Rákóczy Gizella a hazai és nemzetközi geometrikus művészet megkerülhetetlen alkotója. Festészete hosszú évtizedekig szoros összefüggésben állt a számok bizonyos rendszerével.
1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni. A négykarú spirálok magjából kiindulva – kombinatorikai módon – a festészet nyelvére leképezhető rendszert állított fel. Két évtizeden keresztül készült papíralapú tempera-, illetve szitanyomat munkái rendszerelméletének matematikai összefüggéseit jelenítik meg.
| ||
.jpg "false")
A négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit 1998 után az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a transzparens matéria tónusárnyalatait Fibonacci lineáris rekurzív sorozatának matematikai képlete szerint kezdte el rétegezni.
Az ismétlődő lépésekből álló műveletsorozat törvénye révén 2-től egészen 168 rétegnyi festék helyezhető egymás fölé. A Rákóczy Gizella által kikísérletezett technikának köszönhetően azonban a nagyon sok egymás fölé helyezett réteg is homogén, ragyogóan áttetsző színmezőket eredményezett.
A spirálkarok permutációit megjelenítő akvarellsorozatokkal párhuzamosan a művészt azonban egy másik kérdéskör is mindvégig foglalkoztatta: az évkör, vagyis a krétai vonalú labirintus problémája. A krétai vonalú labirintusformában Rákóczy Gizella elméleti kutatásainak és rendszerelméletének szinte minden szála egyesül.
| ||
Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin művészetével.
Festészetének rendszerelvűsége és a geometrikus-konstruktív hagyományokhoz kötődése okán Rákóczy Gizella több szakmai szervezethez is csatlakozott, így tagja volt a Nemzetközi Szimmetria Társaságnak és a Magyar Vízfestők Társaságának.
