„Túl leszünk rajta” – Még mindig csak nagyon keveset tudunk a koronavírusról

  • BM
  • 2020. november 14.

Katasztrófa

Kemenesi Gábor virológus értékelte a járványhelyzetet.

„Hogy miért veszélyes ez a vírus? Mert nagyon sokszor kell azt mondanunk, hogy nem tudjuk, miért. Csak látjuk, hogy így van” – mondta Kemenesi Gábor Junior Prima Primissima díjas virológus a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete (VMDOK) Tények és tévhitek című online konferenciáján. Beszélgetőpartnere Joós Andrea tudománykommunikációs szakember volt.

A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa szerint azzal tudunk magunkon segíteni a legtöbbet, hogy „hallgatunk a kezelőorvosokra”. Nagyon keveset tudunk a vírusról, a megfelelő protokollok még nem alakultak ki. „Ez nem olyan dolog, amit elintézünk egy-két tabival” – mondta.

Van a populációnak egy jól meghatározott rétege, akik súlyos kockázati csoportba sorolandók; ők a keringési panasszal rendelkezők, a túlsúlyosak, a cukorbetegek, és természetesen az életkorral nőnek a krónikus panaszoknak a száma, kiterjedtsége és mértéke. Azok is kockázati csoportba tartoznak, akik kisbabát várnak; részleges kutatások alapján az első és második trimeszterben lévőkre jelent komolyabb veszélyt a vírus, viszont a babába nem megy át. Az anyatejezést sem kell abbahagyni, mert nem ürítődik át az anyatejbe.

Hozzátette, azon túl, hogy nem tisztázottak a „nem ismerésből” fakadó kockázatok, a hosszútávú mellékhatások, a kórházba kerülési aránya a koronavírusnak a tízszerese az infuenzához képest, ami bármelyik fejlett ország egészségügyi kapacitását komolyan befolyásolhatja.

false

 

Screenshot/YouTube

 

Mutálódik

Kemenesi a beszélgetés során többször hangsúlyozta, hogy hallgatni kell az orvosokra, mert jelenleg nincs koronavírus elleni tabletta. Akinek jó a fizikuma, az immunrendszere, azok nagy százalékban megússzák a járványt, a kivételes eseteket genetikai faktorok határozzák meg.

Hozzátette, a járvány során a legtöbb ember nem fertőz meg másokat, viszont van egy kevés ember, akik sokakat képesek, ők a „szuperfertőzők” – a két csoport 80 - 20 százalékban oszlik meg. A koronavírus mutálódik, de nem lehet ezt az influenza mutálódásához hasonlítani, mert teljesen máshogy épül fel a két vírus. Ennek a vakcina szempontjából van jelentősége, viszont nem kell aggódni attól, hogy egy mutálódás esetén nem lesz oltóanyag, ugyanis amikor már rendelkezünk a megfelelő technológiával, akkor azt módosítani, átalakítani „nem egy olyan nagy dolog”.

Az újrafertőződésről azt mondta, jelenleg nincs megfelelő mennyiségű adatunk erről, mert például az is lehet, hogy a tünetmentes újrafertőződéseket nem ismerjük fel.

2021 a kilábalás éve

„A vakcina sosem arról szól, hogy mennyire erős és fiatal vagyok. Hanem, hogy ne adjam tovább a szomszéd néninek” – mondta Kemenesi, utalva ezzel arra, hogy amikor lesz elérhető oltóanyag, mindenki oltassa be magát. A vakcinagyártásról azt mondta, hogy egy jól dokumentált, transzparens folyamatról van szó, a közelmúltban felröppent hírek nagyon kedvezőek. Ha nem is ad egy oltóanyag olyan védelmet, hogy a vírus „lepattan” rólunk, de a segítségével át tudjuk vészelni a betegséget, ami önmagában is óriási dolog.

Leszögezte, ma már mindenhol ott a vírus, ahol ember van, ami azt jelenti, hogy velünk marad – az a kérdés, hogy miként. Elképzelhető, hogy „náthavírussá szelídül”, amennyiben a populáció hozzászokik. De az sem kizárt, hogy megmarad velünk jelenlegi formájában és akkor küzdenünk kell vele.

2021 a különböző oltóanyagokról és az egészségügyi kilábalásról szól majd, arról, hogy már meg tudjuk védeni a veszélyeztettebbeket, így kevesebben kerülnek kórházba. Reméli, hogy a mostani helyzetből tanul a társadalom, és például az influenza szezon során is fognak az emberek maszkot viselni.

Szerinte a mindennapokban is alkalmazkodni kell, például ha lehetőségünk van rá, akkor vásároljunk nagyobb tételekben, hogy ne kelljen mindennap boltba járni. Kemenesit kifejezetten felbosszantotta, ahogyan a „bulinegyedben” viselkedtek az emberek a korlátozásokat megelőző utolsó napon csak azért, hogy még egyszer kiszórakozzák magukat „A legtöbb, amit tehetünk, hogy vigyázunk egymásra. Ennyire egyszerű. Túl leszünk rajta, jó eséllyel jővőre” – mondta.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.