Most már mindkét sarkvidéken van nanoműanyag-szennyezés

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. január 22.

Katasztrófa

A nanorészecskék kisebbek és mérgezőbbek, mint a mikroműanyagok.

Először mutattak ki nanoműanyag-szennyezést mindkét sarkvidéken, ami azt jelzi, hogy az apró szennyező részecskék az egész Földön elterjedtek - írta meg a The Guardian.

 A nanorészecskék kisebbek és mérgezőbbek, mint a mikroműanyagok, amelyeket már korábban megtaláltak világszerte.

 A Grönlandot borító jégből származó minta elemzése kimutatta, hogy a nanoműanyagok legalább 50 éve szennyezik ezt a térséget. Az azonban még a kutatókat is meglepte, hogy a szennyező részecskék negyede járműgumikból származott.

A nanorészecskék nagyon könnyűek, és valószínűleg az észak-amerikai és ázsiai városokból fújja őket a szél Grönlandra. Az antarktiszi McMurdo-szoros tengeri jegében talált nanoműanyagokat pedig az óceáni áramlatok szállíthatták a Déli-sarkra.

 A műanyagok is a bolygót mérgező vegyi szennyezőanyagok közé tartoznak. A globális vegyi szennyezés pedig már meghaladta az emberiség számára biztonságos határértéket. A szennyező műanyagrészecskéket a Mount Everest csúcsától az óceánok mélyéig mindenütt megtalálták. Egy közelmúltban készült tanulmány szerint a szervezetbe bejutó műanyagrészecskék károsítják az emberi sejteket.

Dusan Materic, az Utrechti Egyetem munkatársa, az új kutatás vezetője elmondta: "a Déli- és az Északi-sarkvidéken is kimutattunk nanoműanyagokat. Ez azért nagyon fontos fejlemény, mert a nanoműanyagok a mikroműanyagokhoz képest toxikológiailag nagyon aktívak".

 Grönlandon 14 méter mélységből vettek mintát a jégből, ebből a jégmagból az 1965-ig visszanyúló hóesés rétegeit lehet megfigyelni. "Számomra nem az volt a meglepetés, hogy ott nanoműanyagokat mutattunk ki, hanem az, hogy a magban mindenütt ott volt. Vagyis miközben a nanoműanyagot új szennyezőanyagnak tekintik, valójában már évtizedek óta ott van" - magyarázta a tudós.

A sarkvidéki jégben már korábban is találtak mikroműanyagokat, Materic csoportja pedig új módszereket fejlesztett ki a szennyezés észlelésére, és így sikerült a sokkal kisebb nanorészecskéket is elemezniük. Korábbi kutatások már felvetették, hogy a gumiabroncsokból származó szennyezés az óceánba kerülő mikroműanyagok egyik fő forrása, az új kutatás pedig igazolta ezt.

Az Environmental Research című folyóiratban publikált új tanulmány szerint a grönlandi jégben 13 nanogramm nanoműanyagot találtak milliliterenként, az antarktiszi jégben viszont négyszer többet. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tengeri jég kialakulása koncentrálja a részecskéket.

Grönlandon a nanoműanyagok fele polietilén volt, amelyet eldobható műanyagzacskókhoz és csomagolásokhoz használnak, negyede gumiabroncs-részecske volt, ötöde pedig polietilén-tereftalát (PET), amelyet palackok és ruházati cikkek készítéséhez használnak.

 Az antarktiszi jégben talált nanoműanyagok fele szintén polietilén volt. A második leggyakoribb műanyagrészecske pedig a polipropilén volt. A lakott területektől messze fekvő Antarktiszon nem találtak gumiabroncs-részecskéket.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nanoműanyagoknak különböző káros hatásai vannak a szervezetre: a nanoműanyag az emberi szervezetben citotoxicitást (a sejtek mérgezését) és gyulladást is okozhat.

Materic szerint a kutatásnak ebben a korai stádiumában még nem lehet komoly következtetéseket levonni, de az eddigi vizsgálatokból úgy tűnik, nagy problémával állunk szemben, hogy pontosan milyen naggyal, azt azonban egyelőre nem lehet tudni.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.