A két héttel ezelőtti szerbiai választásokon pártjával (Szerb Haladó Párt, SNS) majd’ háromnegyedes győzelmet arató Alexandar Vučić elnök csak két régióban nem tekinthette magát győztesnek.
A dél-szerbiai albán városokban nem meglepő a veresége, a bosnyák többségű Szandzsákban annál inkább.
A korábban elhanyagolt régióban több jelentős infrastrukturális fejlesztés történt az elmúlt években. Igaz, elsősorban úgy, hogy török cégek tucatjait engedték itt beruházni. Utak, mecsetek épültek.
Az egészségügy azonban elhanyagolt maradt. Nem csoda, hogy a napokban látványosan omlott össze. A régió sokáig az ország legjobb mutatóival bírt a koronavírus terén. Persze a hivatalos állami statisztikák (napi 250 körüli új beteg és 4-5 elhunyt) és a valóság viszonya tekintetében erősek a kételyek – mindenesetre mostanában úgy tűnik, elszabadult a pokol.
Ha csak az egészségügyi intézmény-betegszám relációt nézzük, mindössze néhány nap alatt a tavaszi észak-olaszországi helyzethez hasonló viszonyok alakultak ki. A helyzetet nehezíti, hogy az egészségügyi infrastruktúra a magyarhoz hasonlóan amortizált. Az épületek omladoznak, a személyzet elvándorol. A társadalmi robbanás borítékolható volt.
Novi Pazar, Tutin és Sjenica kórházai megteltek: betegek a folyosókon, ágyakon, szivacsokon, minden négyzetméteren. A gyógyszerellátás akadozik, az oxigén kevés, s hozzá a lélegeztető gép még kevesebb.
A Kínából nagy állami csinnadrattával érkezett készülékek nagy része nem működik.
Ráadásul, ahogy az várható volt, a személyzet is megbetegedett. Húsz orvos és még több ápoló esett ki a munkából, a Novi Pazar-i kórház igazgatóját súlyos állapotban a napokban szállították Belgrádba. A kieső munkaerő pótlására Kragujevacból érkező szerb egészségügyi személyzettel fizikai inzultusig jutó konfliktus alakult ki.
A napokban itt járt a szerb miniszterelnök asszony. Ana Brnabić kedélyt hűteni jött. Meglátogatta a Novi Pazar-i és tutini kórházakat és fake newsnak minősítette a szörnyű egészségügyi állapotokról szóló híreszteléseket. A szandzsáki kórházakat németországi szintű intézményeknek nevezte. Ez a kijelentés – bárkit is kérdeztem az itteniek közül – nehezen feleltethető meg a valóságnak.
Helyi források szerint az elmúlt héten százan haltak meg a vírus következtében, sokan otthon, de még a kórházakban elhunytak közül sem jutott mindenkinek korábban teszt. A hivatalos statisztikák, melyek szerint országosan naponta 4-5 haláleset történik, persze nem csak a hiányos diagnosztika miatt nem fedik a valóságot. És az áldozatok nem csak idősek. Tutinban egy családból néhány nap leforgása alatt az anya, az apa és a lánygyermek is meghalt, míg a két fiú továbbra is súlyos állapotban van kórházban.
A hét elején a régió legbefolyásosabb személyisége, korábban a helyi főmufti, most akadémikus és belgrádi Skupština-képviselő, Muamer Zukorlić jelentette be, hogy ő is koronavírusos. A lakosság csak lassan fogta fel a helyzet súlyosságát: most viszont már mindenki figyel; még a kávézók, éttermek teraszán harminc fokban is bőrdzsekiben-napszemüvegben széles gesztusokkal világot magyarázó macsók nyakában is ott a maszk.
Kevés a kivétel. Egy kávézóban időzve – a social distance-t tartva – látom: a sétálóutcában egy férfi hirtelen mozdulattal állít meg egy öreg partizán-fílinges polgárt: bátyám, hol a maszk? A bácsi méltatlankodik; szeméből látom, ő talán még Titótól kapott biztatást mindenféle félelmek elűzésére. A fasiszták is megkeserülték, a vírus is meg fogja. De idősek alig vannak az utcákon.
A bazárban is csak néhányan lézengenek,
este nyolckor bezárnak a boltok, kihal a város. Nyomasztó.
A központi állami szervek hiányosságát a helyi vallási entitás, a Szandzsáki Iszlám Közösség igyekszik pótolni. Társadalmi befolyása ugyan nagy, anyagi lehetőségei azonban korlátozottak. Mindenesetre bejelentették: a koronavírusban elhunytak ingyenes temetést kapnak. Helyi egyetemi kollégám kétségbeesett arcot vágott, amikor ezt a hírt meghallottuk.
S miközben
Belgrád nem nagyon mozdul,
sorra jelentkeznek a hittestvéri donorok. Törökország orvosokat küldene (pénzt a jarvány kezdete óta utal), engedélyre vár, a boszniai iszlám közösség gyógyszert küld és ötvenezer eurót, a szandzsáki helyzet immár a közel-keleti médiában is megjelent.
Az eszkalació közepette érződik a társadalmi együttműködés. Most már látják: talán nem kellett volna ezrével részt venni a választási kampányrendezvényeken. Ahol az említett Zukorlić is serényen jattolt mindenkivel a győzelem érdekében. Sikeresen. Az igazi győzelem azonban még odébb van.
