Összeomlott a híres Darwin-boltív a Galápagos-szigeteken

  • narancs.hu
  • 2021. május 18.

Katasztrófa

A természetes erózió miatt a kőhídból csak a két tartóoszlop maradt meg.

Természetes erózió miatt összeomlott a Galápagos-szigetek híres sziklaképződménye, a Darwin-boltív - jelentette be hétfőn az ecuadori környezetvédelmi minisztérium.

A minisztérium által közzétett fotókon látható, hogy a lenyűgöző természetes "kőhídból" mindössze a két tartóoszlop maradt meg. A sziklaomlásban nem sérült meg senki.

A Darwin-sziget központjától egy kilométerre található tengerparti sziklaképződmény környékét búvárok a földkerekség legjobb merülőhelyének tartják, ahol ritka, különleges tengeri élőlényeket lehet látni, köztük cetcápákat, tengeri teknősöket, delfineket, sokféle egzotikus halat.

 

 
Ilyen volt...
Forrás: Wikipedia

A boltív mágnesként vonzza a turistákat is, de a szárazföld felől nem (volt) látogatható a szigorú természetvédelmi szabályok miatt.

A sziklaboltívet Charles Darwinról, a híres angol biológusról nevezték el, aki a 19. században a csendes-óceáni szigetcsoporton tanulmányozta a pintyek életét. A tudóst e megfigyelései is segítették evolúciós elmélete megalkotásában.

 

 
 
...ilyen lett
Forrás: Ecuadori Környezetvédelmi Minisztérium Facebook-oldala

 Az Ecuadortól 1000 kilométerre található szigetcsoportnak egyedülálló az élővilága, sehol másutt nem láthatók fajok élnek rajta. A 13 nagyobb és 6 kisebb szigetből, 42 szigetecskéből és csaknem 200 sziklából álló szigetcsoport 1978 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján is.

Galápagos négy nagyobb szigetét 30 ezer ember lakja.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.