Drámaibb lehet a járványhelyzet konkrét intézkedések hiányában

Elég volt az utazási, szociális kapcsolattartási és mulatási hajlam meglódulása ahhoz, hogy az itthon „parázsló” vírusgócokból és néhány kedvelt (külföldi és belföldi) turistacélpontból kiindulva új erőre kapjon a járvány. Mivel mindez nem csupán Magyarországon következett be, szinte egész Európát érintő újabb járványhullámról beszélhetünk.

A második az új első

A második járványfázis hazai különlegessége leginkább abban áll, hogy immár láthatóvá vált a terjedés: a betegség nem elkülönült szektorokban (idősotthonok, kórházak stb.) terjed, hanem az „utcán”, nehezen körülhatárolható csoportokban és bárhol bárkitől elkapható a fertőzés. Hirtelen nagyon sokunk környezetében jelent meg a betegség, ami természetesen összefügg azzal, hogy mind többet tesztelnek – a napi PCR tesztek száma rekordokat dönt, és meglepően magas (megközelítette a napi 8 százalékot is) a pozitívra teszteltek aránya. Eközben a betegségben újonnan megfertőzöttek korösszetétele egyáltalán nem kvadrál a tavasszal tapasztaltakkal: most főleg életerős fiatalok kapják el a betegséget, míg tavasszal főleg idősek és krónikus betegek voltak veszélyben.

A májusban négy orvosegyetem által lefolytatott vizsgálat (ebből a szempontból az antitestek jelenlétét kutató szerológiai eredmények voltak relevánsak) már megállapította, hogy ha lefojtva is, de tavasszal is zajlott a járvány Magyarországon, csak épp kb. 50 ezer tavaszi vírusfertőzöttet, azaz a SARS-CoV-2 vírussal közeli érintkezésbe kerültek zömét nem tudták nyakon csípni, mert tünetek híján vagy csak enyhe tünetekkel nem kerültek a honi egészségügy és járványvédelem látókörébe. De hiába alacsonyabb most a súlyos esetek aránya, sőt, abszolút száma a diagnosztizált betegek között is (miközben a látencia továbbra is magas), akárcsak a kórházba kerülteké, hiába nem esnek most többen áldozatul, mint a járvány nyár eleji lecsengésének idején, valószínűleg mindez csupán ideiglenes állapot. (Pedig éppen ezekre hivatkozott Gulyás kancelláriaminiszter is, amikor arról beszélt, miért is felesleges újabb, a társas együttlétre, szociális érintkezésre vonatkozó, a gazdaságra is kiható szigorításokat bevezetni).

A járványügy honi befolyásos korifeusai (mint a témában sűrűn megnyilatkozó Merkely Béla SOTE-rektor és Szlávik János vezető infektológus), akárcsak a szegedi járványmatematikus csapat, vagy éppen a pécsi virológusok szinte egységben arra intettek az elmúlt hetekben, hogy a gondtalanul szórakozó, találkozó, nyaraló, sportoló fiatalok között terjedő vírus könnyen utat találhat a sérülékenyebb társadalmi csoportokba. Máris megjelent legalább egy fővárosi nyugdíjasotthonban (Kamaraerdei Úti Idősek Otthona) és sajnos valószínűtlen, hogy megállna az efféle intézmények kapujában.

Ezek ugyanazok

Látszólag a járvány a korábbiaktól eltérően viselkedik, így sokakban merült fel a kérdés: nem lehet, hogy ez a vírus egy újabb, mutálódott változata volna? Nos, az előzetes vizsgálatok szerint erről szó sincs, pontosan ugyanazok a vírustörzsek terjednek, mint tavasszal, ami valószínűvé teszi, hogy hamarosan ismét többen kerülhetnek kórházba. Noha egyelőre nem jelentek meg a régóta várt nagy hatékonyságú vírusellenes szerek, azért akadnak a polcokon a koronavírus ellen is jó arányban bevált készítmények, és bár nem mindenkin, de sokakon segítettek a betegségen átesettek vérplazmájának átömlesztésével is (a terápiás hatékonyság javulásával talán még kevésbé lehet szükség az óriási mennyiségben rendelkezésre álló lélegeztetőgépekre). Egyelőre a legígéretesebb vakcinajelöltek is a tesztelés fázisánál tartanak, így nem valószínű, hogy ebben a szezonban bevethetők lennének. Habár a bátrabb, az emberkísérletektől sem visszariadó országokban látszólag előbbre tartanak a vakcina-fejlesztéssel, korántsem biztos, hogy végül az ő szerük lesz a befutó.

A súlyos, akár kórházi kezelést is igénylő esetek viszonylag kisebb aránya sem szabad, hogy hamis illúziókat keltsen, elvégre több egybehangzó kutatási eredmény szerint a vírusnak bizonytalan ideig tartó, de esetleg maradandó utóhatásai is lehetnek, amelyek hosszú távon is kedvezőtlenül hathatnak a Covid-túlélők életminőségére. Amerikai és kínai vizsgálatok is megerősítik, hogy az eddig tünetmentesen gyógyultnak hitt betegek tüdejében is kimutathatók olyan károsodások, amelyeket korábban csak a súlyos Covid-megbetegedésen átesettek légzőszerveiben tapasztaltak. De még a sikeres vérplazmaprogramot kidolgozó magyar kutatók által folytatott vizsgálat is arra utal, hogy feltűnően magas a már papíron gyógyultak között a maradványtüneteket mutatók száma. Miközben a járvány kitörése óta eltelt viszonylag rövid idő miatt természetesen nem lehet száz százalékosan kijelenteni, hogy a vírus súlyos, maradandó idegrendszeri, vérrendszeri illetve légzőszervi szövődményekkel illetve utóhatásokkal jár, de az egyre gyűlő adatok fényében ezt a lehetőséget nem is lehet kizárni.

Az osztrák példa

Ausztria a nyilatkozatok szintjén legalábbis mindvégig zsinórmértékül szolgált a magyar kormányzat és a járványellenes védekezést vaskézzel irányító Orbán miniszterelnök számára – igaz, mindig is némi spéttel javasolta az ottani intézkedések követését. Nos, Sebastian Kurz osztrák kancellár már augusztus 13-án drámai szavakkal figyelmeztette az osztrák polgárokat a második járványhullám következményeire. Mivel Ausztriában is elérheti hamarosan az új fertőzöttek száma a napi ezret, a kancellár felszólította az ausztriai lakosokat, hogy minimalizálják a társas érintkezést, hordjanak szájat-orrot eltakaró maszkot (ami ott beltéri helyiségekben kötelező!) és gondosan tartsák be a magyarországinál szigorúbb korlátozásokat. Ausztriában szabadtéren 100, zárt térben maximum ötven fő részvételét engedélyezik (azért nagyrendezvények esetén, kellő távolságtartással ez felmehet több ezerre is). És a legfontosabb különbség: Ausztriában a kocsmákban is csak ülve lehet inni.

A szakértők szavai korántsem jutnak el minden társadalmi csoporthoz, pláne azokhoz, akik a nálunk is mind erősebb Covid-szkeptikus csoportba tartoznak. Pedig jobban tennék, ha hallgatnának a figyelmeztetésekre: a pécsi víruskutató csoport (Jakab Ferenc, Kemenesi Gábor és kutatótársaik) például a floridai forgatókönyv megismétlődésétől tart. Nyáron először ott is a fiatalok között terjedt, zömmel enyhe tünetekkel és alacsony volt a kórházba kerültek száma is. Majd 4-5 hét átfutás után, ahogy a vírus megfertőzte a megbetegedés következményeire érzékenyebb idősebb korcsoportokat, megnőtt a kórházak leterheltsége, majd ezt újabb pár hét késéssel követte a halálozási adatok megugrása is (és a helyzetet súlyosbíthatja a közben elkezdődött iskolaszezon).

Magyarországon is először az esetszám ugrott meg igen durván – az augusztus eleji napi néhány eset után szeptember második hetében már a 800-900-as napi adatok sem számítanak rendkívülinek. A kórházban ápoltak számán is látszik az emelkedő tendencia: augusztus végén még hatvan alatt volt az ápoltak száma, ez két hét alatt a négyszeresére nőtt. A járvány terjedésére jellemző, hogy már régen nem szorulunk vírusimportra, elvégre augusztusban is kb. 90 százalékban hazai forrásból terjedt a fertőzés. Röst Gergely járványmatematikus már augusztus végén figyelmeztetett arra, hogy rendkívüli módon megugrott az R reprodukciós szám, azaz egy fertőzött akár átlagosan 2,5 másik embernek is átadhatja a fertőzést. Ebből a szempontból nyilván megkésett és valamennyire okafogyott a kormányzat szeptember elsejétől bevezetett (gyakorlatát tekintve amúgy is következetlen) utazási korlátozása. Ezzel szemben a virológus és járványmatematikus szakértők is a kockázatos kontaktusok számának gyors, radikális csökkentésére és az egyéni tesztelések számának azonnali, további bővítésére (például a tünetmentes terjesztők körének felderítéséért) bíztatnak, lehetőség szerint ingyenes tesztekkel, az új fertőzések és kontaktok gyors elkülönítésére. (Eközben Rétvári Bence EMMI-államtitkár szerint kontaktkutatással és teszteléssel nem lehet küzdeni a járvány ellen). A szakemberek nem győzik hangsúlyozni a maszkhasználat kötelezővé tételét zárt helyeken – az egészségesek számára is! A kormányzat láthatóan még erősen gondolkodik azon, mely fontos lépéseket tegye magáévá, de mostanáig (a miniszterelnök legfrissebb nyilatkozatai alapján) nagyjából egyiket sem – egyelőre még a maszkhordás szankcionálását is inkább a fővárosi önkormányzat forszírozza. Még leginkább abban mutatkozik engedékenység, hogy ingyenessé teszik az influenzavédőoltást: a konkurens vírusfertőzések és vele a szervezet legyengülésének elkerülése kiiktat egy rizikófaktort és a vakcina esetleg jótékony lökést is adhat az immunrendszernek. Pedig ideje volna cselekedni, közeledik ugyanis a hideg időszak, amikor az emberek már csak kényszerűségből is zárt, többnyire rosszul szellőző terekbe kényszerülnek, márpedig itt a légzőrendszerből a legkülönbözőbb úton (és nem csak köhögéssel, de halkabb-hangosabb beszéddel, pláne énekléssel) feltörő vírus apró folyadékcseppecskékhez tapadva remekül terjed. Minderre rátesz a már teljes fordulatszámon pörgő iskolaszezon is – ezek alapján hamarosan akár a mostaninál sokkal drámaibb járványhelyzettel nézhetünk szembe.

A svéd példa

A második járványhullám alkalmából is azon vitatkoznak a szakértők, mennyire úszta meg eddig, illetve fogja megúszni a megbetegedés újbóli elharapózását Svédország, ahol tavasszal a többi európai államhoz képest többé-kevésbé szabadjára engedték a járványt. Annyi biztos, hogy szeptember első harmadáig itt (se abszolút számokban, sem arányában nézve) nem ugrott meg annyira a betegszám, pláne nem a halálozás, mint a mi régiónkban. Azért itt is várnánk még pár hetet az adatok értékeléséhez, vagy annak eldöntéséhez, működik-e valamiféle nyájimmunitás.