Elég volt az utazási, szociális kapcsolattartási és mulatási hajlam meglódulása ahhoz, hogy az itthon „parázsló” vírusgócokból és néhány kedvelt (külföldi és belföldi) turistacélpontból kiindulva új erőre kapjon a járvány. Mivel mindez nem csupán Magyarországon következett be, szinte egész Európát érintő újabb járványhullámról beszélhetünk.
A második az új első
A második járványfázis hazai különlegessége leginkább abban áll, hogy immár láthatóvá vált a terjedés: a betegség nem elkülönült szektorokban (idősotthonok, kórházak stb.) terjed, hanem az „utcán”, nehezen körülhatárolható csoportokban és bárhol bárkitől elkapható a fertőzés. Hirtelen nagyon sokunk környezetében jelent meg a betegség, ami természetesen összefügg azzal, hogy mind többet tesztelnek – a napi PCR tesztek száma rekordokat dönt, és meglepően magas (megközelítette a napi 8 százalékot is) a pozitívra teszteltek aránya. Eközben a betegségben újonnan megfertőzöttek korösszetétele egyáltalán nem kvadrál a tavasszal tapasztaltakkal: most főleg életerős fiatalok kapják el a betegséget, míg tavasszal főleg idősek és krónikus betegek voltak veszélyben.
A májusban négy orvosegyetem által lefolytatott vizsgálat (ebből a szempontból az antitestek jelenlétét kutató szerológiai eredmények voltak relevánsak) már megállapította, hogy ha lefojtva is, de tavasszal is zajlott a járvány Magyarországon, csak épp kb. 50 ezer tavaszi vírusfertőzöttet, azaz a SARS-CoV-2 vírussal közeli érintkezésbe kerültek zömét nem tudták nyakon csípni, mert tünetek híján vagy csak enyhe tünetekkel nem kerültek a honi egészségügy és járványvédelem látókörébe. De hiába alacsonyabb most a súlyos esetek aránya, sőt, abszolút száma a diagnosztizált betegek között is (miközben a látencia továbbra is magas), akárcsak a kórházba kerülteké, hiába nem esnek most többen áldozatul, mint a járvány nyár eleji lecsengésének idején, valószínűleg mindez csupán ideiglenes állapot. (Pedig éppen ezekre hivatkozott Gulyás kancelláriaminiszter is, amikor arról beszélt, miért is felesleges újabb, a társas együttlétre, szociális érintkezésre vonatkozó, a gazdaságra is kiható szigorításokat bevezetni).
A járványügy honi befolyásos korifeusai (mint a témában sűrűn megnyilatkozó Merkely Béla SOTE-rektor és Szlávik János vezető infektológus), akárcsak a szegedi járványmatematikus csapat, vagy éppen a pécsi virológusok szinte egységben arra intettek az elmúlt hetekben, hogy a gondtalanul szórakozó, találkozó, nyaraló, sportoló fiatalok között terjedő vírus könnyen utat találhat a sérülékenyebb társadalmi csoportokba. Máris megjelent legalább egy fővárosi nyugdíjasotthonban (Kamaraerdei Úti Idősek Otthona) és sajnos valószínűtlen, hogy megállna az efféle intézmények kapujában.
Ezek ugyanazok
Látszólag a járvány a korábbiaktól eltérően viselkedik, így sokakban merült fel a kérdés: nem lehet, hogy ez a vírus egy újabb, mutálódott változata volna? Nos, az előzetes vizsgálatok szerint erről szó sincs, pontosan ugyanazok a vírustörzsek terjednek, mint tavasszal, ami valószínűvé teszi, hogy hamarosan ismét többen kerülhetnek kórházba. Noha egyelőre nem jelentek meg a régóta várt nagy hatékonyságú vírusellenes szerek, azért akadnak a polcokon a koronavírus ellen is jó arányban bevált készítmények, és bár nem mindenkin, de sokakon segítettek a betegségen átesettek vérplazmájának átömlesztésével is (a terápiás hatékonyság javulásával talán még kevésbé lehet szükség az óriási mennyiségben rendelkezésre álló lélegeztetőgépekre). Egyelőre a legígéretesebb vakcinajelöltek is a tesztelés fázisánál tartanak, így nem valószínű, hogy ebben a szezonban bevethetők lennének. Habár a bátrabb, az emberkísérletektől sem visszariadó országokban látszólag előbbre tartanak a vakcina-fejlesztéssel, korántsem biztos, hogy végül az ő szerük lesz a befutó.
| ||
A súlyos, akár kórházi kezelést is igénylő esetek viszonylag kisebb aránya sem szabad, hogy hamis illúziókat keltsen, elvégre több egybehangzó kutatási eredmény szerint a vírusnak bizonytalan ideig tartó, de esetleg maradandó utóhatásai is lehetnek, amelyek hosszú távon is kedvezőtlenül hathatnak a Covid-túlélők életminőségére. Amerikai és kínai vizsgálatok is megerősítik, hogy az eddig tünetmentesen gyógyultnak hitt betegek tüdejében is kimutathatók olyan károsodások, amelyeket korábban csak a súlyos Covid-megbetegedésen átesettek légzőszerveiben tapasztaltak. De még a sikeres vérplazmaprogramot kidolgozó magyar kutatók által folytatott vizsgálat is arra utal, hogy feltűnően magas a már papíron gyógyultak között a maradványtüneteket mutatók száma. Miközben a járvány kitörése óta eltelt viszonylag rövid idő miatt természetesen nem lehet száz százalékosan kijelenteni, hogy a vírus súlyos, maradandó idegrendszeri, vérrendszeri illetve légzőszervi szövődményekkel illetve utóhatásokkal jár, de az egyre gyűlő adatok fényében ezt a lehetőséget nem is lehet kizárni.
| Az osztrák példa Ausztria a nyilatkozatok szintjén legalábbis mindvégig zsinórmértékül szolgált a magyar kormányzat és a járványellenes védekezést vaskézzel irányító Orbán miniszterelnök számára – igaz, mindig is némi spéttel javasolta az ottani intézkedések követését. Nos, Sebastian Kurz osztrák kancellár már augusztus 13-án drámai szavakkal figyelmeztette az osztrák polgárokat a második járványhullám következményeire. Mivel Ausztriában is elérheti hamarosan az új fertőzöttek száma a napi ezret, a kancellár felszólította az ausztriai lakosokat, hogy minimalizálják a társas érintkezést, hordjanak szájat-orrot eltakaró maszkot (ami ott beltéri helyiségekben kötelező!) és gondosan tartsák be a magyarországinál szigorúbb korlátozásokat. Ausztriában szabadtéren 100, zárt térben maximum ötven fő részvételét engedélyezik (azért nagyrendezvények esetén, kellő távolságtartással ez felmehet több ezerre is). És a legfontosabb különbség: Ausztriában a kocsmákban is csak ülve lehet inni. |
A szakértők szavai korántsem jutnak el minden társadalmi csoporthoz, pláne azokhoz, akik a nálunk is mind erősebb Covid-szkeptikus csoportba tartoznak. Pedig jobban tennék, ha hallgatnának a figyelmeztetésekre: a pécsi víruskutató csoport (Jakab Ferenc, Kemenesi Gábor és kutatótársaik) például a floridai forgatókönyv megismétlődésétől tart. Nyáron először ott is a fiatalok között terjedt, zömmel enyhe tünetekkel és alacsony volt a kórházba kerültek száma is. Majd 4-5 hét átfutás után, ahogy a vírus megfertőzte a megbetegedés következményeire érzékenyebb idősebb korcsoportokat, megnőtt a kórházak leterheltsége, majd ezt újabb pár hét késéssel követte a halálozási adatok megugrása is (és a helyzetet súlyosbíthatja a közben elkezdődött iskolaszezon).
| ||
Magyarországon is először az esetszám ugrott meg igen durván – az augusztus eleji napi néhány eset után szeptember második hetében már a 800-900-as napi adatok sem számítanak rendkívülinek. A kórházban ápoltak számán is látszik az emelkedő tendencia: augusztus végén még hatvan alatt volt az ápoltak száma, ez két hét alatt a négyszeresére nőtt. A járvány terjedésére jellemző, hogy már régen nem szorulunk vírusimportra, elvégre augusztusban is kb. 90 százalékban hazai forrásból terjedt a fertőzés. Röst Gergely járványmatematikus már augusztus végén figyelmeztetett arra, hogy rendkívüli módon megugrott az R reprodukciós szám, azaz egy fertőzött akár átlagosan 2,5 másik embernek is átadhatja a fertőzést. Ebből a szempontból nyilván megkésett és valamennyire okafogyott a kormányzat szeptember elsejétől bevezetett (gyakorlatát tekintve amúgy is következetlen) utazási korlátozása. Ezzel szemben a virológus és járványmatematikus szakértők is a kockázatos kontaktusok számának gyors, radikális csökkentésére és az egyéni tesztelések számának azonnali, további bővítésére (például a tünetmentes terjesztők körének felderítéséért) bíztatnak, lehetőség szerint ingyenes tesztekkel, az új fertőzések és kontaktok gyors elkülönítésére. (Eközben Rétvári Bence EMMI-államtitkár szerint kontaktkutatással és teszteléssel nem lehet küzdeni a járvány ellen). A szakemberek nem győzik hangsúlyozni a maszkhasználat kötelezővé tételét zárt helyeken – az egészségesek számára is! A kormányzat láthatóan még erősen gondolkodik azon, mely fontos lépéseket tegye magáévá, de mostanáig (a miniszterelnök legfrissebb nyilatkozatai alapján) nagyjából egyiket sem – egyelőre még a maszkhordás szankcionálását is inkább a fővárosi önkormányzat forszírozza. Még leginkább abban mutatkozik engedékenység, hogy ingyenessé teszik az influenzavédőoltást: a konkurens vírusfertőzések és vele a szervezet legyengülésének elkerülése kiiktat egy rizikófaktort és a vakcina esetleg jótékony lökést is adhat az immunrendszernek. Pedig ideje volna cselekedni, közeledik ugyanis a hideg időszak, amikor az emberek már csak kényszerűségből is zárt, többnyire rosszul szellőző terekbe kényszerülnek, márpedig itt a légzőrendszerből a legkülönbözőbb úton (és nem csak köhögéssel, de halkabb-hangosabb beszéddel, pláne énekléssel) feltörő vírus apró folyadékcseppecskékhez tapadva remekül terjed. Minderre rátesz a már teljes fordulatszámon pörgő iskolaszezon is – ezek alapján hamarosan akár a mostaninál sokkal drámaibb járványhelyzettel nézhetünk szembe.
| A svéd példa A második járványhullám alkalmából is azon vitatkoznak a szakértők, mennyire úszta meg eddig, illetve fogja megúszni a megbetegedés újbóli elharapózását Svédország, ahol tavasszal a többi európai államhoz képest többé-kevésbé szabadjára engedték a járványt. Annyi biztos, hogy szeptember első harmadáig itt (se abszolút számokban, sem arányában nézve) nem ugrott meg annyira a betegszám, pláne nem a halálozás, mint a mi régiónkban. Azért itt is várnánk még pár hetet az adatok értékeléséhez, vagy annak eldöntéséhez, működik-e valamiféle nyájimmunitás. |
_focuspoint_70x70.jpg?key=419e3a4ca0f47a46565622c016fe2bd9)
