rés a présen

A könnyek szálait kicsomózni

Garami Richárd képzőművész

  • rés a présen
  • 2012. június 30.

Képzőművészet

rés a présen: Hogyan lettél vándorfotográfus, aztán intermédia-művész?

Garami Richárd: Szerencsém volt, hogy találkoztam Zalka Imrével egy elképesztő Mediawave-zárónapon. Fotósként dolgoztam akkoriban, Imréről legendás történeteket hallottam Székesfehérváron, több közvetett, múltbeli párhuzam kötött már minket össze ismeretlenül is. Hamar a segédjének álltam - ő kért fel, ami megtiszteltetés volt -, több évig dolgozhattam vele, és tömény szakmai, de leginkább emberilényegitkaptam tőle a közös lakóautós kalandjaink során. Képzőművészettel 1997 óta foglalkozom, hat évig felvételiztem a képzőre, médiaművészként végeztem, most épp a doktorin tanulok.

rap: Fehérvári művésznek tartod magad?

GR: Bár Budapesten élek több mint tíz éve, de a fehérvári gyökerek erősek, nemcsak azért, mert ott nőttem fel, de azért is, mert érzékeny vagyok a város kulturális atmoszférájára. Hosszú évekig voltam alapítóként aktív tagja két egyesületnek is, melyek underground szellemiségben működtek vagy alternatív helyszíneken megjelenő kulturális bázisokat hoztak létre a nagy fehérvári űrben. Természetesen volt bohém és tápláló a város, ám az idők során rengeteg minden porba hullott és felőrlődött mindebből, az ott élő barátaimnak, pályatársaknak és általában a kultúra fogyasztóinak néha kivételes megpróbáltatásokon kell átesniük. Mindig fontosak voltak a nem hivatalos megnyilvánulások is, így nem csak a megszokott múzeumi vagy galériakörnyezetben találkozhatnak a dolgaimmal a látogatók. Van, hogy egy jobb sorsra érdemes gyárépületben vagy épp egy belvárosi kirakatban.

rap: Mit kell tudni a Kirakatgaléria projektről?

GR: Varga Gábor Farkassal közös ötletünk; 2007 óta foglalkozunk a Fresh Window Kirakatgaléria projekttel, aminek előzményeit meg az életét afreshwindow.b13.hu/ oldalon található blog mutatja be. Egy kortárs művészeti kertként tekintünk a térre, amit gondozhatunk.Több vendégművész rendezett be itt kirakatot, javarészt a fenntartható társadalom és környezetünk témáit érintve. Nagy előny, hogy a kirakati installációk éjjel-nappal látogathatók, azok is beleakadnak a vizuális és tartalmi hálóba, akik esetleg el sem merészkednek egy kiállítótérbe. Hatása kiszámíthatatlan, tehát fontos. Visszajelzések persze a szűk szakmai körből érkeznek, de soha nem lehet felmérni, mit tud okozni egy-egy - gyakorlatilag az utcán megjelenő, kizökkentő, furcsa - installáció. Ahogy egy plakát, képes bevésődni és formálni.

rap: Jelenleg milyen kiállítás látható a Koch László utca 8. alatt található székesfehérvári kirakatban?

GR: "A könnyező kultúrafogyasztó arcképe" napi huszonnégy órában.A mű egyaránt reflektál a szűkebb (város, ország, aktuális kultúrpolitikai problémák) és tágabb értelemben egyaránt érzékelhető, nem szezonális társadalmi, kulturális kérdésekre. A tárgy képi összetevője esetében a minimális festészeti eszközökkel megoldott háttér zöldje a film- és videotechnikában is alkalmazott ún. greenbox hátterének színét idézi.Gondolatban bármilyen hátteret elképzelhetünk a fekete sziluettként megjelenő portré mögött.Az ábrázolás igyekezett minél tágabb teret adni arra vonatkozólag, hogy kit is jelenít meg.Az arckép titokzatos tulajdonsága, hogynem ismerjük a korát, nemét, nemi identitását stb. A könnyeket a padlósíkon elhelyezett két laboreszköz fogja fel praktikusan, így azokat összegyűjtve, konzerválva csodatévő szerként tovább hasznosíthatjuk. A múzeumok éjszakáján hozzá lehet jutni egy könnyosztás keretében például. Peer Krisztián, Garaczi Laci és Czinki Ferenc meg a veszprémi Teleszterion színházi műhely, így együtt és más művek társaságában fejtünk fel meg csomózunk szálakat a kultúra szövetében.

rap: Milyen kiállítás lesz a következő az ablakban?

GR: Borsos Lőrinc:Wonder construction című installációja készül el a múzeumok éjszakájára. Ütős lesz.

rap: Hol máshol lehet találkozni veled és a munkáiddal?

GR: Több műfajban dolgozom, többek közt báb- és játéktervezőként is, képzőművészként időszakosan jelenek meg munkákkal. Legközelebb a debreceni Modem előtt avatjuk majd egy furcsa bicajtárolómat.Még nem tudom pontosan az idejét, készül. Ez egy plasztikai alkotás is, benne van egy török-magyar szimbolikus békemeccs, öregfiúk a játékosok pocakkal - ezek a figurák műgyantából lesznek, a többi meg reciklált bicajalkatrészekből. A régi játszótéri mászókák harsány zománc-vas esztétikája dübörög benne.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.