rés a présen: Hogyan lettél vándorfotográfus, aztán intermédia-művész?
Garami Richárd: Szerencsém volt, hogy találkoztam Zalka Imrével egy elképesztő Mediawave-zárónapon. Fotósként dolgoztam akkoriban, Imréről legendás történeteket hallottam Székesfehérváron, több közvetett, múltbeli párhuzam kötött már minket össze ismeretlenül is. Hamar a segédjének álltam - ő kért fel, ami megtiszteltetés volt -, több évig dolgozhattam vele, és tömény szakmai, de leginkább emberilényegitkaptam tőle a közös lakóautós kalandjaink során. Képzőművészettel 1997 óta foglalkozom, hat évig felvételiztem a képzőre, médiaművészként végeztem, most épp a doktorin tanulok.
rap: Fehérvári művésznek tartod magad?
GR: Bár Budapesten élek több mint tíz éve, de a fehérvári gyökerek erősek, nemcsak azért, mert ott nőttem fel, de azért is, mert érzékeny vagyok a város kulturális atmoszférájára. Hosszú évekig voltam alapítóként aktív tagja két egyesületnek is, melyek underground szellemiségben működtek vagy alternatív helyszíneken megjelenő kulturális bázisokat hoztak létre a nagy fehérvári űrben. Természetesen volt bohém és tápláló a város, ám az idők során rengeteg minden porba hullott és felőrlődött mindebből, az ott élő barátaimnak, pályatársaknak és általában a kultúra fogyasztóinak néha kivételes megpróbáltatásokon kell átesniük. Mindig fontosak voltak a nem hivatalos megnyilvánulások is, így nem csak a megszokott múzeumi vagy galériakörnyezetben találkozhatnak a dolgaimmal a látogatók. Van, hogy egy jobb sorsra érdemes gyárépületben vagy épp egy belvárosi kirakatban.
rap: Mit kell tudni a Kirakatgaléria projektről?
GR: Varga Gábor Farkassal közös ötletünk; 2007 óta foglalkozunk a Fresh Window Kirakatgaléria projekttel, aminek előzményeit meg az életét afreshwindow.b13.hu/ oldalon található blog mutatja be. Egy kortárs művészeti kertként tekintünk a térre, amit gondozhatunk.Több vendégművész rendezett be itt kirakatot, javarészt a fenntartható társadalom és környezetünk témáit érintve. Nagy előny, hogy a kirakati installációk éjjel-nappal látogathatók, azok is beleakadnak a vizuális és tartalmi hálóba, akik esetleg el sem merészkednek egy kiállítótérbe. Hatása kiszámíthatatlan, tehát fontos. Visszajelzések persze a szűk szakmai körből érkeznek, de soha nem lehet felmérni, mit tud okozni egy-egy - gyakorlatilag az utcán megjelenő, kizökkentő, furcsa - installáció. Ahogy egy plakát, képes bevésődni és formálni.
rap: Jelenleg milyen kiállítás látható a Koch László utca 8. alatt található székesfehérvári kirakatban?
GR: "A könnyező kultúrafogyasztó arcképe" napi huszonnégy órában.A mű egyaránt reflektál a szűkebb (város, ország, aktuális kultúrpolitikai problémák) és tágabb értelemben egyaránt érzékelhető, nem szezonális társadalmi, kulturális kérdésekre. A tárgy képi összetevője esetében a minimális festészeti eszközökkel megoldott háttér zöldje a film- és videotechnikában is alkalmazott ún. greenbox hátterének színét idézi.Gondolatban bármilyen hátteret elképzelhetünk a fekete sziluettként megjelenő portré mögött.Az ábrázolás igyekezett minél tágabb teret adni arra vonatkozólag, hogy kit is jelenít meg.Az arckép titokzatos tulajdonsága, hogynem ismerjük a korát, nemét, nemi identitását stb. A könnyeket a padlósíkon elhelyezett két laboreszköz fogja fel praktikusan, így azokat összegyűjtve, konzerválva csodatévő szerként tovább hasznosíthatjuk. A múzeumok éjszakáján hozzá lehet jutni egy könnyosztás keretében például. Peer Krisztián, Garaczi Laci és Czinki Ferenc meg a veszprémi Teleszterion színházi műhely, így együtt és más művek társaságában fejtünk fel meg csomózunk szálakat a kultúra szövetében.
rap: Milyen kiállítás lesz a következő az ablakban?
GR: Borsos Lőrinc:Wonder construction című installációja készül el a múzeumok éjszakájára. Ütős lesz.
rap: Hol máshol lehet találkozni veled és a munkáiddal?
GR: Több műfajban dolgozom, többek közt báb- és játéktervezőként is, képzőművészként időszakosan jelenek meg munkákkal. Legközelebb a debreceni Modem előtt avatjuk majd egy furcsa bicajtárolómat.Még nem tudom pontosan az idejét, készül. Ez egy plasztikai alkotás is, benne van egy török-magyar szimbolikus békemeccs, öregfiúk a játékosok pocakkal - ezek a figurák műgyantából lesznek, a többi meg reciklált bicajalkatrészekből. A régi játszótéri mászókák harsány zománc-vas esztétikája dübörög benne.
