38. Magyar Filmszemle: Cinema veríték

  • Dercsényi Dávid
  • 2007. február 8.

Képzőművészet

Téblábolok a Mammutban, amikor a moziszinten egy fröccsöntött bocca della veritába botlok, a római eredeti kiköpött mása plasztikból, az alján négy gombbal: polski, deutsch, magyar, english.
Nem értem, ezek szerint négy nyelven harapja le a kezünket a szerkezet, ha hazudunk?

Mindegy, a hely szelleméhez igazodván elindulok a 38. Magyar Filmszemle dokumentumfilm-szekciója felé. Persze, itt korrekt dolgokat lát az ember, igaz, nem sokkal később egy kerekasztal-beszélgetésen valaki arról beszél, hogy ha a dokufilmrendezők nem tanulják meg a tévés szabályokat, vagyis hogy huszonöt percben el kell tudni mondani a történetet, esélyük sincs a képernyőre kerülésre.

Beszélek pár rendezővel, készségesek, szívesen állnak kötélnek, látszik, hogy a doku a szegény rokon a magyar filmgyártásban - az egésznek van egy rossz mellékíze. Ugyanakkor pl. Szobolits Béla filmje egy olyan történetet mesél el - Szűcs Sándor válogatott futballista és Kovács Erzsi énekesnő tragikus szerelmét -, amiből egy hatalmas játékfilmet lehetne csinálni. Kisfaludy András, a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesületének (MADE) elnöke aztán elmondja: a teljes MMK-költségvetésből (tavaly 6,2, idén 4,7 milliárd forint) az idén 180 millió jut dokumentumfilmekre, amiből azért 50 milliót

az MMK visszatart

a normatív támogatásra való átállás miatt. Tavaly ez a pénz nettó volt 180 millió, ebből kb. 50 dokumentumfilm készült, ami átlag 3-5 millió forintos keretet jelent (csak egy film tisztességes vágása kb. egymillióba kerül). A MADE és a dokumentaristák szerint az MMK eljárása gyakorlatilag megszegi a filmtörvény vonatkozó előírásait.

Hogy egy kicsit feldobjam a hangulatomat, benézek a filmes szakmai programok némelyikébe, egymást érik a tanácskozások, ötletelések, kupaktanácsok. Egy sereg probléma vár megoldásra, s bár messze még a digitális televíziózás indulása (2012), addig illene kidolgozni egy kulturális stratégiát, rendezni az archívumok kérdését, átgondolni a megváltozó médiafogyasztási szokásokat (például az átállás után igen valószínű, hogy tematikus csatornák indulnak, s ezek között lehetne pl. egy dokumentarista is.)

Az országban számos helyre nem jutnak el a filmek, mert ahol nincs mozi, ott nincs film, holott ma már egyrészt az internet segítségével is lehetne orvosolni ezt a kérdést, másrészt a regionális tévékkel, határokon átnyúló együttműködésekkel is lehetne operálni. Eközben a magyar filmet gyakorlatilag nem lehet eladni külföldön, hiába vagyunk erősek a fesztiválszereplésben (a 12 A kategóriás fesztivál mindegyikén szerepelt magyar alkotás, Cannes-ban négy is, amire húsz éve nem volt példa) technikailag, gazdaságilag nincs kialakult rendszer a magyar filmek eladására, ami azért érdekes. Ráadásul produceri szinten még mindig túl amatőr a magyar film, ecseteli Petrányi Viktória, a Mundruczó-filmek producere, hiányzik az a finommechanika, az a jól összehangolt jogi-pénzügyi-szervezési háttér, aminek a megteremtése most rengeteg erőt, energiát vesz el a tulajdonképpeni érdemi munkától.

Ugyanakkor az MMK bejelenti a négyéves finanszírozási keret létrejöttét, ami tervezhető jövőt jelent a filmeseknek, igaz, az idei év rögtön 30 százalékos eséssel indul, s az összeg négy év alatt éri el a mai szintet. Amúgy a számok örvendetesek: 17 versenyfilm van a programban (41 pályázó közül), a tavaly elkészült 34 film 12 milliárd forintból gazdálkodhatott, az előző évi 33 film/7 milliárd aránnyal szemben. Ebből kiemelkedik Kamondi Zoltán filmje, a Dolina a maga egymilliárd forintos költségvetésével, melynek fő oka a díszlet-látvány (kb. 300 millió), illetve a logisztika volt, de a nagy koprodukciónak is van árdrágító hatása.

Örvendetes, hogy a 12 milliárdnak csak kevesebb mint fele állami pénz (beleszámítva az adókedvezményt is). De az is igaz, hogy a tavalyi kimagasló filmtermést erősen ösztönözte az '56-os jubileum.

Kiderül, hogy a Bertók Lajos tragikus halála miatt félbeszakadt, sokáig teljes létbizonytalanságban lévő Mundruczó-film, a Delta főszereplője Lajkó Félix lesz. Az eddigi anyagot

lényegében eldobják,

a filmnek új története lesz, de a helyszín marad a Duna-delta. A film anyagi háttere szilárd maradt, sőt új partnerek is csatlakoztak a produkcióhoz, de a biztosítási pénzek nem teljes kifizetése miatt a produkció karcsúsítani kényszerült a költségvetésen.

Ezen a szemlén amúgy kevesebb a fiatal, nincs egykori Simó-osztály, s több generáció is készíthetett filmet, úgyhogy Elek Judittól Szőke Andráson, Maár Gyulán át Iván és Igor Buharovig tart a választék. Sokan a két nagyágyú (Kamondi-Szász) csatáját várják. Egyre sűrűsödik a tömeg, pótelőadást pótelőadásra kell szervezni (vasárnap estig 40 pótelőadás, 38 ezer eladott jegy); ahogy ez minden évben lenni szokott, sok helyütt a lépcsőn is ülnek. Megy a találgatás, ki az esélyes, ki okozott meglepetést, az elsőfilmes Bogdán Árpád Boldog új élete az egyik, amely egy szociális perifériáról származó fiú "így jöttem" története, és Bollók Csaba Iszka utazása a másik, ez a film a bányavidéken élő gyerekek nehéz, kemény életéről tudósít.

Ugyanakkor a kritikusi mezőny megosztott, túl sok a gyenge film, a rossz forgatókönyv, az összecsapott munka. Túl kevés a rendesen öszszerakott, korrekt műfaji film, túl sok a szerzői mozi - az idén először a zsűri is két fődíjat ad ki, ezzel is jelezvén a műfaji (régebben közönségfilm) különállását és létjogosultságát.

Megállok a bocca della veritá előtt, aztán felfedezek egy kis cetlit a gépen: Rossz. Van isten.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.