakat lefokoznak, a bérek csökkennek. Szakértők szerint a járványügyet érték a legnagyobb károk.

Néhány, a mai napig ott dolgozó forrásunk elárulta például: kaptak egy dokumentumot, amely az Emmiben betöltött pozíciójukról és a fizetési kategóriáról informált; ezt kellett aláírniuk, noha ez nem a kinevezésük volt, csupán egy tájékoztató. Formális munkaszerződésük máig nincs, így azt sejtik, a „tájékoztatás” aláírása mégiscsak a kinevezés volt. „Az Emmi abszolút nem volt támogató, inkább azt kommunikálják: megszoksz vagy megszöksz, nekik mindegy, ők senkiért sem hullajtanak könnyet.” A kormánytisztviselői jogviszonynál ráadásul nem a magas végzettség vagy a tudományos fokozat, hanem a státuszban eltöltött évek számítanak, így komoly bérfeszültség támadt. Folyosói pletykák szerint ezt jövőre rendezik, de forrásunk szerint mindig ez történik: ha valami miatt méltatlankodik az állomány, bedobják, hogy „néhány hónap múlva jön a megoldás”. Ami azután vagy jön, vagy nem.

"A szakpolitikának kellene megmondani, melyek a szakmai elvárások, nekik kellene számon kérni, ha valami nem működik, lassú, elakad. Ezt senki sem teszi. Sem az államtitkár, sem a miniszter. Elérkeztünk ahhoz a határhoz, hogy ezt visszacsinálni már nem lehet, legfeljebb majd egyszer újjáépíteni. De milyen áron?” – mondta el lapunknak egy másik, még mindig ott dolgozó munkatárs. Mások a szakszervezetek tiltakozását és a belső ellenállás hiányát fájlalják, bár azt is hozzáteszik, egy-egy nyugdíj előtt álló kolléga vagy családot eltartó közalkalmazott nehezen emeli fel a szavát, hiszen a megélhetése múlhat rajta.

A még mindig kitartó szakemberek kálváriájáról és a magyar járványügy szétveréséről a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatnak bővebben.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.