Kiállítás

A határtalan határai

Határtalan design 2018
szerző
Götz Eszter
publikálva
2018/26. (06. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szigeti Szilvia textildizájner és Radnóti Tamás belsőépítész 2004-ben szervezték meg az első madeinhungary kiállítást, akkor még a Műcsarnokban évi rendszerességgel bemutatkozó Lakástrend részeként és annak támogatásával, hogy a szakma kereteiből kilépve, a nagyközönség elé vigyenek egy válogatást a kortárs hazai dizájnerek munkáiból. Háttérintézmény nélküli, független szakmai kezdeményezésként indították a projektet, és azóta is viszik.

A madeinhungary – többszörös névváltással – elszántan virágzik, az idei bemutató már a tizenharmadik a sorban. A magyar dizájnerekhez 2012-től a visegrádi országok tervezői is csatlakoztak, majd más európai régiókból is meghívtak egy-egy csapatot. Így formálódott az immár évek óta Határtalan design címet viselő összeállítás, s az idén kilenc ország több mint száz tervezőjétől mutat be tárgyakat az Új Budapest Galériában.

A vállalkozás figyelemre és elismerésre méltó. Részint azért, mert a hazai dizájnt támogató intézményrendszer meglehetősen ingatag, az üzleti szféra még mindig nem találta meg a dizájnban azt a potenciált, amit a lengyel, német, osztrák, cseh vagy szlovén gazdasági szereplők már régen felfedeztek. Évek óta zajlik a szemünk előtt egy ígéretes művészeti ág és mögötte egy szakma kétségbeesett szélmalomharca, az önmenedzselésben felőrlődő vagy jobban működő országokba menekülő tehetségekkel, de alig észlelünk elmozdulást a holtpontról. A Határtalan design évről évre megrendezett kiállítása, a tervezők munkájának összekapcsolása a közönséggel – közvetlen, azaz nem a Design Hét vagy az Iparművészeti Múzeum kereteihez igazodva – azonban nem csak ennek fényében egyedülálló eredmény. Szigeti Szilviáék jó kézzel, magabiztosan építik a kapcsolatokat, és a megfelelő partnereket vonják be, így a kiállítások évről évre mindig valamilyen új aspektussal gazdagodnak – az idén például a tárgyfotográfia margóra szorult műfaját is behozták, ami feldobta a galéria tagolatlan tereiben kissé fantáziátlanul elhelyezett tárgycsoportok összképét.

Az idei mustra a visegrádi országok mellett szélesebben értelmezi a régiót, némi betekintést adva az osztrák, a svájci, a német, a szlovén és a román dizájnba is. Azt gondolnánk, Svájctól Romániáig igen tág spektrumon mozog a tárgykultúra, ehhez képest a kiállítás nagy meglepetése, hogy nem olyan nagy a különbség: a német, osztrák, svájci tervezők nagyon hasonló gondolatok mentén haladnak, mint az egykor vasfüggöny mögé szorított országokból érkező kollégáik. A nagyobb összefüggések megteremtése így nem csupán ésszerű és megfelel a művészeti ág karakterének, de arra is rámutat, hogy a dizájn valóban nem ismeri a földrajzi határokat, azaz a kiállítás címe – legalábbis ebben az értelemben – hiteles. És körbejárva a Bálna emeleti termeit, tényleg lenyűgöző a sokféleség. Az ötvenes évek hangulatától a minimalizmusig, a klasszikus dizájn inspirálta formáktól a házi barkácson át az újrahasznosításig a legváltozatosabb irányzatokkal találkozunk. Van itt lapra szerelhető és házilag összerakható szék és asztal, préselt fahulladékból készült bútorlap, keskeny lábakra helyezett aszimmetrikus bútorkompozíció, elegáns és egyszerű, kifinomult és harsány, sorozatgyártásban előállított termék, illetve kis szériás vagy egyedi tárgy. A tervezők jó része a fiatalabb korosztályhoz tartozik, ennek megfelelően sokféle kísérletező út is teret kapott, merészebb szín-, forma- és stílusvariációk, anyagpárosítások, technológiai újdonságok. Megkapó például az az irány, amelyik a kézi kötést ötvözi a bútorokkal, mint a német Monika Brückner bárszékeinél vagy a szlovén Oloop szociális projektjénél, utóbbi a Szlovéniába menekült, munkához nem jutott idősebb nők kézimunkáit vonta be a kortárs dizájn világába. Az osztrák Suzanne Honza is egyfajta integrációs dizájn felé halad a német és török kézmű­vesekkel közösen kialakított, ultrakönnyű, speciális technológiával készített ülőbútor megalkotá­sával.

A magyar tervezők gazdag változatosságot képviselnek az összeállításban, Baróthy Anna míves üveg térelválasztóitól Bogár Máté izgalmas vonalvezetésű bútorain, Albert Virág és Pongrácz Farkas, Ungár Fanni és Juhász Ádám egyedi lámpatestein át Vági Flóra és Fekete Fruzsina organikus ékszer-kompozícióiig látványos és fantáziadús termékekkel találkozhatunk. A kiállítás legnagyobb szenzációja a külön egységbe rendezett ékszerkollekció, amely most a pozsonyi képzőművészeti és dizájnakadémia S+M+L_XL ötvös- és ékszertervező műhelyének munkáival együtt külön egységet alkot. Ebben a részben jelenik meg a legtöbb innovatív gondolat, látványosan leképezve az ékszertervezés mai útjait a különleges anyagokkal, felületi hatásokkal és meglepő analógiák megidézésével, egészen a test és az ékszer viszonyának újragondolásáig.

Ami a kiállításon megjelenik, az valóban gazdag, aktuális és hiteles. A címben fölvetett fogalom, a határtalanság azonban korlátok közé szorul azzal, amit nem látunk itt. Valójában a dizájn egy szeletét kapja a néző, ami nagyjából megegyezik a lakáskultúrával – bár az idei anyagban az ékszerek és a tárgyfotók „mint vendég” helyzetbe hozása kissé tágítja a keretet. De alapvetően mégiscsak egy igen szűken értelmezett di­zájn­ról kapunk képet, ami nyilván a Lakástrendhez való kezdeti kapcsolódásból származik. Ideje kilépni onnan, és felmutatni a dizájn valódi helyét, mert erre a szakmának és a közönségnek egyaránt nagy szüksége van.

A kiállítás megtekinthető augusztus 26-ig az Új Budapest Galériában (Budapest IX., Fővám tér 11–12.)

szerző
Götz Eszter
publikálva
2018/26. (06. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...